Splatoon teszt

  • Írta: Daks
  • 2015. május 27.
  • nintendo, splatoon, teszt, wiiu
Inkapolis. A tintahalak és az emberek szerelméből megszületett inklingek otthona. Egy gyönyörű és modern metropolisz, ahol minden a tintáról és a szórakoztató rivalizálásról szól, de jaj. Gonosz polipok kezdik megtörni a békét, ide egy hős kell!

Shintaro Sato, az Animal Crossing egyik vezető fejlesztője éppen két éve, hogy Miyamoto elé vitte új játékötletét. Halvány körvonalakban élt még csak a Splatoon, kitalálta az alapjait, de senki se tudta még, hogy Mario hősök, robotok, vagy kigyúrt macsóférfiak lesznek-e a főszereplői. A kezdeményezés viszont azonnal sikert aratott, a Nintendo vezetői belátták, szükség van egy saját készítésű, multiplayer fókuszú anyagra, egy olyan Wii U-exkluzív arénajátékra, melyben kisebbek és nagyobbak mérkőzhetnek meg egymással, erőszak nélkül, mégis brutálisan jól szórakozva. Azt nem tudjuk, hogy a macsóférfiak kis szivárványos ötlete honnan jött, de szerencsére ejtették, most pedig itt van, megérkezett végre a Splatoon. És vele együtt bemutatkoztak az inklingek is.


Az inklingek furcsa teremtmények. Gazdag metropoliszokban élnek, emberi külsővel rendelkeznek, de bármikor át tudnak változni tintahallá is. Uszonyos második létüknek köszönhetően pedig imádják a tintát, így alakult, hogy világukban minden a színekről szól. Élénk ruhákban járnak, városaik ezer árnyalatban pompáznak, kedvenc kikapcsolódásuk pedig a színharc lett, ami valami olyasmi, mint nálunk a paintball, csak területfoglalós célokkal megspékelve. A játék története szerint apró teremtményeink boldogan élik mindennapjaikat Inkapolisban, amikor egy gonosz polipsereg szemet vet az otthonukra. Az ellenség furmányos módon, hátulról támadva, a csatornákon át kezdi elfoglalni a várost, egy fiatal hős viszont elég bátor ahhoz, hogy felvegye velük a harcot. Ezek leszünk mi, a feladat pedig nem más, mint hasznosítva a tintaharcban szerzett tapasztalatainkat, visszaszorítsuk a gonosz betolakodókat.


Kalandjaink az egyjátékos kampányban bontakoznak ki, míg a színharc rejtelmeit a multiplayer mód nyitja meg előttünk. A Splatoon indítása után Inkapolis belvárosában találjuk magunkat, ahol megismerkedhetünk a többi, éppen ott lézengő játékossal, majd választhatunk, hogy a két játékmód melyikében szeretnénk először elmerülni. A történeti szál az Octo Valley úton indul, egy csatornából kibukkanó öregember kéri segítségünket a polipok ellen. Az átkozottak már a szomszédban garázdálkodnak, megállítani őket a tintaharcokban használt fegyverünkkel tudjuk, a város megtisztításához vissza kell verni a seregüket, és elpusztítani a vezéreiket.


A játékban a szórakoztató platformer stílus és a lövöldözős akció keveredik némi teljesen egyéni játékelemmel. Hősünk a fegyverével ugyanis nem csak az ellenségeket tudja lelőni, de tintát is szét tud locsolni, a megszínezett teret pedig különleges képességünknek köszönhetően bármikor az előnyünkre fordíthatjuk. Hősünk hallá alakulva vidáman tud úszni a festékben, így gyorsítva fel mozgását, rejtőzve el az ellenség elől, töltve fel a munícióját, és érve el magasabb helyeket. Ahova nem tudunk felugrani, oda felúszhatunk, mint pisztráng a vízesésen. A továbbjutás sokszor kreativitásunkra, ügyességünkre és tervezőképességünkre van bízva, a pályák egyre nagyobb kihívást, és minden állomáson egyre keményebb ellenfeleket rejtenek. A kampány közepesen hosszú, szórakoztatni pedig ugyanúgy tudja a gyerekeket, mint a felnőtteket. A Splatoon ebben a tekintetben a LEGO-játékokra hasonlít, annyi különbséggel, hogy ebben nincs kooperatív mód, így az apa-fia együttműködés legfeljebb úgy valósulhat meg, hogy amit nem tud átvinni a gyerek, ott a szülő segít. Halálra unni magát viszont egyik fél se fogja, a Nintendo megint azt csinálta, amiben jó. Kitalált egy új játékot, amit nem lehet nem szeretni.


