Killzone HD teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. december 15.
  • killzone hd, ps3, psn, teszt
Alighanem a Sony konzoljának legszeretetreméltóbb belső nézetű lövöldözős címe a Killzone, amely nyolc évvel az eredeti kiadás után sem veszített bájából. Ami persze nem teljesen igaz, elvégre ki szeret konzervkaját enni?

A nagy hádésítások korszakában nem árt a piciny agyunkba vésni, hogy ami régen működött, az ma már nem biztos, hogy lemegy a torkunkon. Sznobok lettünk, a grafika a mindenünk, s hiába volt feszes a Killzone játékmenete 2004-ben, manapság már többet várunk. Ugyanakkor a HD-kiadások soha nem akartak többnek látszani, mint amilyenek valójában. A rajongók tapsikolhatnak, elvégre PS3-on is nosztalgiázhatnak - némileg felpimpelt látvány mellett. Azoknak pedig, akik még nem találkoztak az első résszel – mert éppen olvasni tanultak –, stílusos történelemórával van dolguk: tessék, 2004-ben ezt tudták az FPS-ek, se többet, se kevesebb. Aztán meg nem fanyalogni rajta, örüljetek, hogy nem pixeles a grafika az apucitól kapott, méregdrága tévéteken. A Killzone HD egy tananyag, minden műértő számára – a cím PSN-en és a Killzone Trilogy részekét egyaránt napvilágot látott. Ahelyett, hogy pórrá zúznánk a mai szabványokhoz hasonlítva, inkább tatásan lövöldöztünk egyet.


Kétségtelen, hogy a japánok nyolc éve azért állították hadrendbe a Killzone-t, hogy megregulázza a Microsoft Halo-sorozatát, ami két folytatással a hátuk mögött sem jött össze nekik. Igaz, egy nüánsznyira, vagyis pár millió darabra volt tőle. A gyorsnak nem mondható letöltés után végre ott találjunk magunkat a gyilkos zónában, nem érdekelt, hogy bár a felbontás megfelelő, a textúrák és a mozgás minősége eléggé fapados. A történetet már mindenki ismeri: a távoli jövőben az emberiség már régóta gyarmatosítja az ilyen-olyan bolygókat. A Helghan planéta telepeseinek csoportja viszont mutálódott a szokatlan és zord klímának köszönhetően, s egy új faj született: ők a helghastok. Természetesen igyekeznek elszakadni a normális emberektől, így a háború elkerülhetetlen. Ráadásul baromi jól harcolnak: gyorsabbak a homo sapiensnél, szemük vörösen izzik, a bolygó mérgező levegőjét gázmaszkkal szűrik, nehéz fekete páncéljukat nehéz átütni. Életképesebb társaság, mint a gyarló ember.

A narratíva már elavultnak mondható manapság, korántsem találkozunk epikus jelenetekkel, ám a műfaj több trónkövetelője is elvérzik ezen a ponton. Az események logikusan követik egymást, minden sallangot nélkülöznek, és a mai szemmel nézve az összkép inkább meghunyászkodó, semmint lehengerlő. A hangulat viszont még most is kiemelkedő: a Guerilla Games disztópiája jóval túlmutatott a sci-fi sztenderd és unalmas normáin. A szürkeség szinte a csontunkig hatol, a markáns ipari létesítmények nem gyönyörködtetik a szemet, kellően borongósak ahhoz, hogy a pokolba kívánjuk az egész Helghan és Vekta bolygót. Egy-egy könnycsepp még mindig elcsordul, amikor látjuk az ellenség által elfoglalt, virágzó fákkal teli parkerdőt, illetve az űrállomáson zajló ádáz finálét. S eme könnycseppek nem mindig az örömtől hullnak.

Amiben az első Killzone a mai napig jobbnak bizonyul a folytatásainál az az, hogy  szakaszunk mind a négy tagját irányíthatjuk benne. Jan Templar az igazi, bátor hős, aki sziklaszilárd jellem, ám alkalomadtán mégis kibújik a szabályok alól. Lugar, egy árnyékban mozgó gyilkos, nem mellesleg Jan egykori szeretője. Rico Valasquez a nehézfegyverek specialistája, aki oldalborda híján a minigunjával hál, s végül ott van nekünk Gregor Hakha, aki félig helghast, s megmutatta, hogy képes megmenteni a három másik társa életét. Ő áll legközelebb a mutánsokhoz, de szíve az emberekhez húz. Rico golyószórójától eltekintve elsőre nem sok különbséget találunk köztük, a játékmenetre viszont eltérő hatással lehetnek, dacára annak, hogy speciális képességekkel hadilábon állnak, az alapfegyverek ugyanazok. Moráljuknak, nézeteiknek csupán az átvezetőkben és a történet alakulásában van jelentőségük. Maga az univerzum az, ami vasmarokkal szorongatja a herezacskónkat, a feladataink nem túl változatosak: el kell jutnunk A-pontból B-be, s közben serények írtjuk az izzó szemű marconákat.

