A The Sims: Medieval középkori megvalósítása pusztán a fantázia szüleménye, még szerencse, hogy a fejlesztők nem akarták az autentikussá tenni a környezetet, mint korunk stratégiai játékai, helyette a fantasy szerepjátékokból emeltek át több, ámbár lényegesen leegyszerűsített elemet. Ha csak a The Sims 3 egyik újabb haszontalan kiegészítője lenne a Medieval, alapesetben figyelemre sem méltatnánk, ám így, hogy egyfajta mellékágként szerepel a frencsájz történetében, a stílustól eleddig ódzkodó nagyérdemű is vehet rá egy pillantást. Pláne, hogy a begyöpösödött Sims-szükségeteket sikerült ésszerűen kordában tartani. Hasonlóan a második generációs The Sims: Kertvárosi és Állatos krónikákhoz, jelen epizód önmagában is futtatható, megkímélve minket az alapjáték és kiegészítőinek unalmas telepítésétől. Lássuk, miként állják meg a helyüket a mágiával és cselszövéssel megspékelt középkorban a játékvilág legidegesítőbb karakterei!


Jószerivel megfelelő tudatmódosítók hatására lehet csak élvezni az uszkve hét éve ugyanazon rigmusokat ismétlő sorozatot, de jelen esetben semmilyen efféle szerre nincs szükség két Crysis 2 multi meccs közben betöltve a játékot. Hiába borzalmas hely ez a krónikákban, ahol időnként felüti a fejét a gennyes pestisjárvány, tele éhínséggel, véres háborúkkal és vallási zűrzavarral, ebből (sajnos) semmit nem fogunk látni. Az EA nem bírt magával és korunk slágeridőszakával spékelte meg egyik legjövedelmezőbb casual-gyöngyszemét. Gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a Medieval nem egy új skinekbe bújtatott The Sims 3, ahelyett, hogy kapnánk egy újabb szabad játékot erőltető babaház-szimulátort (avagy babavár-szimulátort), inkább egy történet- és küldetésalapú, a játékost kézenfogó rendszert kapunk. A kattintgatásokkal teli unalmas kakáltatási metódust kivették, mi megmaradunk a madártávlatból uralkodó mindenhatónak.


A körítés rendben is van, az átszabott kezelőfelület magkapta a korhű gúnyáját, a nyitófilm narrációjáért pedig a Star Trek Picard kapitánya, Patrick Stewart felel. Egy csapásra képben lehetünk, hogy könnyedebb keretek között indulunk a hőssé válás útján. Első nagyobb megkötés, hogy ezúttal nem tudunk számtalan karaktert létrehozni és azok életútját terelgetni, mivel csak a Hero Simek felett vehetjük át az irányítást. A karakterszerkesztő ismét eléggé belemegy a részletekbe: lehetünk uralkodók, lovagok, kémek, varázslók, kovácsok, orvosok, bárdok, kereskedők, vagy papok, így az elvárható életcéljaink is ekképpen módosulnak a játék közben. Az alapvető szükségleteink kielégítése kizárólag az éhségre és az alvásra redukálódik, rajtunk áll, hogy egyéb ambícióinkat miképpen teljesítjük. A szerteágazó szerelmi ág ugyanúgy megtalálható a Medievalban, mint a mókás harcok. Az újabb épületek vásárlásával és a hatalmunk kiterjesztésével újabb és újabb hősök vállnak elérhetővé.


Szintén „kasztfüggő”, hogy a küldetések során milyen feladatokat kell elvégeztetnünk simjeinkkel. Akár hívhatjuk munkának is: könnyen megesik, hogy az uralkodók vaddisznóra vadásznak az erdőben, közben meghallgathatják a falusiak siralmait, miszerint kevés a sajt és sör, s a nép jókedve jegyében nekiállhatunk a nedű alapanyagokból való elkészítésének. A bárdoknak értelemszerűen inspiráció kell legújabb költeményük megszületéséhez, ehhez jó sztorikat kell találni érdekes történeteket mesélő simek megkeresésével. Majd a lírai művel egycsapásra elcsábíthatjuk a hallgatóság dúskeblű egyedeit. Természetesen egy-egy feladat többféleképpen is megoldható, a kémek például értenek az zárfeltöréshez, oda is eljutnak ahová más kalandorok nem. A kováccsal fémeket kell gyűjteni a színpompás kardokhoz, a munka során fel kell melegítenünk, vigyázva, nehogy a minőség rovására menjen. Bárhogy is van, a két személyiségjegy hozzáadásával és egy súlyos hibával meghatározható, hogy miként érez és viselkedik simünk. Különösebb kihívás nincs benne, ha kicsit is odafigyelünk a játékra, csak akkor, ha azért hiúsul meg valami, mert nem tömtük meg idejében simünk bendőjét és nem aludt eleget. Ilyen sajnos sokszor előfordul.


