FIFA 13 teszt

Aztán nem indult túl jól a tesztelés. Menedzserkarrierem elején Mesut Özil bejelentette, hogy akkor neki ennyi volt, elmegy inkább a Milanba unga-bungázni Berlusconival. Sebaj – gondoltam –, nem törünk meg, lesz valaki más helyette, bár vitathatatlan, hogy jól jön egy hozzá hasonló kaméleon középre, mert legalább remekül lát mindent. 


A FIFA 13 rengeteg meglepetést kínál, és bár az égrengető újdonságokat továbbra is megtartja magának az EA Sports, még mindig a FIFA-sorozat kínálja a legteljesebb fociélményt - pont. Ugyanis amellett, hogy képes olyan szituációkat teremteni, amiket nap, mint nap a tévében láthatsz, ízig-vérig megmarad videojátéknak; szórakoztat, olykor gyönyörködtet és ámulatba ejt, közben olyan mennyiségű tartalmat kínál, hogy az egyszeri játékos hónapokig jóllakik vele. Félreértés ne essék, a FIFA 13 nem azoknak mutatja meg az igazi szépségét, akik „mellesleg” szeretik a sportjátékokat, hanem azoknak szól, akik a konzolokon és a számítógépeken is a futballt keresik. Nekik kötelező az új FIFA beszerzése!


A FIFA 13 nem ígér drámai változásokat, viszont az EA Sports szokásához híven igyekezett több ponton is belenyúlni a játékmenetbe, és finomítani azon. (Rosszmájúan azt is hozzátehetjük, az EA utoljára az NBA-t próbálta megreformálni, és most ott tartunk, hogy harmadik éve nincs NBA Live a piacon.) A meccsek még izgalmasabbak és pergősebbek, elmondható, hogy a fejlesztők célkitűzése, mely szerint két mérkőzésnek nem szabad ugyanolyannak lennie, és a játékmenet legyen kiszámíthatatlanabb, megvalósulni látszik: ezt szolgálja a fizikai engine, a cselezés, a labdakezelés és mesterséges intelligencia továbbfejlesztése is.


A Player Impact Engine az előző rész egyik bevált (?) újdonsága volt, nem véletlen, hogy a készítők még inkább ráúsztak. A fizikai motor pontosabb, mint korábban, és természetszerűen a test-test elleni küzdelem jelentősége is felértékelődött. Nem kellemes, ha a kistermetű szélsővel nem férsz oda a labdához, hiába vagy gyorsabb ellenfelednél, és egy ütközésnél is valószínűbb, hogy te fogsz alulmaradni. Ehhez jön jól a cselezés, a készítők itt egyenesen a FIFA Streetből emeltek át elemeket, és bár mindez nem jelenti azt, hogy a grundról ellesett mutatványokat fogunk produkálni a kapu előtt, de az kétségtelen, hogy rengeteget finomodott a játék ezen része: ha jól használja az ember, a legvehemensebb védő elől is lazán húzza el a labdát, és még a legárgusabb kapust is könnyedén fektetheti el.


Mindezt a fejlesztett támadó mesterséges intelligencia hivatott kiszolgálni. Ha épp nem mi irányítjuk a játékosokat a támadás közben, azok igyekeznek megfelelően helyezkedni, együtt haladnak a csapattal, úgy várják a labdát, hogy előreszámolnak a továbbadási lehetőségekkel is, és keresik a réseket a védelmen. Érezhetően kevesebb az olyan rosszul elsült labdaátvétel, ami a gépi intelligencia hiányosságának tudható be, az meg más kérdés, hogy a szintén felpumpált labdakezelés már próbálja nehezíteni a dolgunk: a passzolás közben nem vesz át mindent automatikusan a célzott játékos, ha nem ér oda időben, vagy túl gyorsan halad, rosszul pattan meg a lábán a labda, és könnyen kiigazításra kényszerülhetünk. Ezt persze az ellenfél igyekszik majd megtorolni.


Mi ezzel a probléma? Nos, mindez kísértetiesen hasonlít a tavalyi FIFA-tesztünkben leírtakra, akkor túlnyomórészt ugyanezeket szajkózta az EA. Bár alapvetően megbarátkoztunk a gondolattal, hogy egy évenként megjelenő játékon nem lehet drasztikusan változtatni, de ha ennyi fejlesztési ígéretet kapunk, a minimum az, hogy olyan (ezek szerint hamis) érzet keletkezik bennünk, hogy az idei rész maga lesz a tökély. Csakhogy a FIFA mögött álló engine igenis tökéletlen. Tartjuk magunkat ahhoz a sokszor ismételt állításhoz, hogy a játék mérkőzései szórakoztatók, de a motornak vannak hiányosságai. Az Impact Engine fejlesztése meglátásom szerint amennyit hozzátesz a programhoz, annyira röhejessé is teszi azt: nevetséges, hogy két játékos már helyezkedés közben úgy összegabalyodik, hogy mindketten seggre ülnek, azután pedig baromi realisztikusan tápászkodnak fel körülbelül a harmadik próbálkozásra. Mindez valahol a mesterséges intelligenciát is minősíti persze. 


