DOTA 2 bétateszt

Be kell vallanom, annak idején, amikor a Heroes of Newerth-ről írtam tesztet, kicsit alulbecsültem a League of Legendst. Azt továbbra is tartom, hogy a HoN nem kifejezetten jó, de a LoL megtalálta a maga hűséges rajongótáborát, s amennyire én látom, ezt főként annak köszönhette, hogy ugyan a DotA alapvetéseiből indult el, de mégis mert eleget változtatni. Ezzel szemben a HoN egy egyszerű másolat, amivel megpróbálták elcsábítani a DotA-játékosokat a szebb grafika és a fejlettebb keretrendszer reményével, sikertelenül. Ráadásul a HoN létezése ezennel végképp okafogyottá vált: a DOTA 2 bétatesztelése már az utolsó fázisokban tart, így hamarosan a kezeink között tudhatjuk a végleges terméket.


De pontosan mit is? Nos, a DotA az utóbbi években egyetlen ember kezébe került: ő IceFrog, akit mind a közösség, mind pedig a profi játékosok istenként tisztelnek. A Valve pedig lecsapott a srácra, így belsős csapattal készül a Warcraft III-as DotA átültetése a Source motorra. Persze, ha már átültetik, egy-két dolgot meg is változtatnak menet közben. Ilyen például nyilvánvalóan a grafika, ami stílusban egyébként egészen közel áll a HoN-féle vonulathoz, és egyenesen kimondom: szerintem nem jó. Azt is elmondom miért: az eredeti DotA javarészt a Warcraft III beépített modelljeit, grafikáit és animációt használta, melyeket az egyszerűség, az átláthatóság és a célszerűség jellemez.


Ez főként annak köszönhető, hogy a Blizzard pontosan tudja, hogy kell egy stratégiai játékhoz grafikát készíteni: az egységeknek kifejezőnek és eltúlzottnak kell lenniük, az animációknak és az effektnek pedig jellegzetesnek, mindezt úgy, hogy a képernyő sose telítődjön túl. Ezért lehet az, hogy a Warcraft III után azonnal át tudunk állni a Starcraft II-re: hiába fejlődött rengeteget a grafika, a letisztultság és az egyértelműség megmaradt. Nos, sajnos ez nem mondható el a DOTA 2-ről: a HoN-hoz hasonlóan túl sok effekt és látványos csicsa van egyszerre a képernyőn, amik ugyan nagyon látványosak, szó se róla, de az előd őszinte célszerűsége elveszett, és ez sokszor a játékmenet rovására megy.


Hasonló a helyzet a modellekkel is: némelyik egészen fantasztikusan néz ki, a nemrég bekerült Clinkz például hihetetlenül ütős, de némelyik teljesen elvesztette a karakterét, pár pedig egyszerűen csak rémgagyi. Például Zeus. Maga a pálya egyébként a sztenderd DotA-pálya tökéletes másolata, csak nyilvánvalóan szintén teljesen kicserélt és felújított grafikával – ezen a téren nincs is panasz, jól fest, és aki az eredetit ismeri, az ezen is azonnal otthon fogja magát érezni. A grafika persze csak egy dolog, és lehet, hogy idővel megszokjuk majd, ettől sokkal fontosabb, hogy milyen a játékmenet.


Ezzel kapcsolatban pedig némileg gondban vagyok, hiszen gyakorlatilag változatlan. A képernyő két szemközti sarkában egy-egy bázis, ahonnan automatikusan indulnak el a gép által irányított creepek az ellenfél felé, három vonalon. A csapatokat öt-öt játékos alkotja, akik a menet kezdetekor választanak egy-egy hőst, és azok képességeit kihasználva próbálják meg megölni az ellenfél hőseit, lebontani a menet közben található őrtornyokat, s végül a bázis főépületét. Leírva ez nagyon egyszerűnek hangzik, de aki nem tesz bele jó pár napot (hetet, hónapot) a játékba, az sosem fogja megérteni, mennyire komplex és taktikus ez az egész. Habár a fejlesztők ígérnek egy Tutorial módot a végleges játékra, nem igazán tudom elképzelni, hogy az alapokon kívül meg lehetne tanulni mást, a lényeg úgyis menet közben fogsz rájönni, sok-sok szívás árán.