Néha ránk ül az unalom: a barnásszürke gyárépületek közt monoton tűzharc vár ránk – a mechanika ugyanaz, mint az előző generációban. A fedezékrendszert távolról sem ismeri, s a Call of Dutyhoz szokott tejfelesszájú közönségnek talán túl lassú lesz a tempó. Nekünk, öregeknek, éppen megfelel. A lomha mozgáson felül viszont az irányítás kényelmes, s még mindig hatalmas öröm, amikor egy jól irányzott gránáttal egy egész helghast-falkát küldünk a másvilágra. Az ellenség mesterséges intelligenciája napjainkban már megmosolyogtató, viszont érezhetően megnövekedett a kihívás, ami mindenképpen jó pont, vagy csak mi lettünk noobok – nem tudni. A sztori végére érve a megvilágosodik előttünk, hogy a jó és a gonosz között nincsen jól észrevehető különbség, Egy diktatúrában is lehet élni, ha a jólét mindenki számára megadatik. Miért kell erőltetni a szabadságot, ha nem megyünk vele semmire és közben a saját társadalmi rendszerünk omlik össze alattunk?


Egy újrahasznosított HD-változat esetében csak a művészeti stílust magasztalhatjuk az egekig, a technológiai megoldásokat már kevésbé. Ennek ellenére a framerate eddig soha nem látott sebességű, ami a PS2-es verzió lassúsága mellett mindenképpen dicsérendő. A megnövekedett felbontásnál már előjönnek a karcos élek, melyek korábban, egy SD-tévén nem tűntek fel. Ám az élmény nem a grafika minőségében gyökerezik, a Sony viszont nem elégedett meg fércmunkával. A sivár utcák, a sár és a jég világa ritkán mutatja meg a realisztikus arcát, s hiába tűnnek változatosnak a helyszínek, a legoptimistább hozzáállással sem feledkezhetünk meg a monotonitásról. A hangok ellenben szebben szólnak, mint valaha, az alapfegyver még mindig brutálisan dörög, a csatazaj még ennyi év távlatából is őrli az idegeinket, persze a jó értelemben véve.


Az új arcoknak nem mondanánk nyugodt szívvel azt, hogy kronológiai sorrendben próbálják ki a sorozat darabjait, mert hamar elmehet a kedvük tőle. Kezdd a második résszel, majd irány a harmadik rész, s ha tetszett a mítosz, már bátran ajánlhatjuk az első részt, így már összeállhat a kép. Sajnos a régi időkben szénné nyúzott online multiról – ha nem is teljesen – le kell mondanunk: botokkal imitálhatjuk az átvirrasztott éjszakák varázsát. Hiányoltuk a szükséges extrákat: a kulisszák mögötti videókat és art-galériát – e tekintetben fapados kiadással van dolgunk. Hiába nemesedik a jó bor az évek múlásával, s hiába bizonyulhat kellemes szexpartnernek egy dögös MILF, a Killzone HD csupán egy olcsó buszjegy a régi idők FPS-eihez. Ennek is megvan a varázsa, nem lesz kidobott idő, de nem titkolhatja el, hogy csak egy újabb lakkréteggel van dolgunk a rozsdás kasznin. Ha régen tetszett, megveszed ma is, elvégre szebben csillog.