A kampány izgalmas kikapcsolódás unalmas nyári estékre, de nem kevésbé szórakoztató a tintaharc se. A fiatal inklingek kedvenc játékukat külön erre a célra épített arénákban vívják, a multiplayer meccsekbe a főtéren álló Tower Lobby enged bejutást. A szabályok egyszerűek. Nyolc kis hős két csapatra bontva indul egymás ellen egy átjárókkal, dobbantókkal és teraszokkal teli pályán, a győztes oldal pedig az lesz, aki megadott időn belül a legtöbb tintát tudja szétlocsolni a pályán. Erre használhatunk tintafegyvereket és gránátokat is, a felhozatal képességeiben pedig nagyjából az igazi stukkerekre hasonlít. Vannak lassan adagoló, de egy lövéssel nagy teret beszínező fegyvereink, és gyorstüzelésű, de kisebb festékpatronokat használó automata eszközeink. A tinták befedik egymást, így tudja a csapat egyik része az ellenség területét megszerezni, míg a másik védi őket, vagy új helyeken locsolja szét a festéket. A fegyverek pedig egymás ellen is fordíthatóak, akit lelövünk, az néhány másodperc múlva a bázison találja magát, és kezdheti elölről a kört.


A multiplayer meccsek a felnőtt arénajátékok hangulatát és kihívását nyújtják, erőszak nélkül. A Splatoon annyira családbarát cím lett, hogy a készítők még a voice chatet is kihagyták belőle, nehogy akár szóban is valami atrocitás érjen minket. Érdekesség, hogy minél többet játszunk, hősünk annál több tapasztalatpontot szerez, és természetesen annál több pénz is üti a markát. A tapasztalatpontok a szintlépésben segítenek minket, ezek osztják be a játékosokat a felkészültségüknek megfelelő arénákba, illetve ezek nyitják meg előttünk a boltban az egyre menőbb cuccokat is. A megszerzett pénzt itt költhetjük el fegyverre, pólóra, cipőre vagy sapkára, az inklingek szeretnek öltözködni, ruháik egyéniségük megtestesülései, irtó menő átváltozásra képesek velük.


Rossz hír, hogy a többjátékos rész nem lett valami komplex. A területfoglalós kihívások hihetetlen szórakoztatóak és izgalmasak, a változatosságot benne viszont szinte csak a minden meccs elején random kiosztott színek jelentenek. Nincsenek karakterosztályok, így külön meghatározott, stratégiailag fontos szerepek se, a játékosok csak ruhájukban, fegyvereikben és felszerelésekben térnek el egymástól. A gránát mellett jópofa mondjuk a tintát szétszóró kerti locsoló, és érdekesség, hogy ha sikerül elfoglalni a pálya megadott részét, akkor a csapat kap különleges kiegészítőket is, lehet rövid ideig pajzsot használni, és van egy hatalmas tintarakéta is, mely az égbe kilőve elárasztja az egész pályát. Ezek mind nagyon jók, de nem elég változatosak, hogy hosszútávon lekössék az embert, és ezen még a Dojóban elérhető local 1v1 meccsek se sokat segítenek. Ha van egy második kontrolleretek, akkor itt tudtok helyi multiplayert tolni, az egyik játékos használja és nézi majd a Wii U tablet kontrollerét, a másik pedig a simát és a TV-t.


A játékvilág és a grafika egyébként nagyon szuper lett. A látvány a gyenge hardver ellenére is kellemes összképet ad, a színek gyönyörűek, a játék pedig stabil 60fps-szel szakít, ami régi és dicséretes Nintendo-szokás. Az akció a TV-n zajlik, míg a kontroller képernyőjén a menüket, a térképet, vagy a lobby ugrálós minijátékát látjuk. Amivel egyébként szuperül el lehet ütni az időt, míg megérkezik mind a nyolc játékos. A kampány és a multiplayer egyaránt könnyen átlátható és jó ritmusú, a játékmenet sajátosságait a tutorial pálya ismereti meg az újoncokkal, nekem egyedül az irányítással akadtak problémáim, de lehet csak nagyon átszoktam már az Xbox One kontrollerére. A Wii U tabletjét használva hősünket a klasszikus módon kell irányítani, annyi a különbség viszont, hogy célozni már a mozgásérzékelővel lehet, ami nekem az első napokban okozott egy kis gondot, de amúgy ez is kézre áll, csak be kell gyakorolni. Akinek meg nem megy, az pedig ki is kapcsolhatja, átrakva a kamerát a jobb analóg karra. Minek erőltetni, ami nem megy.


A Splatoon összességében egy fantasztikus kis játék lett. Miyamoto és csapata újra bebizonyította, hogy a Nintendo még mindig tökéletesen tisztában van vele, hogy milyennek kell lennie egy igazán jó és szórakoztató játéknak, a cég nem véletlenül annyi ember kedvence a mai napig. A játékot pedig nem hagyják majd ennyiben, még idén nyáron két új multiplayer mód is érkezik hozzá, a Tower Control és a Rainmaker, tudunk majd olyan meccseket csinálni, amihez csak meghívóval lehet csatlakozni, de lesznek új pályák, friss felszerelések, és vadi új Splatfestek is. Válaszolj egy egyszerű kérdésre, mit szeretsz jobban, a popot vagy a rockot? - teszi majd fel a játék a kérdést, és attól függően, hogy mit mondasz, azzal a csapattal verheted laposra az ellenfelet.

 

5.
myrte
Holnap festjük a "falat" :D
4.
DON GONDOCS
Szórakoztató és változatos egyjátékos kampány. Végülis. Hallod, DICE EA?
1.
Terawatt
Lirik tolta egyszer, jópofának tűnt. :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...