Akármennyire is imádtam annak idején a Diablo III-at, hamarosan bebizonyosodott, hogy a Blizzard ezúttal sajnos nem minden esetben hozott jó döntést. Megkérdőjelezhető volt a játék nehézsége, az end game tartalom minősége és mennyisége, a lootok dobási rendszere, és a legtöbb furcsa döntés egy dologra vezethető vissza: a valós pénzzel működő aukciós házra. Annak ellenére, hogy a Blizzard célja vélhetően az volt, hogy kiiktassák a tárgyakkal történő külső feketekereskedelmet (és közben persze egy kicsit keressenek is menet közben), sajnos az egész némileg visszafelé sült el. Ma pedig már a Diablo III sajnos sokszor nem más, mint néhány ember számára bevételi lehetőség (sokszor botokkal farmoltatva az itemeket), mások számára pedig egy kissé hiányos, és az előbbiek miatt kevéssé élvezhető hack & slash.


Ezek után mire számítsunk a konzolos verziótól? Vajon a Blizzard csak egy újabb környi bevételt szeretne elérni azzal, hogy Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra is megjelenteti a játékot? Egyáltalán, mit csinál a Blizzard konzolokon? Nos, kezdjük az utóbbival, mert talán ez a leginkább jogos kérdés, és persze én magam is emlegettem a stúdiót korábban úgy, mint a tiszta PC-s játékok utolsó mentsvárát, miután a BioWare elhullott az Electronic Arts markában. Nos, nem szabad elfelejteni, hogy a Blizzard eleve konzolra készített játékokat még a hőskorban, persze akkor még Silicon & Synapse néven. Ekkor születtek olyan klasszikusok, mint a Rock’n Roll Racing és a Lost Vikings, legutolsó konzolos játékuk azonban az egészen pontosan 16 évvel ezelőtt elkészült Lost Vikings 2 volt. Persze én is tudom, hogy azóta jelent már meg Diablo a PlayStation 1-re, meg Starcraft a Nintendo 64-re, de ezeket minden esetben külsős cég portolta át.


Létezik akkor, hogy a Blizzard otthon érzi magát a konzolokon? Ahol nincs se egér, se billentyűzet, de még a PC-n mindent közrefogó kliensük, a Battle.net sem? Nos, a válasz egy egyértelmű és hatalmas igen! A Diablo III konzolos verziója ugyanis jobb, mint a PC-s, akármilyen furcsa vagy bizonyos szempontból sajnálatos is ez. A játék alapvetései nem változtak: továbbra is néhány szerepjátékos elemmel megspékelt hentparádéről van szó, annak legjobb, legbrutálisabb, legkeményebb formájában. Továbbra is megyünk előre a sokszor direkt eltúlzott, már-már fantasy kliséket kifigurázó díszletek között, hogy csontvázakat, zombikat, ugráló kis köcsögöket, szőrös meg szőrtelen dolgokat szeljünk ketté kardunkkal, vagy égessünk porrá egy varázslattal. Megmaradt az ágakat nélkülöző, teljesen testreszabható és szabadon változtatható, rúnákkal módosítható skillrendszer, így továbbra is mindenki megtalálja majd még egy-egy karakterosztályon belül is azt a játékstílust, amit kifejezetten szeret.


A felhasználói felület azonban jelentősen átalakult a konzolos vezérlés igényeihez, minden gyorsan és a lehető legkevesebb gombnyomogatással elérhető, még ha talán nem is annyira logikus, mint az eredeti PC-s felület – valamit valamiért, ugyebár. A radiális menük könnyűvé teszik a gyors műveleteket, azonnal megtaláljuk, amit keresünk, a hat képességünk pedig a négy elülső gombra, illetve a jobb oldali ravaszokra kerültek – de a PC-s verzióhoz hasonlóan a profik teljesen testre is szabhatják  a gombokat. Természetesen az egértől való elszakadás egyik hozománya, hogy karakterünket közvetlenül irányítjuk az analóg karral, és a varázslatokkal célozni kell, melyre egyébként némileg rá is segít a játék, de így az egész valahogy természetesnek és problémamentesnek tűnik. A konzolos Diablo III játékmenete olyan tükörsima, mint az a jég, amin akkor dobtam egy, az általam „Reverse Jesus”-nak nevezett hátast, amikor életemben először próbáltam korcsolyázni. Azóta sem megyek jégre, inkább letudom az egészet azzal, hogy „az a csajoknak való”, és iszom egy sört.


Van azonban egy nagyon fontos dolog, ami a PC-s verzióban kizárólag a Demon Hunter sajátja volt, itt azonban mindenkinél alap: a gurulással kitérés a jobb analóg kar segítségével. Ez magában annyira megváltoztatja az egész játékmenet dinamikáját, hogy amíg nem próbáltam ki, el sem hittem. A konzolos Diablo III még gyorsabbnak, belemenősebbnek és pörgősebbnek tűnik tőle, főleg a közelharci karakterekkel, de érdekes módon a távolsági harcosok is nagyon jól alkalmazkodtak a kontrolleres irányításhoz. Egyedül a Witch Doctor lóg ki talán kicsit a képből, hiszen az eleve lassabb, megfontoltabb előrehaladást követel meg, de különösebb probléma ezzel sincs. Persze ebben segít, hogy a játék karakterosztályait annyira jól alakították ki már a PC-s verzióban is, hogy mindegyikkel élmény nekivágni a hentesgyakorlatnak.


