Pedig az utóbbi évek tanúsága szerint nehéz innovációt találni a kiadó nyitott világú címeiben. Talán már náluk is kezd kínossá válni ez a fajta „biztonsági játék”, markáns témaváltások nélkül nem lehet sokáig fenntartani a rajongók érdeklődését. Már a Far Cry 4 esetében is rezgett a léc: hiába volt ott nekünk a hófödte Himalája, még mindig csak egy átskinezett harmadik résszel volt dolgunk. A Primal 12 ezer évet ugrik vissza az időben, és ebben a korban még nincs rakétavető, a tüzet is csak épp akkor ismerték meg az őseink. A természet pedig kegyetlen, ragadozók járják az érintetlen vadont, nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán. A túléléshez nem elég pusztán jól célozni, eszközeink kezdetlegesek, megfontolt döntések nélkül a világ egyszerűen elemészt.

A Primal bejárható földjét Orosnak hívják. A jégkorszaki gleccserek éppen hogy elolvadtak, a zöld fű ropog a lábunk alatt, sűrű erdők váltják egymást, nagyra nőtt sziklás hegyek meredeznek a távolban, köztük pedig kristálytiszta folyók kígyóznak. A nap sápadt fényétől aranyszínűek a reggelek, ám éjjel sokszor az orrunkig sem látunk, csak a távolban pislákoló tábortüzek fénye ad némi támpontot. Noha „csak” egy mellékággal van dolgunk, a világ nagyjából ugyanakkora, mint a Far Cry 4-é. A történetet mindenki a saját tempójában tolhatja végig, és persze egy csomó mellékküldetés vár ránk, nem is beszélve a rivális törzsek táborainak felszámolásáról és a vadászatról. A készítők szerint a Primal minden tekintetben egyenértékű lesz a sorozat előző darabjával, pluszban egy saját ősi nyelvet is kreáltak hozzá nyelvészek bevonásával. Még szerencse, hogy a párbeszédeket feliratozza a program!

Főhősünk Takkar, egy tapasztalt vadász, aki egy balul elsült portya után elszakad társaitól. Végső célunk az, hogy újra rátaláljunk a népünkre, és lakhatóvá tegyük az addig ismeretlen terepet. Ez azonban nem könnyű, ha úton-útfélen ellenségbe botlunk. Növényevő és ragadozó állatok bonyolult ökoszisztémája uralja Orost, nélkülünk is bőven zajlik az élet. Míg a korábbi játékainkban a vadak arra voltak jól, hogy lőszertartó táskaként végezzék, addig a Primalban sokkal intimebb kapcsolatot ápolhatunk az élővilággal. Takkar különleges képessége az, hogy meg tudja szelídíteni a legvérszomjasabb bestiákat is. 17 ragadozó lesz a játékban, köztük farkasok, medvék, kardfogú tigrisek, jaguárok és méhészborzok is. Első körben ki kell választanunk a megfelelő egyedet és barátságunk jeléül dobhatunk neki egy darab húst. Nyilván nem adják be könnyen a derekukat, meg is támadhatnak – ilyenkor ki kell térnünk a karmaik elől. Egyetlen gombot kell csak nyomva tartanunk a szelídítéshez, kitartó munkával viszont egy új ideiglenes társsal gazdagodunk.

Kedvencünknek ezután különféle parancsokat oszthatunk, rámutathatunk célpontra, amit megtámadhatnak, ám az állatok ösztönösen és kiszámíthatatlanul viselkednek, így elképzelhető, hogy a szorult helyzetben menekülőre fogják, vagy a kisebb ragadozókra egy nagyobb tapad rá, esetleg valami szimplán eltereli a figyelmüket. Társunk sérüléseket is szenvedhet a csaták során, ám egy adag hússal meggyógyíthatjuk őket, és akkor sincs gond, ha elpusztulnak, majd keresünk magunknak új példányt (egy időben csak egy társunk lehet). Ha a rivális törzsek előőrsei ellen indulunk, azt mindig csak díszkísérettel érdemes tenni. Egy medve elég hatékony eszköz, a munka oroszlánrészét elvégzi, távolról szemléljük az eseményeket, és a zűrzavar lecsengésével csak a túlélőkkel kell végeznünk. 