Ebben viszont segíthet az, aminek valószínűleg minden DotA-rajongó nagyon örül: a saját, rendes keretrendszer. Eddig, aki komolyabban szeretett volna dotázni, annak egy külső programot, a Garenát kellett használnia, ami sajnos rengeteg problémával küzdött. A DOTA 2-ben azonban minden a rendelkezésünkre áll: automatikus matchmaking, ami a képességeink alapján hoz össze a többi játékossal, stabil és gyors szerverek, valamint a legfontosabb, a leaverek, vagyis a játékból menet közben kilépők büntetése. Mivel nagyon kiélezett 5v5 küzdelmekről van szó, korábban a DotA-játékosok rémálmait képezték a leaverek, hiszen már egy játékos kiesése is hatalmas veszteség, és lerombolja a menetet a többiek számára.


Szerencsére a DOTA 2 számon tartja, hogy mennyi játékot hagytunk el, és ha meccs közben kiléptünk valahonnan, akkor bizonyos ideig alacsonyabb prioritásba sorol minket – vagyis a matchmaking csak akkor tesz be minket egy játszmába, ha éppen nem talál mást. Viszont azt is meg kell említeni, hogy lehetőségünk van egy meccsbe még menet közben visszacsatlakozni, ha tehát csak lefagytunk, vagy újraindult az internetünk, akkor semmi gond, 5 percig még nyugodtan visszamehetünk. A rendszer ráadásul lehetőséget ad arra is, hogy nézőként becsatlakozzunk élő meccsekbe, amik közül a legnépszerűbbeket folyamatosan kipakolja a főmenübe is – végre nem kell többé replayekkel és a Garena esetenként működő élő közvetítéseivel szenvedni.


Maga a játékbeli interfész is jelentősen átalakult: míg a Warcraft III felületét nyilván a sokegységes stratégiához tervezték, addig a DOTA 2 esetében végre lehet arra fókuszálni, ami a lényeg. A hősök, az életerő és a mana, a képességek, valamint a támadással és védekezéssel kapcsolatos adatok mind-mind azonnal szem előtt vannak. Persze az itemek vásárlása sem maradhatott érintetlenül: a korábbi épületekbe helyezett boltok helyett ezúttal egy menürendszerből választhatjuk ki a megvásárolni kívánt holmikat. Nem vagyok benne biztos, hogy egyszerűbb, sőt, szerintem ez az ömlesztett listás megoldás határozottan átláthatatlanabb, viszont nem kell többé azon gondolkoznunk, hogy egy-egy recepthez mi szükséges, ugyanis a program kiírja. Ráadásul a dolog kétfelé is működik: megmutatja, hogy egy alap itemből mit tudunk építeni, illetve egy receptből is kiadja, hogy milyen cuccok szükségesek hozzá.


Ezen kívül a játék még tengernyi apró kényelmi funkcióban fejlődött, a készítők igyekeznek mindent betenni, amit a Warcraft III korlátai miatt korábban nem tudtak, mindezt persze úgy, hogy a játékmenet lehetőleg minél kevesebbet változzon. Egyelőre a DOTA 2 még messze nem tartalmazza az eredeti DotA összes hősét, így sajnos olyan klasszikusok is hiányoznak, mint a Bristleback, illetve a főmenüben is néhány lehetőség még szintén fejlesztés alatt áll. Ennek megfelelően egyelőre nem mondok végleges ítéletet a DOTA 2 felett, az megmarad a tesztre. De amit eddig láttunk, az alapvetően jó, a grafikát pedig megszokjuk. Remélem.

Kapcsolódó cikk

• Dota 2 teszt