Leon S. Kennedy ott van az ovális irodában. A veterán túlélő személyes barátságot ápol az elnökkel, ki a szeme láttára változik most át, arca elszürkül, szeme bevérzik, erei szinte elpattannak a fájdalomtól, nem telik bele egy perc, s a nyugati világ elsőszámú vezetője veszett kutyaként, hörögve támadja meg a körülötte állókat. Hősünknek nincs választása. Meg kell húznia a ravaszt.
A helyzet sehol se jobb. Támadások sorozata söpör végig a világ minden pontján, emberek milliói özönlenek az utcára, háborúk, lázadások törnek ki, a járványt nincs, ki megállítsa. A bioterrorizmus ellen harcoló BSAA ügynöke, Chris Redfield eközben egy különlegesen kiképzett katonai csapat élén állva Kínában teljesít szolgálatot, míg Jake Muller a keleti-európai Edónia vendégszeretetét élvezi, vannak emberek, akik pénzért bármire kaphatóak.
A Resident Evil 6 az ő történetüket dolgozza fel. Az események a játékban több ponton is összeérnek, a szálak viszont önálló fejezetet alkotnak, stílusuk, hangulatuk teljesen egyéni. Míg az amerikai helyszínen a klasszikusnak mondható horrorelemek kerülnek előtérbe, fejtörőkkel lassítva a továbbhaladásunkat, addig a kínai utcai harcokban a színtiszta akció kapja a főszerepet. Húzni kell a gépfegyver ravaszát és nyomulni előre, de az edóniai helyzet se könnyebb, mely leginkább a másik két stílus keverékeként írható le. A helyszín és a hangulat a régi iskola tanaira épül, az események viszont nem engedik, hogy egy percre is megálljunk, aki itt elgyengül, az az életével fizet.
Mindegyik történetnek két főszereplője van. Leon S. Kennedy mellett az Egyesült Államok titkosszolgálatának gyönyörű ügynöknője, Helena Harper harcol, Chris Redfield segítőjeként Piers Nivans BSAA tiszt mutatkozik be, míg az Albert Wesker fiaként hírhedté vált Jake Muller a DSO egyik ügynökét, Sherry Birkint választja társának. A párok ritkán szakadnak szét, amikor csak lehet, együtt harcolnak a továbbjutásért, ha egyedül vagyunk, akkor a második karakter irányítását a gép látja el, de becsatlakozhat hozzánk egy második játékos is, akár online, akár második kontrollerrel.
Hősünket ezúttal is külső nézetből irányíthatjuk, a játékmenet nem lesz szokatlan senki számára, érdekességből viszont annál több van. A zombik és a különböző szörnyek mellett kalandjaink során feltűnnek a C-vírus által létrehozott j’avók is, melyek a fertőzöttek egy egészen különleges csoportját alkotják. Ezek a lények megtartották emberi intelligenciájukat, szervezettek, segítik egymást, és lőfegyvert használnak, mutálódva pedig még komolyabb erőt képviselnek, bogár-, vagy madáralakban kifejezetten utálatos mind. De fontos dolog még, hogy ellenségeink immáron nem csak töltényeket és gyógynövényeket dobnak el, de tapasztalatpontokat is, melyeket felszedve új képességekre tehetünk szert. A pályák végén egy listából választhatjuk ki, hogy mire költsük a pontokat, lehet venni nagyobb tűzerőt, pontosabb célzást, jobb fizikumot, és erősebb védelmet, fegyvert fejleszteni viszont ezúttal nincs lehetőségünk, nagy kár, hogy ez kimaradt.
Mindhárom kampány öt epizódra lett osztva, mely egyenként egy-másfél órás kikapcsolódást nyújt. A sorozat legújabb része tehát nem esik abba a hibába, mint az Operation Raccoon City, egy este alatt még rohanva se lehet végigjátszani, s jó hír, hogy társunk intelligenciája is javult az előző rész óta, sajnos most se lehet vele komolyabb taktikákba belemenni, de legalább már nem lő vaktában, több méterrel a célpontja mellé. S ha már az előbb a rohanásnál tartottunk, akkor beszéljünk is kicsit a játék sokak számára legfájóbb pontjáról is. A Resident Evil 6 ugyanis felgyorsult, hősünk folyamatosan fut, és célzás közben is tud mozogni, megnőtt az ellenségek száma, vele együtt pedig az egész akciódúsabb is lett.
A legtöbben katasztrófaként élik meg ezt. Hiányolják a régi játékok hangulatát, azt mondják, hogy csak Leon kampánya ér valamit, a másik kettő szemétre való, és semmi köze ahhoz, ami tizenhat éve útnak indította a sorozatot. Van benne valami. A mostani brutálisan pörgős akcióhullámnál hangulatosabb volt attól rettegni, hogy a sötétben gyalogolva mikor nyúl felénk egy kar a semmiből, ahogy az is igaz, hogy Chris és Jake története nem más, mint egy pofátlanul megrendezett adrenalindózis. Azzal viszont nem tudok egyet érteni, hogy mindez a Resident Evil hírnevét mocskolja be. 
A rendszerváltás utáni évek a legszebb idők voltak egy játékos számára. Az a csoda viszont, amit akkor néhány színes kocka megmozdulása tudott okozni, rég elmúlt, csak az emlékeinkben szép az egész. Ha most elindítanánk az első részt, akkor egy idegesítően nehéz, rettenetesen lassú, és bonyolult játékkal találkoznánk, amit az öreg rókákon kívül senki se élvezne, a világ felgyorsult, másak lettek az igények, és megváltoztak a szokások is. Naponta jelenik meg valami újdonság minden konzolra, ha csak a kedvenceket vesszük is meg, akkor se jut rájuk több idő, mint egy kövér hétvége, ami alatt a lehető legnagyobb, legbrutálisabb élményt akarjuk átélni. A Resident Evil 6 ebben a tekintetben pedig kiválóan sikerült, horrorisztikus és sokkoló, még ha valóban gyors is lett a váltás, sokszor kell kapkodni a fejünket, nagy a fejetlenség.
Jó hír, hogy a három kampányon kívül is van lehetőség játékra. A mercenaries mód igazi hentelős kihívást tartogat nekünk, hullámokban támadó zombihordák támadásait kell túlélnünk benne, s nagyon érdekes az agent hunt is. Utóbbiban igazi játékosok kalandjába tudunk becsatlakozni online, csak éppen a másik oldalt képviselve, átvesszük az irányítást valamelyik ellenség felett, a cél leteríteni szerencsétlent, kerüljön bármibe is. A sor pedig itt még mindig nem ért véget, végső meglepetésként az egyjátékos kampány is kibővül, a három kaland teljesítése után megnyílik előttünk Ada Wong története, újabb szintre emelve a szálak rendszerét.
Nem tökéletes. Idegesítő a fedezékrendszer, és a folyton megőrülő kamera, hogy a feleslegesen felpörgetett tempó okozta fejetlenségről már ne is beszéljek, egy kényelmesebb tempójú futás, és egy kevésbé darálósabb akció egyértelműen jó döntésként hatott volna a játék megítélésére. Az összhatás viszont azt kell, hogy mondjam, így is lehengerlő. A rendezés és a hangulat magával ragadja az embert, a történet izgalmas és fordulatos, maga a kivitelezés pedig még mindig egy rettenetesen igényes, első osztályú játék képét mutatja. Szuper, na!