Néhány megszelídített állat másodlagos szerepet is betölt. A medvéket, a kardfogú tigriseket és a gyapjas mamutokat meglovagolhatjuk, így a nagyobb távolságokat is gyorsan leküzdhetjük, vagy a hátukon rombolhatunk be egy táborba. Továbbá a Primalban egy baglyot is megidézhetünk, így madártávlatból térképezhetjük fel a környezetünket. A madarat közvetlenül irányíthatjuk, ráadásul borotvaéles karmaival és csőrével lecsapva kitolhatjuk a szerencsétlen előember szemét. Ez máris előnyt jelent, ám nem mindig kérhetjük Hedvig segítségét, várnunk kell körülbelül negyven másodpercet a következő támadáshoz. A baglyunknak saját képességfája van, később akár izzó cserepeket is dobálhat az ellenség nyakába.

Ahogy az olvasható, a Far Cry Primal újdonságai kiválóan ellensúlyozzák a korszakból adódó kötöttségeket. Ha éppen nem számíthatunk egy állatka segítségére, akkor sem leszünk teljesen védtelenek. Fejleszthető íjakkal, lándzsákkal, csont- és kőbuzogányokkal ritkíthatjuk az ellenség sorait. A gránátoknak itt az eldobható méhkaptárak felelnek meg. Egy tüzes vessző elég nagy riadalmat kelt, a növényekből készült kunyhók gyorsan lángra kapnak (ha nem vigyázunk, a társainkat is a vesztükbe küldjük), ráadásul a fejlövés itt is instant halált jelent. A lándzsával nem csak szúrhatunk, hanem el is hajíthatjuk, szóval nem minden a közelharcról szól. Nyilván ész nélkül harcolva hamar fűbe harapunk, ám ha előre tervezünk, és hátulról elintézzük az ellenséget, az sokkal eredményesebb taktikának bizonyul bárminél. Persze a rögtönzésnek sincs akadálya – a játék elég nagy szabadságot ad, ha akcióra kerül a sor. Ha extra kihívásra vágyunk, akkor sincs gond, a legdurvább nehézségi szinten már HUD-ot sem kapunk, és kizárólag a lopakodás vezet sikerre.

Ha mind egy szálig kinyírtuk a mogorva ősembereket, a bázisuk a miénk. Itt egyrészt menedékre lelünk a tábortűz melegénél, a történet folyamán ezeknél a pontoknál a törzsünk tagjai is letelepedhetnek. A faluk között élhetünk a gyorsutazás lehetőségével már csak ezért is érdemes csökkenteni az ellenség jelenlétét az adott pályarészen. A kőkorszakban szinte mindenki vadászatból és gyűjtögetésből élt, nincs ez másként itt sem. Különféle növényeket, prémeket és köveket zsákmányolhatunk, amiből új vagy jobb eszközöket készíthetünk magunknak. A játékban dinamikusan változnak a napszakok és az időjárás is, figyelnünk kell arra, hogy bizonyos állatok csak éjjel aktívak és fordítva, ráadásul a sötétben a látótávolság is lecsökken. Egy biztonságosnak mondható vadászterület pedig a legnagyobb kincs Oros földjén.

Oké, ezek szinte kötelező funkciónak számítanak, de mégis mi teszi egyedivé a Primalt? Mindenki ismeri a barlangrajzokat, azaz őseink kifejezőeszközeit. A világban elszórva található barlangokat meglátogatva mi is készíthetünk ilyen festéseket. A különféle ábrákból álló kollekciónk folyamatosan gyarapszik a történet előrehaladtával, és minden bizonnyal jutalmat is kapunk a képzőművészet gyakorlásáért. Kérdés csupán az, hogy vajon a szavatosság is rendben lesz-e, hiszen hiába a rengeteg lehetőség, a multiról le kell mondanunk. Semmilyen a kooperatív vagy kompetitív móka nem lesz az anyagban.

Alig másfél éve volt a Ubisoft Montrealnak arra, hogy a Far Cry 4 után visszacsábítsák a rajongókat a sorozathoz. A Primal legnagyobb ütőkártyája az, hogy egy olyan korszakba repít minket, amivel videojátékokban csak nagyon ritkán találkozhatunk. Hiába a számos újítás, köztük az állatokkal való barátkozással, a cím nem árul zsákbamacskát: ez még mindig egy hamisítatlan Far Cry-játék, annak minden pozitívumával és negatívumával. A látványért továbbra is a jól bevált Dunia Engine 2 felel majd, néhány apróbb változás mellett, a lágy barnássárga színvilág remekül illeszkedik az atmoszférához. Ha a fejlesztők tényleg csak a narratívára gyúrnak rá, és minden sallangot kukáznak, akkor Oros kegyetlen világába mindenképpen érdemes lesz jegyet váltanunk.

A Far Cry Primal február 23-án landol Xbox One-on és PS4-en, míg a PC-s verzió március 1-jén érkezik.