Ezen felül a FIFA grafikája kezd múlt szeptemberi lenni, egy grammot sem változott, ami az átvezetők során mutatkozik meg igazán, mikor közelről vagyunk kénytelenek bámulni a jóllakott óvodássá avanzsált CR7-et vagy a lufi fejűvé fújódott Robbent. Különben is, a korábbi ígéretekkel ellentétben miért vannak még mindig kinyomhatatlan videók a cserék előtt? Bugok akadnak, ez természetszerű, és a kommentátor is rendre hibázik; Hajdú B. például imád beköszönni a Santiago Bernabéu stadionból, még akkor is így tett, mikor a Madriddal idegenben játszottam a Levante ellen. A FIFA-ba technikai fronton könnyen bele lehet kötni, és bár ezek apróságoknak tűnnek, összességében mégis bosszantóak.


Tartalmilag viszont a FIFA 13 több mint rendben van, tonnányi játékmód és elképesztő online támogatás jár a játékhoz. A szokványos bajnokság mellett ott van a karriermód és az Ultimate Team; jelentős bővítésen esett át mindkettő. A karrier nem csak folyamatosan izgalomban tartja a játékost, de jelentős újítás, hogy menedzserként válogatottak terelgetését is bevállalhatjuk, akikkel a nagyobb kupákat is végigjátszhatjuk. Az átigazolások sokat finomodtak, a játékosok adás-vételét a forma, a kor, a morál, a hátralévő szerződés időtartama, a csapaton belüli riválisok is befolyásolják, ráadásul papírozás közben megjelent az ellenajánlat lehetősége, és akár játékost is bedobhatunk a felkínált összeg mellé. Az Ultimate Team megörökölte a karriermód tulajdonságait: nem kell ecsetelni, hogy mennyivel nyújtja meg ez az újdonság a FIFA kártyajátékának szavatosságát.


Az idei év újdonsága, a Skill Games. A játékmód lényege, hogy különböző ügyességi feladatokat kell megoldanunk időre, illetve limitált kísérleti lehetőséggel, így például gyakorolhatjuk a labdavezetést egy nyakatekert szlalompályán, ívelgethetünk kukákba a pálya közepéről, és kartondobozok fölött átemelve lőhetünk kapura, remélve, hogy nem csak betalálunk, de a sarokba akasztott céltáblát is leverjük. Az ügyességünket pontszámmal jutalmazza a játék, mi pedig meg sem állunk, míg nem gyűjtjük be a lehető legjobb elismerést minden egyes gyakorlathoz. A Skill Games remek fejlesztés, egyszerre kínál gyakorlási lehetőséget a kezdőknek és a profiknak is.


Az online hátszélről se feledkezzünk meg, hiszen jelentősen kibővül a FIFA-élmény azok előtt, akik hajlandóak rácsatlakozni az EA szervereire. A multiplayer szép és jó, mégis az igazán zseniális, hogy egyszeriben teljesen más dimenzióba kerül a játék, ha az internetet is segítségül hívjuk. A FIFA 13 új fícsöre, Match Day kiválóan szemlélteti mindezt. Ezen a játékmódon keresztül egy folyamatosan frissülő adatbázishoz férhetünk hozzá, amiben elég csapatot választanunk, utána a játék automatikusan mellénk rendeli azokat az ellenfeleket, akikkel a gárda a való életben is összekerülne a bajnokságban. Ennyi? Korántsem, mindezt úgy teszi, hogy a meccseket igyekszik a lehető legélethűbben szimulálni: a stadion, a bíró, a várható időjárás a valóságot idézik, miközben a felállás is abszolút hiteles lesz, mert a lesérült és eltiltott játékosok nem játszhatnak, illetve a többiek formája is a korábbi teljesítményük szerint javulhat vagy rosszabbodhat!


Mindezt a technikai hibák ellenére kiváló körítéssel prezentálja nekünk a játék, a FIFA 13 hangulata tényleg lebilincselő, és ha szereted a focit, nem fogod egyhamar abbahagyni. Kétségtelen, hogy grandiózus újdonságok nincsenek – ilyenkor felértékelődnek picit a FIFA 12 fejlesztései –, de a színvonal a régi, és akkor ezzel gyakorlatilag mindent elmondtunk. Jobb FIFA-t akartatok, hát tessék, megkaptátok: a FIFA 13-at meg kell venni!