A háború, amely véget vet minden háborúnak. Ez volt az 1914 és 1918 között lezajlott első világháború sokat idézett jelmondata, azóta pedig tudjuk, hogy ez volt a háború, amely nem vetett véget semminek. A négy évig tartó értelmetlen öldöklés 15 millió emberéletet követelt, és nemcsak Európa országainak határait rajzolta át, de újraértelmezte az addigi politikai erőket is. Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom, a Német Birodalom és az Orosz Birodalom, új államok születtek meg és régiek tűntek el.

Ami pedig nekünk a legfájóbb, hogy Magyarország, mint a háború egyik legyőzöttje, elvesztette területének jelentős részét. A győztes hatalmak a trianoni békeszerződés keretein belül lecsatolták tőlünk Erdélyt, Máramarost, Felvidéket, Kárpátalját, Csallóközt, Drávaközt, Őrvidéket és Horvát-Szlavóniát, kialakítva egy történelemhez méltatlan, csonka és meghurcolt országot, évszázados balszerencsébe taszítva vérző szívű nemzetünket.

Az Electronic Arts és a DICE ezt a korszakot dolgozza fel. A Battlefield 1 szakítva az elmúlt évek sci-fi mesékbe torkolló modern hadviselési vonalával, újra történelmi eseményekhez nyúlt vissza, egy olyan háborúhoz, amire korábban kevesek figyeltek csak oda. Az első világháború - vagy ahogyan a második világháború előtt nevezték, a nagy háború - a modernkori hadviselés első háborúja volt, olyan találmányoknak teret engedve, melyek a mai napig meghatározzák a fegyveres konfliktusokat.

Automata géppuska, kézigránát, lánctalpas tank, mustárgáz, aknavető, ezek mind ezekben az években születtek meg, mint a lövészárok-hadviselés új eszközei, de itt használtak először harci repülőgépeket és kézi lángszórót is. A háború embertelen volt és sötét, melyet a Battlefield 1 is megpróbál méltón visszaadni, olyan formában, hogy átjöjjenek a kor kegyetlenségei, mi mégis megkíméljük magunkat a véres csonkításoktól, a foszló tetemek látványától, és az összeégett, szétmart arcoktól, melyek általában jellemezték az éveket.

A játék kampánya hat nagy történelem által inspirált eseményt dolgoz fel. Az első áll legközelebb ahhoz, amiről ez a kegyetlen és véget nem érő mészárlás szólt, egy felégetett, szétbombázott területen találjuk magunkat, a kaotikus tehetetlenség által bilincsbe verve. Körülöttünk felfoghatatlan öldöklés folyik, az emberek puskákkal, ásókkal, baltákkal és furkósbotokkal gyilkolják egymást, feleszmélünk, és beállunk a sorba, leszedve annyi embert, amennyit csak tudunk, majd egy eltévedt golyó széthasítja a fejünket.

A képernyőn megjelenik nevünk, születési és halálozási évünk - nem mi hibáztunk, sorsunk elkerülhetetlen volt. A háború pedig folytatódik, egy másik katona bőrébe bújva megint neki kell esnünk az ellenségeknek, ő is meghal, majd ez megy újra és újra. Katonai kiképzés nélkül egy ember alig néhány percig tud életben maradni egy ilyen csatában, de ahhoz is szerencse kell, hogy hivatásosként megéljük a másnapot. A játék erős felütéssel kezd, ha valami, akkor ez elgondolkodtat minket azon, milyen is egy igazi háború.

A bevágásokban megismerjük a korabeli fegyverek gyilkos erejét, és azok kezdetleges technikájából eredő minden gyengeségét is. Hatalmas súlyukat nem volt egyszerű megtartani, lövésre szinte kitépték magukat a katona kezéből, és akkor a meghibásodásokról, töltényhiányról még meg sem emlékeztünk, csak úgy, mint az elviselhetetlen körülményekről, mely végigkísérte a frontvonalakban harcoló emberek mindennapjait. A játék visszafogottan tálal elénk mindent, a viszonylagos kemény kezdet után pedig öt hős különálló történetét ismerhetjük meg benne, ezúttal is az Antant hatalmak szemszögéből.

A kalandok egy brit tankvezető történetével kezdődnek, aki csapatával elszakad a századtól, és az ellenséges vonalak mögött reked, majd ezt követi egy zsivány amerikai vadászgéppilóta, egy testvérét kereső olasz katonatiszt, egy ausztrál hírvivő, majd egy újabb brit története, aki az oszmán sereggel kénytelen szembenézni Észak-Afrika sivatagi harcmezőin. Az országokon és kontinenseken átívelő kampány a háború ezer arcát mutatja meg nekünk. A kilátástalan és sötét pillanatokat vicces, boldog és felszabadult események követik, majd újra lehúz minket a játék a mélybe, egyszer és mindenkorra a tudtunkra adva, hiába csinálunk bármit, a háború elől menekülni nem tudunk.

