Eddig sikeresen elzárkóztam Dél-Korea játékiparától. Elég csupán pár jellegtelen MMO-t megnézni, máris tudjuk, hogy az ottani fejlesztők inkább a trendeket szeretik meglovagolni és a formabontó ötletek terén erős hiányosságokat mutatnak. A Monolith két zseniális F.E.A.R.-t szállított nekünk az elmúlt években, míg a harmadik rész is egy erős közepes szintet ütött meg. A sorozat egy multiplayer-orientált, free-to-play címmel folytatódik, ez lesz a F.E.A.R. Online, amit az Inplay Interactive rak össze. A csapat portfolióját leellenőrizve csupán az SNK All Stars Online nevű 2D-s bunyós címre bukkantam, de ahogy láttam, senkiben sem hagyott mélyebb nyomott. Az Inplay mára a Warner tulajdonában van, a kiadó ezzel a befektetéssel szeretné megvetni a lábát az online játékok piacán. Pár óra játék után nyilvánvalóvá vált: jobb csapatnak is odaadhatták volna ezt a masszív frencsájzt.


A zárt bétateszt májusban indult és június közepén ért véget - szerencsére a játék lényegét nem kellett nélkülöznünk a korai verzióban, már minden lehetőség nyitva állt. Dacára annak, hogy egy online örömökre kihegyezett címről van szó, történetet is raktak bele – bár ez csupán a kooperatív módban van jelen. Nem kell nagy durranásra számítani, a história érdemi része már megmutatta magát az eredeti trilógiában. A sztoriról annyit érdemes tudni, hogy a F.E.A.R. erői kivizsgálják az Armacham Technology Corporationnál történt baljós kísérleteket, ám nem várt ellenállásba ütköznek. A F.E.A.R.-katonák az ATC biztonsági személyzetével csapnak össze - e két frakció valamelyike mellett tehetjük le a voksunkat. Mindenek előtt egy unalmas és száraz oktatómódon kell átverekedni magunkat, amely az alapvető irányítással ismertet meg minket. És igen, feltűnik benne Alma is, hogy néha-néha az arcunkban másszon hátborzongató tekintetével. Olcsó ijesztgetések halmaza, rengeteg vér, teljes linearitás – mondanunk sem kell, nyomokban sem hozza a korábbi részekre jellemző hangulatot, a látvány pedig azoknál is rondább.


A F.E.A.R. Online két jól elkülönülő pillérre épül. A PvE kötöttebb, kooperációra épülő, küldetés-orientált játékmódot takar, míg a másik a PvP, amely a hagyományos, a harmadik rész multiplayeréből kölcsönvett ötletekre építkező kompetitív mókát takarja. Az előbbi esetében kiválaszthatjuk az Escape módot, ahol – mint a cím is mutatja – menekülünk kell a pálya egyik pontjából a másikba, három másik csapattársunkkal együtt, üt közben rengeteg ellenfélen küzdjük át magunkat. Az már csak hab a tortán, hogy a mesterséges intelligencia nem ismer kegyelmet: iszonyatosan pontosan céloz, lehetetlen szögből is sikeresen eltalál, még akkor is, ha fedezék mögött lapulunk. Tehát a gépi ellenség nyilvánvalóan csal, fél percenként padlót fogunk, ha balszerencsések vagyunk, olyan társakat kapunk magunk mellé, akik magasról tesznek ránk, nem támasztanak fel, előre rohannak, hogy több pontot begyűjtsenek. Mindaddig így megy ez, míg ők is elhullnak és inkább némi összedolgozásra való hajlamot erőltetnek magukra. A Scenario módban legalább kapunk némi körítést: rövid átvezetőkkel, párbeszédekkel és káromkodásokkal tarkított, jellegtelen narratívával szembesülünk. Néhány alap feladatot teljesíthetünk, de a lényeg ugyanaz, mint az Escape módban: keresd meg a pálya végét és maradj életben. Ez már nem horror, csupán egy sivár és élettelen lövölde, amely mindössze egy-egy pályán zajlik.


