The Expendables 2: Videogame teszt

Stallone, Lundgren, Li és Crews játékbéli mását a UbiSoft megbízásából a Panzer Elite, a Toy Wars és a Prison Break: The Conspiracy címekért felelős Zootfly hozta el nekünk, a négy hős főszereplésével készült The Expendables 2: Videogame azt adja, melyre mindenki számított. Brutális, véget nem érő akció, és kőkemény izzadságszag: szorítsd a ravaszt, s addig el se engedd, míg egy rohadék milicista is életben van ebben a tetű városban, tízesével, százasával hullanak a férgek, te diktálsz.


A történet a Feláldozhatók 2 előzményeit mutatja be. Hőseink küldetése egy elrabolt kínai milliárdos kiszabadítása és hazajuttatása, a feladat azonban nem könnyű, ez az ember az ellenségnek legalább annyira értékes, mint a megbízóknak. Állig felfegyverzett zsoldosok állják utunkat, bármerre is menjünk, egy kis puskaropogástól mi viszont meg nem ijedünk, négyfős mentőcsapatunk élén nyomulhatunk egyedül, gép által irányított társakkal, vagy kooperálhatunk is, barátainkat segítségül hívva.


A bevetés kezdetén választhatunk, hogy Barney Ross, Gunner Jensen, Yin Yang vagy Hale Caesar szerepét kívánjuk-e magunkra ölteni. Hőseink mind eltérő fegyverekkel és képességekkel rendelkeznek, van köztük, aki a pisztolyra, míg más a shotgunra, a mesterlövész puskára, vagy a gépfegyverre esküszik. De ugyanígy megoszlanak a vélemények arról, hogy késelni, vagy robbantani nagyobb móka-e, dönteni nem tudunk, nem is merünk igazságot tenni, egy valami viszont biztos, a bevetések során szükség lesz mindegyikre.


A küldetések négy helyszínen játszódnak. A Balkán, a Szomália, a Kowloon és a Burma pályák mindegyike egyenként öt fejezetre lett bontva, az eseményeket felső nézetből élhetjük át, a feladat pedig mindenhol ugyanaz, nyomuljunk előre, és öljük meg az ellenséget. A játékmenet ezen nem is lép túl, az Expendables 2: Videogame a legkeményebb shoot’em up stílust követi, meg sem próbálva változatosságot csempészni a kalandokba, az ellenség véget nem érő hullámokban támad ránk, mi pedig csak lövünk, és lövünk, míg bírja az ujjunk.


Karakterünket a gamepad bal karjával irányíthatjuk, célozni a jobbal kell, a ravaszt húzva pedig folyamatosan tüzelhetünk. Lehet fedezék mögé bújni, és csinálhatunk melee killeket is, nagyon szükség viszont egyikre sincsen, a golyók eldöntik ellenségeink sorsát, ha a földre kerülünk, társaink akkor is feltámasztanak egy pillanat alatt, kockázat és kihívás ismeretlen fogalmak ezek itt. Pedig egy Commandos vagy egy Jagged Alliance stílus nagyon jól állt volna az Expendables 2-nek.


Apró érdekesség, hogy vannak a játékban signature killek, illetve néha használunk járműveket is. Előbbi bármikor előhívható a bevetés során, csak elég adrenalin kell hozzá, hősünk egy gombnyomás után odamegy a kiválasztott ellenséghez, és végez vele, elkapja a lábát, belsőcombon szúrja, aztán fejbe lövi. De nem kevésbé látványosak a járműves részek sem, helikopterekre, motorcsónakokra és terepjárókra szerelt gépfegyvereket kell kezelnünk, miközben egy pillanatra se lassítunk, ez a Feláldozhatók stílusa.


A pályák végén pontokat kapunk. Ölések száma, kilőtt golyók, melee killek, robbantások, gyógyítás, olyan dolgok ezek, melyek mind hozzáadnak egy kis szeletet a végső értékeléshez, teljesítményünk feltölthető a leaderboardra, ennél több érdekességet a játék viszont már tényleg nem rejt. Az Expendables 2: Videogame monoton és repetitív, mindennek tetejében pedig még csúnya is. A grafika elavult, a színek élettelenek, a karaktereket műanyagok, a speciális effektek pedig a robbanást leszámítva semmit se érnek, a szinkronstáb legalább az eredeti, bár a magyar játékosok nem tudom, ezt mennyire értékelik majd.


Ha nyers akcióra vágyunk, és semmi másra, akkor az Expendables 2: Videogame nem rossz választás. A letölthető játékok 5000 forint körüli árkategóriájában megüti a középszintet, a shoot’em up rajongók biztosan ellesznek vele pár napig, aki viszont bármi komoly dologra számított, az nagyot fog csalódni. Nincs ebben a játékban semmi különleges.