A legfontosabb azonban, hogy a konzolos verzióban egyáltalán nincs pénzes AH! Ezzel egy hatalmas teher került le az egész játék, és a játékosok válláról, és a Diablo III visszatérhetett ahhoz a stílushoz, ahhoz a könnyed, önfeledt játékélményhez, amiért a sorozatot eleve megszerettük. Mivel viszont nem tudunk kereskedni, a Blizzard kénytelen volt megváltoztatni a lootolás rendszerét is. A PC-s verzióban jellemző volt, hogy egy rakás, számunkra használhatatlan szemét esett, aminek viszont még így is örültünk, mert abban reménykedtünk, hogy majd az AH-ban úgyis megveszi az újgazdag hülyegyerek. Itt viszont a legtöbbször olyan holmik hullanak helyes halmokban (haha), melyek igenis jók, és melyeket igenis tudunk használni. Ezt kiegészíti egy gyors equip rendszer, és hogy a különböző ikonokon rögtön látjuk, mennyivel ütünk majd nagyobbat a cserépedényből frissen kiesett háromkezes csatabárddal.


Habár a gyors lootolás lehetősége látszólag szembemegy az ilyen stílusú játékok azon alapvetésével, miszerint tulajdonképpen karakterünk felszereléséért szeleteljük a szörnyeket, megvan az oka, hogy a Blizzard az alap felszerelés-böngészgetés mellé betett egy ilyen lehetőséget is. Ez pedig a konzolos Diablo III legjobb része, a maximum négyfős helyi kooperatív, mégpedig egy képernyőn. Nincs felosztás, nincs semmi megkötés, négy kontrollert megmarkolva hozhatunk káoszt Sanctuary világára, mint a konzolos hőskorszakban. Ilyenkor a négy karakter ikonjai a négy sarkot foglalják el, így mindenki nyomon követheti az összes fontos tulajdonságát, a képernyő többi részén pedig zajlik az akció, ami mondanom sem kell igen-igen látványos, főleg, ha négy különböző karakterosztállyal vágunk neki. Na, egy ilyen szituációban némileg sokáig tartana, ha mind a négy játékos minden egyes lootot egyesével szépen megvizsgálgatna és elhelyezgetne a karakterén.

Reaper of Souls

Oké, hogy a konzolos Diablo III ennyire jól sikerült, de mi lesz a PC-sekkel? Elvégre a Blizzardnak azért mégiscsak ott van a legnagyobb közönsége - legalábbis eddig ott volt. Nos, úgy tűnik, hogy a PC-s verziót majd az új kiegészítő, a Reaper of Souls, illetve az előtte érkező nagy javítócsomag rakja rendbe. Jön persze a teljesen új fejezet, ahol Malthaelt, az egykori arkangyalt kell majd eltennünk láb alól, aki mostanában úgy döntött, hogy igazából sem a démonokat, sem az angyalokat nem szereti, és a kettő között az emberiség pedig belefér járulékos veszteségként. Ami még ennél is fontosabb, hogy a PC-s kliensből is kikerül majd a pénzes AH, teljesen megváltozik a lootok dobásának rendszere, 60-ról 70-re növekedik a szintlimit, bekerül egy rakás új szörny, fegyver és képesség, s persze egy teljesen új karakterosztály, a Diablo II Paladinjára emlékeztető Crusader. A végjátékot a mindig randomizált Loot Runokkal és a Nephalem Trialokkal szeretné rendbe rakni a Blizzard, és jön a végtelenített, teljes accountra kiterjesztett Paragon-rendszer is. Nagyon jól hangzik, csak a Blizzard esetében mindig le kell futni a szokásos kört: mikor jelenik már meg, és miért nem most azonnal?



Felmerülhet persze a kérdés, hogy technikailag miként tudta ezt elérni a Blizzard a hétéves masinákon. Nos, a konzolos Diablo III alatt ugyanaz a saját fejlesztésű, DirectX 9-re épülő motor zakatol, ami a PC-s verziót is meghajtja. A felbontást mindkét gépen 1120x584-re lőtték be, a 720p-t tehát nem sikerült elérni, ezzel párhuzamosan pedig a kamerát kicsivel lejjebb vitték, így csökkent a belátható terület is – viszont szükség volt erre, hogy egyrészt a PC-hez képest alacsonyabb felbontás miatt minden részlet kivehető maradjon, másrészt pedig szerintem a kontrolleres irányításnak is jót tett némileg. A PC-n brutálisan erőforrás-zabáló dinamikus árnyékrendszer teljesen működik PS3-on és Xbox 360-on, mint ahogy egyébként a többi grafikai részlet, valamint a rombolás és ütközésvizsgálat is a PC-s legjobb beállításoknak megfelelően jelennek meg. Mindez ráadásul 60fps mellett, amit ugyan a játék nem mindig tud tartani, de az esetek többségében igen.


A konzolos Diablo III tehát fantasztikus. Nagyon jól néz ki, az irányítást pedig mindenféle kompromisszumok nélkül sikerült áttenni a kontrollerekre – sőt, még jobbnak is érződik. A lootrendszer megváltoztatásával, a pénzes AH eltüntetésével, a négyfős helyi kooperatívval (még LAN-támogatás is van Xbox 360-on!), és persze a PC-n kényszerített mindig online követelmény teljes eltörlésével a Diablo III megtalálta igazi önmagát. Biztos vagyok benne, hogy a készülő kiegészítő a PC-s változatot is vissza fogja terelni abba a mederbe, amelyben mindig is folynia kellett volna a játéknak, de addig is, akár a PS3-as, akár az Xbox 360-as Diablo III-ba vágsz bele, a játék jelenlegi legjobb változatát kapod meg, mely képes egész estéket teljesen eltüntetni az életedből.