A Lifeless Planet nem más, mint egy 50-es évek sci-fi alapjaira épített kalandjáték, mely egyértelműen a The Dig méltó utódjának címéére pályázhat. Komoly játékstílust képvisel, célja rejtélyek megoldása, titkot felfedése egy kalandos, de kellőképp nehéz lineáris játékmeneten át. Ennél több talán nem is kellhet egy érdekes és új indie játékra vágyó ember számára.
A játék indulásakor nincs felvezető, egy prológus, vagy valami, ami képet adna az egész küldetésünkről. Nem tudjuk, miért kerülünk egy látszólag kihalt, sivár bolygóra, de hamarosan sejteni fogjuk, ahogy egyre több titokra derül fény. Az egyetlen dolog amit tudunk, hogy egy amerikai kutatócsoport tagjaként érkezünk az élettelen bolygóra, ahol földet ért a mentőkapszulánk. Teljesen egyedül vagyunk, társainknak nyoma veszett, így indulunk el a látszólag végtelen sivatagban, hogy találjunk bármit, ami segítséget adhat a továbbhaladáshoz. Elszórva karakterünk egy-két monológja is segítségünkre lesz majd, néha viszont nem árt a szavai mögé látni, mert elég rejtélyes stílussal megáldott űrhajósról van szó. Egy kis odafigyeléssel könnyen tudunk tájékozódni akár a semmi közepén is, csillogó tárgyak jelölik az utat, de nélkülük se lehet teljesen elveszni. A csillogás mindig segítség, nem csak tájékozódásban, hanem sokszor oxigéntartály vagy üzemanyag a háti rakétánkhoz, esetleg egy új, a későbbiekben hasznos eszköz helyét mutatja. Ebből látszik, hogy a készítők figyeltek arra, hogy a játék kellőképp változatos legyen, és kissé nehezítsék a játékos dolgát.
Ahogy haladunk előre és mélyülünk bele a játékba, úgy nehezednek a megoldandó feladatok, eldugottabb, nehezebben felfedhető útvonalakon kell tovább haladnunk. Pár perc séta után észrevesszük a bolygó szembetűnő változásait, gondolok itt a nagy vízesésekre, vagy a látszólag emberi kéz által megformált útvonalakra. Ezek után pedig kezdjük megérteni küldetésünk célját.
Hamarosan szemünk elé tárul egy szovjet előörsre hasonlító hely, ami inkább egy vadnyugati falu képét tárja elénk. Ki más, ha nem a szovjetek sántikálnának valami rosszban, ugye? A falu kong az ürességtől, rá kell jönnünk arra, hogy hova tűntek az emberek és hogy mit kereshettek itt. Így ahelyett, hogy rájönnénk mi folyik ott, csupán újabb és újabb adag titok zúdul a nyakunkba, és égünk a vágytól, hogy mindre fényt derítsünk. Hiába lineáris a játékmenet, egyszerűen izgalmas és olykor kellemesen félelmetes is tud lenni. Itt nem tipikus horrorisztikus félelemre kell gondolni, ahol folyik a vér, és az arcunkba visít egy űrlény, hogy aztán a halálba kergessen minket, ez az ismeretlentől való adrenalinlöketet adó félelem és izgalom.
A béta verzió, ami 6 fejezet foglal magában a tervezett húszból, egy bő kétórás játékot kínál, ami kellőképp bevezet minket az élettelen bolygó titokzatos világába, hogy aztán csábítást érezzünk a teljes játék megszerzéséhez. A teljes verzió megjelenésének pontos dátuma még kérdéses, de elvileg még 2014-ben sor kerül a kiadására többnyelvű felirattal és szinkronnal.
Talán azért mert egy "kommunista összeesküvés" körül fog forogni a játék?
Ha ez zavar miért nem említetted meg a kommunista könyvet és települést mint zavaró elemet?
Tudom, hogy idegen bolygót mondanak, de a szovjet könyv, villanypóznák, település és a hidegháború megemlítése után, nekem egyből ez ugrott be és az, hogy ez föld egy világégés után.
Ez vagy pedig a szovjetek a hidegháborúban, nem csak elsőként jutottak ki az űrbe, de elsőkén kolonizáltak egy idegen planétát, viszont eltusolták. (ami igencsak valószínűtlen abban a korban amikor minden fejlődés az ideológiai harcban lett bevetve és nagy feneket kerítettek neki.)
De még talán az is meglehet, hogy neked van igazad és egy idegen civilizáció nyomait találjuk meg akik úgy építkeztek és olyan eszközöket készítettek mint az emberek, a cirill abc-t használták és még kommunisták is voltak.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.