Plants vs. Zombies: Garden Warfare teszt

Szögezzük le az elején, hogy az eleddig indokolatlanul népszerű mobiljátékokat fejlesztő PopCap nem arra törekedett, hogy alapjában reformálja meg a multiplayer shooterek műfaját, a Plants vs. Zombies: Garden Warfare megmarad kizárólag a fun szintjén. Nem lesz belőle e-sport, nem hinnénk, hogy egy-két óránál többet még a legelvakultabb játékosok is eltöltetnének vele. Az első napokban biztosan húzzuk majd a szánkat, hiszen a produktum nem a Microsoft felhővel megtámogatott szerverein fut, hanem az EA parkját használja. Igen, ez pontosan olyan végeredményt szült, mint a hírhedté vált SimCity launch: a szerverek nem, vagy csak gyatrán muzsikálnak, az Origin nem bírja a játékosok rohamát. De tegyük félre felháborodásunkat, hiszen idővel a háttér is kifogástalan (?) lesz és a káposzta is megmarad.


Hogy egy tower defense-szériából miként válik mély, hozzáférhető, a megszokott stratégiai vonalat sem nélkülöző, ugyanakkor könnyed shooter? Nyilván a készítőknek inspirációt kellett nyerniük olyan zsánerdaraboktól, mint a Battlefield. Ettől függetlenül a harmadik személyű nézőpont adott és a Plants vs. Zombies univerzumának számos vicces faja képviseli magát benne, olykor olyan helyzeteket teremtve, hogy önkéntelenül is hahotázásba kezdünk. A Garden Warfare kissé kaotikus, ám kőbe vésett szabályai vannak, ráadásul a sorozat első 3D-s darabja még pofás is, köszönhetően a Frostbite 3 engine-nek. Elsőnek a színpompás vizualitás üti meg a szemünket, a mókás karakterek, és az amerikai kertváros kifordított képe, ám ha nem csak a felszínt kapargatjuk, kiderül, hogy meglepően sok taktikai lehetőséggel kecsegtet a program.


A játék osztályalapú lövöldözést kínál, a fő játékmód nagyon emlékeztet a Battlefield Rush módjára: a Gardens and Gravestonesban a térkép különböző pontjain megtalálható kerteket kell elfoglalniuk a növényeknek, vagy a zombiknak. Mindkét frakcióban négy-négy karakterosztály kapott helyet, mindegyikük három egyedi képességgel rendelkezik, így a Garden Warfare-ben tutira megtalálod a kedvencedet és kamatoztathatod egyedi stílusodat. Bár helyszűke miatt nem tudjuk a kínálatot teljesen bemutatni, csupán a teszt alatt kipróbált favoritjainkra hagyatkozunk. Itt van mindjárt a Pea Shooter osztály, aki viszonylag lassú tűzerőt képvisel, de cserébe gránátvetőt is hordhat magánál. Fejleszthetjük a közelharci és távolsági képességeit, így akár chilis bab-bombát is szórhat a közelben tartózkodó holtakra. Ha viszont nem szeretjük a kicsi a rakást, jól jön a gatling borsó névre keresztelt skill, amellyel lecövekeljük a nevezett fegyvert egy kritikus pontra és jó eséllyel megfordíthatjuk a csatát. Sisakot is szerezhetnek a Pea Shooterek, vagy egy olyan hiperképességet, amellyel a magas pontokra is fel tudnak ugrani.


A Pea Shooter zombis megfelelője a mezei Soldier, aki picivel másabb képességekkel rendelkezik, mint a növények: a zombi bűzfelhő olyan, mintha egy rakétavetővel kezdenénk tombolásba, egyetlen lövéssel leteríti ellenfeleit, pluszban arra is jó, hogy hihetetlen magasságokba repítse a tulajdonosát. A gyógyító osztály sem hiányzik a repertoárból, a napraforgók képesek visszaállítani az egyes egységek életerejét, de területre ható kunszttal is fel vannak vértezve. A zombiknál ezt a szerepkört a tudós tölti be, akinek shotgunja van és képes elteleportálni pár méterre, így távolabbról is veszedelmesebb, mint a mosolygós napraforgó. Végül térjünk ki a kaktuszokra, akik irányítható fokhagymadrónokat szabadíthatnak az ellenségre, míg a zombi mérnökök ugyanezt egy zombot drónnal érik el, az már más kérdés, hogy meglovagolhatnak egy légkalapácsot is. Képtelen helyeztek ugye? Pont ezért élvezetes annyira a program. Jó érzés látni, hogy a két frakció adott osztályaiban ilyen markáns különbségek vannak.


A térképek minőségéről csak pozitívan nyilatkozhatunk, változatosak és jól megtervezettek, többféle útvonal létezik, egyetlen pontot sem tudunk biztosan védeni. Természetesen a szintlépés sem maradt ki a szórásból: képességeinket továbbfejleszthetjük, nagyobb tárkapacitásra és gyorsabb újratöltésre tehetünk szert. Az akár 24 főt befogadó kompetitív módon felül egy négy játékost befogadó kooperatív mókának is örülhetünk. A Garden Ops voltaképpen egy hordamód, de ez áll legközelebb a korábbi mobiljátékokhoz. Az egyre durvább hullámokban érkező holtakat kell megállítanunk, s a térkép különféle pontjaira cserepes növényeket is telepíthetünk, amik aztán szórni kezdik a legközelebbi delikvenst.


Nem tagadjuk, mi is meglepődtünk a Plants vs. Zombies: Garden Warfare összetettségén, s az már csak hab a tortán, hogy a kiválasztott karakterünk kinézetét is teljes mértékben testre szabhatjuk, örültebbnél örültebb végeredményt szülve. Sajnos azonban a két fő játékmód és a kooperatív móka kicsit gyérnek hat ebben a műfajban, örültünk volna egy történetvezérelt kampánynak is - a kevéske tartalmat a ritkaságnak számító offline multi sem feledtette velünk. Könnyed, humoros témából építkezik a Garden Warfare, ám a felszín alól nem hiányzik a komolyság sem. Ha jövőben a PopCap tovább bővíti a felhozatalt – szigorúan olcsó áron, de inkább ingyen – akkor a játék huzamosabb ideig a mindennapjaink része lehet.