Nem nagyon tudok még egy olyan példát mondani a játéktörténelemben, amikor a vásárlók szinte egy emberként álltak fel, teljesen kiborulva a látottakon, és szinte követelve, hogy kedvenc játékuknak igenis más legyen a vége. Rengeteg fórumot olvastam, nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, mert nekem személy szerint nagyon tetszett a vége, megfogott, megindított, elgondolkoztatott. De a statisztikák szerint abba a szűk 12%-ba tartoztam, akik hasonlóan vélekedtek róla. A többség dönt, amit a nép akar, azt teljesíteni kell, nesze nektek, itt van a jó kis szájbarágós, szinte szóról szóra elmagyarázott, GYP-s befejezés. Remélem, most mindenki boldog.


Nem tudom, hogy van-e köztetek olyan Battlestar Galactica-rajongó, aki látta a „The Plan” nevezetű utolsó és egyben iszonyatosan illúzióromboló mozifilmet. Ez, mindenki tudja, hogy a tenyeres-talpas, vörösnyakú, hambizabáló, paraszt amcsiknak készült, akik egyszerűen képtelenek voltak megérteni, mi is történt kedvenc sorozatuk végén. Nekik összevágtak és fel is vettek pár jelenetet, szinte már belegyömöszölték az agyukba a válaszokat, nehogy véletlenül bármit is gondolkodni keljen a szerencsétlen fehérnépnek. Hát kérem szépen, valami hasonló történt a Mass Effect 3-mal is.


Ellentétben a híresztelésekkel, az ég világon semmilyen „legend” nevű mentést nem fogunk találni a játékban, hiszen nagy valószínűség szerint az utolsó mentésünk eleve ez a legend nevezetű lesz, tudjátok, amikor az öreg mesél a kisfiúnak a gyönyörű bolygó tarkította égbolt előtt. „Naaaa mesélj nekem még egy történetet a Shepardről!” …  „Na jó, de ez az utolsó…” - és ekkor visszarakott minket a navikomputerhez, egészen pontosan a Cerberus bázis ostromához. Szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek el van mentve, ha máshol nem, akkor auto vagy quick save-ben tutira, de ha mégsem, akkor vessen magára, vagy lehet, ebben az esetben valóban generál nekünk a játék egy legend nevezetűt.


Szóval újra nekifutva az utolsó nagyjából 2-3 órának sajnos azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy az égvilágon semmilyen új jelenettel vagy döntéssel nem fogunk találkozni. Pont, mikor feladnánk és kétségbeesnénk, azt kezdjük gondolni: nem lehet hogy valamit elrontottam? Biztos leszedtem a DLC-t? Ilyen és ehhez hasonlatos gondolatok kínoznák az elménket, de ekkor fog történni valami csoda. Ugyanis pont a végső rohamnál, amikor nekifutunk a Citadellának, kezdenek el jönni az új jelenetek. Ami abból a szempontból kellemetlen, hogy alapvetően adott lett volna egy „back to the Citadel” repeat mission opció, nem kellett volna végigharcolnunk 2-3 órát, csak éppenséggel a repeat opció előtt van az első új jelenet, még véletlenül sem utána. Szóval ha nem akarunk lemaradni egy nagyon szép és megható jelenetről, ami többek között választ ad az elégedetlenkedők egyik kérdésére, miszerint mégis hova tűnt a Normandy legénysége, hogyan kerültek hirtelen az űrbe, amikor nemrég még velünk rohamoztak, akkor annak sajnos újra kell tolnia a cerberus rohamtól a végét. Érdekes, mert pontosan azt láttam az új képsorokban, amit a saját fantáziámmal elképzeltem, még véletlenül se más történt velük, még véletlenül se ért semmilyen meglepetés. Ezért érdemes volt hónapokig cseszegetni a Bioware-t.


De természetesen ez nem minden, innen már azért történnek apó, pici változtatások, az Illusive Mannel való beszélgetésnél mintha picivel több „reputation” kék és piros választási opció lenne, de ebben nem vagyok teljesen biztos, de végülis mindegy, mert a végeredmény minden esetben tök ugyanaz, maximum nem Andersonnal fogjuk nézni a kinyíló Citadella okozta döbbenetes csatateret. A katalizátor kölökkel való beszélgetésnél lép csak igazán képbe a szájbarágás kvintesszenciája, hiszen szinte minden mondat után vissza tudunk kérdezni valami fontosabb szóra, fogalomra, igazán mindenre választ kaphatunk, nehogy véletlenül maradjon valami misztikum, valami izgalom, nehogy szükségünk legyen bármilyen agymunkára az általa mondottakkal kapcsolatban.


Végül pedig, de nem utolsó sorban, természetesen ott lesz a három választási lehetőség, ami továbbra is marad a régi, a különbség csak annyi, hogy ezúttal lehetőségünk lesz visszautasítani az összeset, és megnézni egy kompletten új és nagyon jókedéjü befejezést is, kipróbálását erőteljesen javaslom mindenkinek, elérni a legkönnyebben úgy tudjuk, ha egy szép fejlövéssel jutalmazzuk meg a csillaggyermeket. Szóval a háromfajta befejezés marad a régi, a három különböző színű fénycsóvával együtt, de kiderül, hogy a Citadella és a Mass Relayek nem elpusztulnak, csak megsérülnek, nem tűnik el minden technológia a galaxisból, csak a legmagasabb szintűek lesznek az enyészeté. Válasszuk bármelyik befejezést, rá fogunk jönni, hogy igazából mindegyik pozitív, mindegyik szép és megható, csak a „Destroy”, avagy a piros színűnél marad elvileg életben Shepard, amin nem tudom, miért kell annyira kiakadni, hiszen az első rész végén is ráomlott az egész Citadella, mégis kijött a romok közül és akkor még mennyire örült neki mindenki. De elégedetlenkedők most is lesznek, még akkor is ha az utolsó betűig mindent a szájukba rágnak.


Az Extended Cut DLC tulajdonképpen egy elegáns bemutatás azoknak, akik nem értették, mi történt kedvenc játékuk végén. Maradt minden a régiben, csak alaposan el lettek magyarázva a történések, sok kérdésre választ kaptunk. Nekünk, akik alapból értették a végét, kellemes büszkeséggel telik majd meg a mellkasunk, mert igen, jól értelmeztük. Azok, akiknek nem tetszett, és hülyeségnek tartották, azok most is annak fogjá,k és menni fog tovább a fröcsögés. Egy dologban azonban mindenki egyet fog érteni, az új befejező képsorok méltóak lettek a játékhoz, nem rontottak az összképen, és bár elviselhetetlenül szájbarágósak, mégis meghatják az embert, még így is, hogy ezúttal már semmilyen szinten nem kellett hozzá az agyunkat, a fantáziánkat használni, maximum csak angol nyelvtudás szükségeltetik, de az se olyan nagy mértékben, hogy eret kelljen vágni miatta. Ez a vége emberek, jó lenne elfogadni végre!