20.
DON GONDOCS
Eljárt felette az idő, de ha nosztalgiázni akar az ember. Tokéletes választás!
19.
JohnMarston
most váltam meg a PS2-es Black-emtől. Úristen mennyire imádtam. sosem érdekelt igazán a KZ.
18.
Jinbobo
#17: Ízlés kérdése, de tudni illik, hogy a Black sikeresebbnek bizonyult mint a KZ1. Azért a KZ-ban nincs olyan ereje egy detonációnak mint a Black-be, nem tudsz mindent porig lőni mint a Black-be. Sokkal jobban átadj a tűzharc élményét mint a KZ. A második-3.része már kijavította az első hibáit, de az első elég sok sebből vérzett. Persze akinek kimaradt az első, az pótolja a hiányt mindenképp, mert úgy teljes a történet, de én spec egyszer végigvittem egy karival, többet nem éreztem rá vágyat. Ellenben a Black-et vagy 10szer végigtoltam.
17.
br1Koo
#14: Én ismerem mindkettőt, és bátram merem kijelenteni, hogy a killzone sokkal érdekesebb volt minden tekintetben, hangulatilag, játékmenetileg, fegyverileg, mindenhogy. Black elé leültem és kb csodálkoztam erre a storyra, gagyi z kategóriás katonás játékra hogy mondhatják, hogy közelébe érhet a killzone-nak.
16.
Animejetix
#15: De igaz és az Aliens hasonlat is pont megfelelő!
15.
NECROSMOKE
Barki barmit mondjon is, nalam TUTI vetel lesz es a, Killzone FANOKNAK is kotelezo darab.En pedig ajalanam a kronologiai sorrendbeli vegigjatszast.
Most erre van egy pl. az, Aliens filmet is jobb az elso reszetol megnezni mint a 2ik v. 3ik reszetol. Nem igaz?
14.
Jinbobo
#10: hát nekem speckó bejött a Black, kipörgettem legnehezebb nehézségi szinten is, pedig ps2-mégcsak trophy támogatás sincs.
Killzone 1--- bugos volt, fejfájdító Helghast üvőltések, eléggé monoton játékmenettel. Azt mondom, hogy a Killzone 1 jó volt annak, aki nem ismerte a Black-et, de aki ismerte az biztos az mellett tette le a voksát. Tényleg, kiadhatnák azt is HD-ba, és trophytámogatással. Remélem sor kerül rá.
13.
Niplax
#12: De azt is vedd figyelembe, hogy az első része 2004-es játék!
12.
wigyory
Jó kis game az biztos. Valóban, az első elég gagyxira sikeredett a megjelenités miatt, de a 2-3.-rész már tényleg nagyot ütött.
10.
br1Koo
#8: Black az freddyD-nek való maradjunk annyiban. Az én fejemben is olyan gondolatok fogantak meg mint neki kb az Amerika titkos hadműveleteinél.
9.
shatterhand
#8: Killzone rondább volt, darabosabb, de volt sztorija, kidolgozott világa, kur..ajó tárazási animációja, realisztikus és hihető fegyverei és exkluzív ps cím volt.
Black látványos, hangulatos, brutális. De nulla sztorija volt és felért egy levesbeköpéssel mikor több ellenfelet lőttél és mindegyik ugyanazt a mozdulatot adta elő.
Mindkettőnek voltak jó és rossz tulajdonságai. Sztem ezért nem is lehet egyikre, másikra rámondani hogy az sokkal jobb lenne.
8.
Jinbobo
hát engem a Killzone első része nem fogott meg anno egyáltalán... ps2-n voltak ezerszer jobb fps-ek (pl Black). A 2.-3.részéről már elismerem hogy minőségi alkotás!
7.
Kratos76
A játék király,de a teszt kissé késön jött,már mindenhol lehetett róla olvasni!
Le vagytok lassulva!!
6.
amadeusz gyermeke
Kilzon fanatikusként megvan még fémtokban!!Ami ritkaság még ma is új cimeknél. <3
5.
shatterhand
Imádtam annakidején. Most csak elvan a polcomon a másik kettő mellett.
Az a tárazás nagyon dúrva volt, meg sztem még ma is. A helghan fegyvere dettó, mint ahogy Rico-é is. Talán a késelés volt túl kevés. Asszem a demópályán lehetett egyedül hátulról nyisszantani.
Jó kis játék.
4.
ApexPredator
Istenem azok a régi szép idő mikor haverommal egész nap Helgastokat irtottuk :')
3.
KhamÛl
Tényleg nagyon fullos játék, imádtam még annak idején! Nagyon jó Sci-fi élményt nyújtott!
2.
Animejetix
A teszt írójának üzenem hogy köszönöm szépen ez jól esett!!!
Már nincs Ps3 így nem tudok nosztalgiázni, anno megjelenéskor Online én is ezzel virrasztottam és ez volt életem első online multija is :) Sose szoktam írót dicsérni de most megtettem, nagyon szép írás született és kicsit meg is könnyeztem. Valami jó volt akkor ami most a mai játékokban nincs....
1.
br1Koo
Én baromira imádtam ezt a játékot, elképesztő hangulata van.. Annak idején osztott képernyőn is imádtam vele játszani, izgalmas volt. Mondjuk furcsa lehet a mesterlövész puska szkópja, de idővel meg lehet szokni azt is.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...