A decemberben megjelent első epizód után meg is érkezett Bill Willingham Fabulák című képregénye alapján készült The Wolf Among Us második része. Bár egy epizodikusan megjelenő játék esetében nem várhatunk forradalmi újításokat két rész között, azt azért a készítők másik játéka, a The Walking Dead esetében is láthattuk, hogy voltak erős minőségbeli hullámzások. Emellett sokan megkongatták a vészharangokat, miután a Telltale Games bejelentette, hogy két újabb játékkal is készül (Tales from the Borderlands és egy Game of Thrones adaptáció), mivel többen úgy gondolják túlvállalták kicsit magukat a fiúk. Nos, nem tudom, hogy emiatt-e, de a második rész sajnos valóban gyengébben muzsikál az előzménynél.
Na, de nem szeretném ennyire negatívan indítani a tesztet, így nézzük mi az, ami továbbra is rendben van. Az első epizódban felvezetett gyilkossági ügy tovább bonyolódik és meglepő fordulatokból ezúttal sem lesz hiány, sőt talán kicsit csavarosabbra is sikerült a folytatás. A karakterek és szinkronhangjaik továbbra is fenomenálisak, a hangulat pedig még mindig noirosan sötét és kegyetlen. Technikai oldalról a játék semmit nem változott, de ahogy írtam, ez nem is volt várató.Sajnos azonban a második rész elég összecsapottnak tűnik, és ez a játékidőn is észrevehető.
Sosem voltak gondjaim a Telltale-játékok hosszával, hisz epizodikus címekként a 2-3 óra megfelelő volt, viszont most valami elképesztően rövidre sikerült ez az epizód. Amikor belevágtam a játékba, épp csak elkezdődött mögöttem a méltán híres Columbo filmsorozat egy része. Mikor befejeztem és hátranéztem, öreg ballonkabátos detektívünk épp szembesítette a gyilkost tettével, vagyis másfél óra alatt végeztem a játékkal. Ez akárhogy is nézzük, nagyon kevés, főleg annak tudatában, hogy a készítők jövő év nyaráig akarják húzni a The Wolf Among Us ötrészes krimijét, így a továbbiakban akár 3-4 hónap is eltelhet két epizód között. Nyomott ár ide vagy oda, ez bizony nem korrekt, már-már kínzás ennyi ideig váratni a rajongókat, főleg ha ilyen rövidek az epizódok.
Az összecsapottság és sietség érzését kelti a játékmenet további egyszerűsödése. Érdemes összehasonlítani ezt a részt, a The Walking Dead első évadjának nyitányával. Míg ott féltucat bejárható helyszín, sok-sok interakció, lopakodás, tárgykombinálás várta a játékosokat, addig itt az egyetlen valamire való kombinálás az, amikor egy kazettát belerakunk a tőle egy méterre lévő magnóba. Egyetlen komolyabban bejárható hely sem volt a játékban, egy pillanatig sem kellett gondolkodnom a továbbjutáson minden elém volt rakva, már csak a nagy villogó piros nyilak hiányoztak. Ráadásul, ha az a pár gombnyomogatás nem lett volna, kis túlzással megporosodik a kezemben a kontroller.
Nagy hátrány ezek mellett, hogy a The Wolf Among Us egy nyomozós krimi történet, amiből láttunk már pár emlékezetes próbálkozást. A Heavy Rain és az L.A. Noire megmutatta, hogy lehet feldobni egy nyomozós kalandjátékot. Az a formula, ami a The Walking Deadben jól működött, itt sajnos kissé botladozik. Hiába próbálják erőltetni a drámát, itt ez sajnos nem nagyon illik a képbe, a főhős nem egy érzelgős típus, egyszerűen karakteridegen az egész. Sokat segítene a játékon, ha kitalálnának valami izgalmasabb harcrendszert, vagy feldobnák egy kis sandbox játékmenettel. Sajnos jogosan aggódnak, azok, akik szerint túl sokat vállalt a Telltale, mivel kezd egy kicsit kifulladni ez az előadásmód, és ahogy egy jó grafikai motor, úgy egy jó történet sem visz el a hátán egy egész játékot.
Ami jó volt eddig, az továbbra is jó, azonban még ha a játékmenettel kapcsolatos intelmeimet le is vonom, így is inkább az öt ponthoz közelít a Smoke and Mirrors, mint a tízhez. Az extrém linearitásra és rövidségre nincs mentség, ez bizony egyértelműen gyengébb, mint az első epizód. Reméljük, a harmadik részre összeszedi magát a The Wolf Among Us.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.