A mozgásérzékelős játékok elterjedésével a casual-dömping is a fejünkre nőtt. Egymás sarkát tapossák a különféle sportágakat imitáló alkotások, azt sulykolva a célközönség fejébe, amit a bevezetőben is említettünk. Egy könnyed kis esti lötyögéshez tökéletesek az olyan címek, amiknek a Nintendo és a Microsoft platformján már hagyománya van, természetesen a tortából a Sony is szeretne egy szeletet. A Zindagi Games immáron másodízben hozza el nekünk a Sports Champions névre hallgató minijáték-gyűjteményt, melyben izzadságos munkával tarthatjuk karban a kondinkat, szinte fillérekből. Nem kell bowlingtermekben itatni a társaságot, síbérletre sincs szükség, s nem is kell eljárnunk testszagtól bűzlő bokszedzésekre sem. Lehet, hogy egy kicsit sarkítunk: a produktummal maximum a karizmaink erősödnek, de az első izomláznál tovább úgysem tart ki a lelkesedés.

A PlayStation Move-val való hadonászás nem mutat túl a hasonszőrű címeken: távolról nézve talán még idiótának is tűnhet a kalimpálás és ugrándozás. Ám, ha egy formásabb barátnő illeti magát előttünk, miközben keblei teret engednek a fizika törvényeinek, hálát adunk a hardvergyártók kreativitásának. S míg a shootereken nevelkedett réteg hűvös közönnyel tekint az áradatra, addig a hétvégi játékosoknál hozzá tartozik a vasárnapi ebéd ledolgozásához. Fél óra alatt eltüntetjük a rántott húst, olyan sportoknak hódolva, mint az ökölvívás, a golf, a bowling, az íjászat, a tenisz és a síelés. Csupán a nyilazás tér vissza az első részből, de hazudnánk, ha hiányoltuk volna a diszkoszvetést, a homokos tengerparton megejtett röplabdát, vagy az asztaliteniszt. Érthető, hogy a Sony nem akart konkurenciát csinálni az első résznek, így viszont az előd önmagában is megállja a helyét, s a második rész igazi folytatásnak tekinthető, nem pusztán hibákat kijavító bővítménynek.


Első körben kiválaszthatjuk a saját avatárunkat az előre megalkotott karikatúraszerű karakterek közül, de a ráérősek próbálkozhatnak a nulláról kezdve – különös tekintettel a hajzatra, ábrázatra és ruházatra is. Természetesen minden sportágban más és más öltözetet viselünk majd, de később új darabokat és frizurát is szerezhetünk. A Sports Champions 2 három játékmódot kínál: a Cup mód felel meg az egyjátékos kampánynak, a Free Play értelemszerűen kötetlen hadonászásnak ad helyet, míg a Party üzemmódban bevonhatjuk az összeverődött - a nagyobb poénfaktor érdekében - illuminált társaságot is az össznépi vigaszságba.  A bajnokság során rábökünk a kívánt foglalatosságra, majd fokozatosan erősödő nehézségi szinteken – bronz, ezüst és arany – kelhetünk birokra. A kihívás kezdetben annyira gyenge, hogy az egyik kezünkben a sörös dobozt, a másikban pedig a Move fagyiját szorongatva is legyűrhetjük az ellenfelet. Az adott próbatételt igyekezzünk három csillagra teljesíteni, amit a hibák minimalizálásával és pontossággal lehet kivitelezni.

A hat meccs után egy főellenséget kell elnáspángolnunk, ami már kemény diónak tűnik, de kellő odafigyeléssel semmi sem lehetetlen. Az már felettébb furcsa, hogy a derék bosszok között találunk sugárhajtású robotokat is – a készítők fantáziája észrevehetően elrugaszkodott a realitás talajától. Sportolóink halandzsanyelven hadoválnak, s mozgásuk, kinézetük teljesen eltúlzott. Szerencsére a Move-kontroller teljes mértékben pontos eszköz, minden apró rezdülésünkre reagál, legyen az hirtelen suhintás, vagy apró pöccintés a tenisznél. Ahogy forgatjuk a kezünkben, úgy forog az ütő is a képernyőn – e tekintetben a Sports Champions 2 állva hagyja a kinectes mezőnyt. Ha szépen teljesítünk, tovább csinosíthatjuk avatárjainkat, ám kizárólag esztétikai szinten – nem lesznek gyorsabbak, vagy erősebbek. Saját magunkat kell felfújni izomnövelőkkel és serkentőszerekkel, ha könnyebbé akarjuk tenni a játékot.