Lássuk, hogy a PvP meg tudja-e menteni a játékot! Kapunk egy rakás ismerős játékmódot, ahol akár 16-an irthatjuk egymást, de ha ismerős számodra a F.E.A.R. 3 multiplayere, akkor nem tud újat mutatni számodra a F.E.A.R. Online. A Deathmatch és a Team Deathmatch lényegét nem kell ecsetelnünk, össznépi mészárszékkel van dolgunk, amely extra finomságok híján nem is köti le sokáig a figyelmünket – egyszerűen eljárt felettük az idő. A Soul Kingben a többi játékos lelkére pályázunk, ha megöljük őket, miénk a lelkük, s az győz, aki a meccs végére a legtöbb lelket tudhatja magáénak. A holtak nyomán maradó lebegő koponyák nem éppen a legjobb mód a lelkek ábrázolására, de be kell érnünk ennyivel. Az Armored Front mód már megér egy misét, hiszen a korábbi részekben is remek mulatságnak számított egy mech botkormánya mögé ülni. Egyfajta gazdagságos Titanfallal van dolgunk, ahol a csapat csak egyetlen robottal (EPA-val) rendelkezik, a cél az, hogy golyószóróval és rakétákkal megöljük a riválisokat és annyi kontrollpontot foglaljunk el amennyit csak lehetséges. Bevalljuk, a Respawn alkotása után nem igazán tudtunk megbarátkozni a szűk pályákon zajló robotháborúval.


A Team Demolition módban a bombáké és azok hatástalanításáé lesz a főszerep, míg Knife módban mindenki egyetlen késsel van felszerelkezve, így csak ugrándozva, oldalazva és időnként odaszúrva likvidálhatjuk az ellenséget. Két komolyabb meccs között ideális levezető lehet, de nem hinnénk, hogy valaki hosszú karriert szeretne befutni a F.E.A.R. Online-ban. Miért mondjuk ez? A grafika teljesen idejétmúlt, még öt-hat éve is puritánnak számított, túl szögletes az egész, a textúrák felbontása pedig a vicc kategóriájába tartozik. Az sem menti meg a multit, hogy a rémeket is irányíthatjuk, de a paranormális képességek szinte semmi nem érnek a koncentrált tűzerő ellen. A fejlesztők szinte kétségbeesetten próbáltak némi horrorelemet csempészni a játékba: előfordult, hogy DM közben katonánk hallucinálni kezdett pár másodpercig, de még a sejtelmes zenétől sem ver szaporábban a szívünk. Az ilyen pár másodperces közjátéknak egyszerűen nincs helye a PvP-ben.


A pályák elég szűkösek, a felépítésük minden fantáziát nélkülöz, láttunk már eleget irodaházakat, metróállomást, gyártelepet, ráadásul sokkal szebbeket is. A fegyverfelhozatal terén egészen impozáns képet fest a játék, azonfelül mindegyiket fejleszthetjük, vagy vásárolhatunk alapból felturbózott példányokat is – akár valódi pénzért. Teljesítményünktől függően katonáinkat új képességekkel vértezhetjük fel, nem kell extra dolgokra számítani: idővel több gránátot és muníciót cipelhetünk magunkkal, netán gyorsabban újratölthetünk a mordályainkat stb. Ha nem érjük be az alap karaktermodellekkel, szintén valódi pénzért beruházhatunk a sorozatból ismerős hősökbe is, ha éppen ha Point Mant vagy Michael Beckettet szeretnénk irányítani. A meccsek után ingame pénz is üti a markunkat, amit a testreszabási képernyőn elköltve megváltoztathatjuk karakterünk kinézetét: egyedi uniformist, sisakot, szemvédőt vásárolhatunk magunknak.


Az Inplay nyilván sokat akart markolni a F.E.A.R. Online-nal, nem csupán a sorozat rajongóit akarja megnyerni a játék történet-orientált kooperatív részével, hanem a tradicionális kompetitív multira ácsingózókat is. A rövid próbakör után már nyugodt szívvel kijelenthetjük: koreai barátaink senkinek sem tudtak megfelelni – a én a következő verziót is kihagyom. Nem hinnénk, hogy a végleges változat megjelenéséig történik valami eget rengető változás. A játék túlzottan is ötlettelen, idejétmúlt és ezáltal nem sok keresnivalója van a piacon, dacára annak, hogy a free-to-play címről van szó.  Ettől eltekintve néhány szemellenzős rajongó nyugodt szívvel ráteheti a mancsát, ha az alkotás nyílt fázisba ér, semmit nem veszít vele. A F.E.A.R.-sorozat nincs jó kezekben, ez a multis kitérő könnyen a széria végét jelentheti. Persze ne legyen igazunk.