Hadseregek semmisültek meg a gonosz elleni háborúban, királyok, nemesek buktak el. Hogyan is tudná hát egy ifjú kalandor felvenni a harcot ekkora túlerővel, kérdi mindenki, sokan próbáltak hőssé válni, de saját végzetükbe futottak csak. A jóslat beteljesedni látszik azonban, Dust gyermeki tisztasága, és hősies bátorsága sosem látott erővel csap le a világunkat fertőző gonoszra, a fénysugár megcsillan az égen, a felszabadító megérkezett.


Az Xbox 360-ra megjelent Dust: An Elysian Tail hatalmas kalandra hív minket. Dustot irányítva meg kell tisztítanunk Falana földjeit a túlvilág csatlósaitól, küldetésünket démoni lények egész serege keresztezi, megtorpanni nem szabad, a cél nemes, az eszköz pedig mindennél magasztosabb. Ahran Kardja segít minket a leszámolásban, különleges erőt adva hősünknek, de elkísér minket Fidget, a tündér is, ki elválaszthatatlan társa a kardnak, az idők kezdete óta.


Az eseményeket oldalnézetből élhetjük át. Verekedni kell és kardozni, egyenként mészárolva le az útonállókat, a Dust egy RPG elemekkel vegyített side scrolling hack and slash játék, karakterünk folyamatosan fejlődik, van benne tárgyhasználat, és kereskedelem, a lényeg viszont a színtiszta akción van. Koponyák repednek, és testrészek szakadnak le kardunk dühe alatt, nincs is szebb dolog annál, mikor egy undorító, vérszomjas fenevad, ki százak halálát okozta már, a saját beleibe fullad meg.


A kalandokat a meseszerű látvány teszi valóban csodálatossá. A kézzel festett hátterek gyönyörű múzsaként szolgálnak a végtelen csonkításhoz, az elénk táruló világ a Disney meséket juttatja eszünkbe, az ellenséget viszont mintha a Pokémon ihlette volna. A szörnyhorda sárga, lila, zöld és kék színben pompázik, változó számú fejet, végtagot, és más jellemzőt felvonultatva, élvezet szétloccsantani az agyukat, a kisebbek legyőzéséhez elég néhány kardcsapás, a nagyobbakkal viszont rendesen meg kell küzdeni.


A kalandoknak kétféle nehézségi szinten merészkedhetünk neki. Ha jól akarjuk magunkat érezni, akkor a gyengébbet nem is érdemes választani, kihívást csak a nehezebb tartogat, még ha nagyon az se több egy kiadós mészárlásnál. Nem fog beletörni a fogunk a végigjátszásba, a hack and slash címekre jellemzően inkább az ellenfelek száma csak, ami a játék velejét adja, s rossz hír, hogy az RPG elemek se jutottak komolyabb szerephez. Vannak mellékküldetések, hősünk bővíti tudását és képességeit, döntéseket hozni azonban nincs lehetőségünk, nincsenek rendes fejlődési irányok, mindent a játék ad, készen.


A zene és a hangok teljesen rendben vannak, hozzák a kategóriától elvárt minőséget, és a kivitelezés is lelkiismeretes. A főhős karaktere rejtélyes, mégis szeretnivaló, az ellenségek ötletesek, a helyszínek változatosak, s maga a játékélmény is kiváló. Az irányítás könnyű, Ahran Kardja mint kés a vajon, úgy szeli át a szörnyek gyomrát, az agyatlan vérontás remek kikapcsolódás egy nehéz nap után.


Ennyi dicsérő szó után kevesen hinnénk, de projekt egy indie pályázatból indult. A játék eredeti változatát egy Dean Dodrill nevű srác készítette a Microsoft Dream.Build.Play Challenge versenyére, még 2009-ben, a siker azonban akkora volt, hogy felkérték őt, csináljon belőle egy teljes értékű XBLA címet. A Humble Hearts fejlesztőcsapat ezután született meg, a csapat szó pedig enyhe túlzás is rá, a világ megalkotását, és a teljes programozást ugyanis maga Dean végezte, csak a látvány tökéletesítésében kért segítséget. Lenyűgöző teljesítmény.


Azt leszámítva, hogy a kalandok nagyon könnyűek, és az RPG irány is zsákutcába futott, a Dust: An Elysian Tail egy nagyszerű kis játék. A maga 1200 MS pontos árával remek vétel így nyár végére, hamarosan jön a dobozos játékok nagy őszi hulláma, aki az XBLA-kat is szereti, az itt kiélheti minden vágyát. Próbáljátok ki a demót, nem vesztetek semmit!