Kisimoto Maszasi legendás hősének kalandjaiból készült már képregény, könyv, rajzfilmsorozat, kártyajáték és videojáték is, a történet immáron 15 éve hódít, s még mindig imádjuk minden percét. A Namco Bandai Games ezt tudja jól, és a CyberConnect2-val karöltve elkészítette nekünk Naruto verekedős játéksorozatának legújabb részét, a Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations-t, melyet azonnal nagyító alá is veszünk itt, a Gamekapocs hasábjain. 


Harcba indul a földeket sanyargató gonosz erőkkel, hogy bebizonyítsa, ő a világ valaha élt egyik legnagyobb nindzsája, nem egy semmirekellő, buta gyerek, minek falujában a legtöbben hiszik. A játék a mangasorozat mindkét kötetét feldolgozza. A történet során megismerhetjük az éretlen kis Narutót, ki diákcsínyekkel ekkor még jobban fel tudja magára hívni a figyelmet, mint nindzsaként, s az idősebb hőst is, ki a sippúden kalandok során megmutatta, tényleg nem fél szembeszállni senkivel, és semmivel. 


A játék story módjában a két Naruto kaland vár ránk, kiegészítve a mellékszereplők történetével. A sor Sasukéval nyit, majd ahogy haladunk előre, úgy válik elérhetővé egyre több karakter, az egyes epizódok az adott hős nézőpontjából dolgozzák fel az eseményeket, maga a történetvezetés pedig narrált diavetítéssel történik. A mesélő egy pár percben összefoglalja nekünk az eseményeket, és már kezdődik is a csata, a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations egy vérbeli verekedős anyag lett, a játék kizárólag a harcokra koncentrál, össze kell szednünk minden nindzsaerőnket, s legyőzni a gonoszt.


Az előző Narutohoz képest a játékmenet felgyorsult, a verekedés pergősebb és akciódúsabb lett, s a kombók bevitele is könnyebbé vált. Immáron az is előcsalhat hatalmas, pusztító támadásokat, ki a gombsorozatok pontos bepötyögése helyett csak rátenyerel a kontrollerre, s véletlenszerűen elkezd rajta nyomogatni mindent, mindez az awakening mode mellett viszont jelentéktelen részlet csupán. A beast mode-ként is emlegetett újdonság segítségével hőseink meg tudnak idézni egy szellemet, mely többszörös erővel csap le az ellenségre, ilyen Naruto kilencfarkú csakrája, vagy Sasuke susanoója, természetesen a megfelelő kombóra, és energiaszintre szükség van mindehhez, nem lehet csak új meghívni őket.


A játékmenet fontos része még a kártyagyűjtés is. Minél nagyobb harcosok vagyunk, annál több speciális kártya válik elérhetővé vagy megvásárolhatóvá, ezeket gyűjtve friss képességekre, és új fegyverekre tehetünk szert, a több tucat lehetőség között böngészve egészen biztos, hogy mindenki megtalálja majd a kedvenceit. S a játék nem bánt szűkmarkúan a tartalommal sem, a történet során összesen 72 játszható harcost, és 15 támogató karaktert fogunk megismerni, a csaták során pedig nem kevesebb, mint 38 pályán fordulunk meg. Szép kis számok.


Ha nincs kedvünk a story mode végtelennek tűnő bunyóiba belemerülni, akkor választhatjuk az online battle, vagy az free battle lehetőségeket is. Előbbiben 2-8 játékos internetes harcokra van lehetőségünk, az utóbbi pedig kötetlen csatákat biztosít, újabb játékmódokat megnyitva előttünk. A versus battle-re nyomva 1v1 vagy 2v2 meccsek várnak ránk, a survival alatt annyi ellenséget kell legyőznünk egyetlen életcsíkkal, amennyit csak bírunk, míg a tournament egy egyenes kieséses bajnokságot nyit meg előttünk, kártyákat, pénzt, és extrákat itt is gyűjthetünk.


A játék hamar megunható. A story mode nem nyújt sok változatosságot, csak keretbe foglalja az egymás után következő csatákat, amúgy közel ugyanazt kapjuk tőle, mintha a free battle-t választanánk, a segítségével elérhetővé tudjuk tenni az újabb karaktereket, de ennél többre nem képes. Az átvezetők unalmasak és ötlettelenek, a harmadik dia után átnyomja az ember őket, derék nindzsa módjára letudjuk a csatákat, ha valaki ezt mondjuk egy hétnél tovább tudja élvezni, az vagy hatalmas rajongó, vagy hazudik.


A látvány viszont remek lett. A rajzolt grafika az animék hangulatát idézi, játék közben néha azt érezni, hogy egy mese megy a tévében, és nem is mi irányítjuk az eseményeket, a csatákat megrendezett bejátszások szakítják meg, a kamera folyamatosan mozog, ráközelít a szereplőkre, majd kihátrál, remek az egész. S a hangok miatt se panaszkodhatunk. Van angol és japán szinkron is, melynek a rajongók biztosan örülni fognak, az effektek rendben vannak, a rajzfilmet idézi mindegyik, a menü zenéje pedig annyira hangulatos lett, hogy cikkíráshoz hagytam is menni a háttérben. Egyszerűen imádtam.


A Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations összességében erős közepesre sikerült, hozza a tőle elvárható szintet, de aki nem kemény rajongója a narancssárga pizsamás nindzsának, az nem fog benne sok izgalmat találni. Jól sikerült, de lehengerelni nem tudott engem. A UbiSoft Montréal által készített Rise of a Ninja és Broken Bond epizódok sokkal közelebb állnak a szívemhez, azokban lehetett kalandozni, szabadon bejárhattuk a világot, beszélgethettünk és verekedhettünk kedvünkre, a játékélmény, és a hangulat ott még igazán ütős volt.