Pár perc gyakorlással és az oktatómód átnyálazásával minden sportág játszi könnyedséggel irányítható. Még hardcore arcok számára is meglepő lehet a fagyi érzékenysége – a tényre eme darabbal játszva döbbenünk rá a leginkább. Tekénél például némi csuklórásegítéssel csavarhatjuk is a golyót, nekifutásból nagyobb erőt fejthetünk ki, de a célzás sem nehéz. Golfnál a hátunk mögé emelhetjük a képzeletbeli ütőt, rajtunk múlik, hogy a suhintásba mennyi szuflát viszünk bele. Figyelnünk kell a környezeti elemeket és szöget is, de főként és szél irányát és erősségét. A türelem és a pontosság csak az ezüst és arany szinteken hálálja meg magát. Tenisznél – ha megfelelő ideig tartjuk magunk mögé tartva az ütőt – iszonyatos erővel csaphatjuk meg a labdát, úgy, hogy az lángcsíkot húz maga után - ember legyen a talpán, aki visszaadja. Karakterünk pontos és csak ritkán lő a vonalon túlra, ugyanez nem mondható el az ellenfélről – a casual címek már csak ilyenek.

Hamar rádöbbenünk arra, hogy egy Move nem Move. Az íjászatnál, a síelésnél és a boksznál kicsit sete-sután feszítünk majd a TV előtt egyetlen kontrollerrel a kézben. Előbbinél a hátunkon lévő tegezből elő kell kotornunk a vesszőt, úgy mintha a valóságban tennénk, majd szépen célra tartunk a fejünk mellé, vízszintesen elhelyezett fagyival. Az íjat egy másik Move imitálná, de érjük most be kevesebbel. A célzás pofonegyszerű: a nyílvessző röppályáját látjuk a képernyőn, s távolabbi céltáblák esetében még zoomolhatunk is. A sílesiklás már más tészta: egy Move egy síbot szerepét tölti be. Gyorsításnál előretoljuk a kontrollert, lassításnál visszahúzzuk. Ugratókhoz közeledve hirtelen rántsuk fel a fagyit, s máris a levegőben pörögve találjuk magunkat – ez esetben még a pontos földet érésre is figyelnünk kell. Ökölvívásnál már rosszabb a helyzet: egy második kontroller nélkül elég kötöttek a lehetőségeink. Egyetlen karral szórni a parasztlengőket inkább a paraolimpiára emlékeztet, bár a program így is számon tartja, hogy milyen irányból, milyen erősségből küldjük a pofonokat. Testünket, vagy fejünket külön kell védenünk a T-gombbal – megfelelő ritmussal alkalmazva a kunsztokat, mi lehetünk a ring királyai, Tyson meg egy bohóc.

A multiplayer kimerül a Party módban, ahol a négyfős társaság egymás kezébe adja a rudit. Anyaszült meztelenül, egy férfi három nő felállásban egészen más megközelítésbe kerül a móka, s a későbbiekben a Move-ot felválthatja más is… Teljesen testre szabható, vagy véletlenszerű játékmódokban gyűrhetjük le a barátainkat, akár időre menő challenge-eket abszolválva, s a legtöbb pontot elért játékos kapja az elismerést. Az online mód természetesen hiányzik, de egy házibuli tökéletes kelléke lehet a Sports Champions 2, ahol a vesztest – előre meghatározott módon – számos megaláztatásnak tehetjük ki: pitizz a jégerért, fehérnép esetében vedd le a felsőd, smárold le a barinődet stb. Ezen a ponton tudatosodik bennünk, hogy jó vásárlást csináltunk a Zindagi játékával.


Technológiai oldalról nézve semmilyen extra fejleményről nem számolhatunk be: a fényes és színes látványvilág tökéletesen megfelel az adott műfajhoz, igaz rengeteget tölt - a megnyert cuccokat akár egy percig is szinkronizálhatja a karakterünkkel. A zene kellően bugyuta és ismétlődő, viszont a sportágakhoz tartozó hanghatásokkal különösebb baj nincs. Mindent összevetve a Sports Champions 2 egy takaros csomag a mozgásérzékelés mellett elhivatottak számára, az irányítás finom és pontos, viszont egyetlen kontrollert birtokolva nem kapunk komplett élményt. Közösségépítő hatása vitathatatlan, viszont a zsánerdarabokat tekintve nem emelkedik ki a mezőnyből. Kérdés, hogy a felhozatalt képviselő sportágakat mennyire szereti a tisztelt felhasználó. A forradalom még várat magára, lehet, nem is lesz belőle semmi.