A királyság kiterjesztése a szomszédos területekre eléggé fáradságos munka: a jól végzett munkáért nyersanyag pontok járnak, melyet a Királyság módban válthatunk be hasznos dolgokra. Nem elég elfoglalni, fel is kell virágoztatni a szomszédságot: meg kell teremtenünk a jólétet és biztonságot, lehetőséget kell adni a kultúra gyakorlására, de nem árt némi műveltséget is magukra venniük. Számos döntés a mi kezünkben van, az elsőre primitív küldetés is rejthet magában jelentőségeket, célszerű ezeket is bevállalni. Választhatunk is közöttük, nem vagyunk szoros dramaturgiához kötve, birodalmunk egyre nagyobb lesz: a kezdeti 10 órában még elegendő kihívást és újdonságot szolgáltat a játék, persze csak akkor, ha simjeink fókusza kellően magas. Ha sok negatív hatás éri őket, az kihat teljesítményükre is.


Később már kezdett elfogyni a fejlesztők kreativitása, így néha piszok nehézzé válik a dolog. A missziók témája ismétlődni kezd, s bár lehetséges két-három elágazási lehetőség, a végeredmény mindig ugyanaz marad. Egy idő után úgyis elfogynak az ambíciók, a királyságban boldog lesz mindenki, a nép örül, hogy van mit ennie, táncolnak a mulatságokon, az uralkodó osztály gazdagabb, mint valaha, nincs ellensége. A kémek előtt nem lesznek zárt ajtók, az orvosok legyűrték a járványokat, mindenkit meggyógyítottak az ötletes minijátékokban. De mi van azután?


Bár csak a legelvetemültebb rajongók tolnák végig a Medievalt új karakterekkel, eltérő életutakon, mégis hol marad a The Sims 3-ra jellemző szabad építkezés és családunk terelgetése? Sajnos a túlzott hős-központúság visszaütött, nem múlik az idő, senki nem hal meg természetes halállal. Akkor legalább saját kastélyt építhetünk magunknak, berendezhetjük várbörtönnel, fabútorokkal, állatbőrrel, hatalmas lakomáknak teret adó étkezőkkel, a legutolsó gyertyatartóig? Erre sincs lehetőség. Be kell érnünk a legalapvetőbb tárgyakkal, mint a tűzhely, derékalj, a szakmának megfelelő szerszám és egy teknő, amiben meg tudunk mosakodni. Később jönnek a luxuscikkek is, de az elvárható mennyiség alatt. E tekintetben igen keveset mutat fel a Medieval. A kamerakezelés is túl szigorú, nem megy a forgatása olyan szabadon, mint korábban.


Sikerült a fejlesztők célja, néha már azon vette észre magamat, hogy nem is egy The Simsszel játszom, eltekintve a ragyogó zöld kristálytól, ami a lényeink feje felett éktelenkedik továbbra is. A középkori környezetet kifogástalanul sikerült átültetni, annak ellenére, hogy a korosodó motor betegségei továbbra is megvannak. Néha elég mókás helyzeteket teremt simjeink útkeresési rutinja, ami még megspékelnek a lehetetlen kamerakezelési gondok, sokszor még a küldetések teljesítésének kárára. Látszik, hogy az engine képtelen véletlenszerű szaggatások és fagyások nélkül futni, szerencsére nem olyan gyakran. A belső tereket, a jól sikerült berendezési tárgyakat és simjeinket (távolról) nézve sincs baj a látvánnyal, de nem is tesszük le a hajunkat tőle, a grafikára úgyis kevésbé fogékony a célközönség. A zenékkel különösebb gond nem volt, tökéletesen illenek ehhez az atmoszférához.


Nem szóltunk még az egész játékot körbeölelő humoros pillanatokról sem – anélkül, hogy bármit is elárulnánk, legyen elég annyi, hogy ha orvost választunk hősként, egymás után jönnek a megmosolyogtató balesetekben pórul járt szerencsétlenek – na, ott aztán tényleg próbára lesz téve a rekeszizmunk. A legjobb az egészben, hogy mindig képes poénos tartalmat szállítani a játék, bár néhányszor úgy éreztük, szándékosa nem tudunk betérni egy barlangba, vagy más új helyekre eljutni – lehetséges, hogy az EA a Medievalnak is hosszú életet szán? Egy esetleges konzolos kivetülésre tennénk egy kisebb összeget. Nem hittük volna, hogy ennyire mély tartalom belefér a The Sims játékok újabb darabjára, a korszakváltás miatt némi előrelépésről is beszámolhatunk, ugyanakkor a szabad játék erősen lekorlátozott. Néhány aspektusban még korunk nagy szerepjátékainak egyes elemeit is sikerült megközelítenie – hála azok egyszerűsödésének –, így bátran ajánljuk megrögzött gyűlölködőknek is.