A történet izgalmas lett és változatos, a vele töltött órák nemcsak minőségi kikapcsolódást nyújtanak, de egy életre szóló élményt is, egy olyan történelmi leckét, mely beleég emlékünkbe, és melyet sosem felejtünk el. Az események során találkozunk drámával, akcióval és nyomorral, kipróbálhatjuk a világháború minden nevezetes fegyverét és járművét, két negatívuma van csak, azokat viszont nagyon sajnálom. Először is, csak a háború befejező eseményeit dolgozza fel, a kezdeti pillanatokat nem, így nem is ad átfogó képet a korszakról, és hiányoznak belőle az első évek gyenge technikai megoldásai is - kiforrott harcászati eszközöket kapunk a kezünkbe, pedig erről szó se volt eleinte. A második pedig, hogy elég rövid lett az egész. A hat kampány két-három lazább délután alatt végigjátszható, de ha az ember nekiül, akkor akár egyhuzamban is.

A játék single player része tehát lehetett volna tartalmasabb és nagyobb volumenű, de már így, önmagában felér egy teljes értékű címmel, azonban nem Battlefield lenne a Battlefield, ha nem járna hozzá egy erős és masszív multiplayer rész is. A többjátékos mód a történet által kitaposott utat követi, a lassú tempójú játékmenet megfontolt, felnőtt emberhez méltó taktikát követel meg. Figyelnünk kell csapattársaink viselkedésére és az ellenséges mozgásokra, kerülnünk kell az egyéni akciókat, az előrerohanást és a leszakadást, itt nincsenek különleges képességeink, csak mi vagyunk, és a fegyverünk, ahogy annak lennie kell.

Ellenségeinket se tudjuk leteríteni egy vaktában eleresztett sorozattal, a világháború komolyságához mérten elfelejthetjük az automatikus célzást, vagy célponton tartást, minden fragért meg kell szenvedni, meg kell dolgozni. Aki hiányolta már a mai játékokból a klasszikus értékeket, a kihívást és a kiegyensúlyozott, egyenlő feltételeket, az megtalálhatja számításait a Battlefield 1-ben, itt tényleg hetekig, hónapokig kell gyakorolni ahhoz, hogy valaki magabiztosan, sikerrel vegye fel a harcot a csatatéren.

A többjátékos háborúk legnagyobb esszenciáját ezúttal is a Conquest játékmód adja. A hatvannégy játékos totális letámadásban ezúttal is stratégiailag fontos pontok megszerzéséért megy a csata, a feladat ezek elfoglalása és megvédése, akár az életünk árán is. Mehetünk gyalogosan, de használhatunk járműveket is, akár társakkal együtt, elvállalva a kormányzást, míg a másik lő, a harmadik meg az ágyút kezeli.

A játékmód ezúttal is a klasszikus BF érzést adja. Össze kell dolgoznunk csapatunkkal ahhoz, hogy sikerre vigyük a küldetést, lesznek izgalmas és jól szervezett csatáink, és olyanok is, amik teljes kudarcot vallanak. Percekig gyalogolunk majd, hogy átmenjen rajtunk egy tank, vagy kiszedjen egy kilométeres távolból, ez is hozzátartozik a dologhoz. De a készítők ezúttal is gondoltak arra, akinek tetszik a játékmód, de túl nagynak találja a pályákat, a Battlefield 1-ben visszatért ugyanis a Domination, ami ugyanez, csak kisebb méretben. A, B és C pontokat kell benne elfoglalni és megvédeni, egy zárt helyszínen, vagy lekerített pályarészen, járművek nélkül.

Az én kedvencem a Team Deathmatch, ami elengedhetetlen darabja minden multis címnek, beszéljünk most viszont inkább az izgalmasabb, különlegesebb darabokról. Már a bétában is bemutatkozott a Rush, mely egy újabb csapatalapú, taktikai játékmód lett, egy támadó és egy védekező csapatot felvonultatva. A támadó csapatnak az ellenség előretolt védelmi pontjait kell sorra elfoglalnia és felrobbantania, míg a védekező csapat feladata ennek megakadályozása, amíg az erősítés meg nem érkezik. A védelmi pontok egyben frontvonalak is, így a támadó csapat egyre kisebb helyre szorítja be a védekezőket, ami még izgalmasabbá teszi a játékot, a pálya hatalmas, nekünk viszont mindig csak egy részén kell harcolnunk. Visszatámadni pedig nem lehet, csak kitartani kell.

De nem kevésbé izgalmas még a War Pigeont se. A kisebb helyszínen játszódó teljesen új játékmódban egy postagalambot kell elkapnia mindkét csapatnak, majd megüzenni vele az ellenséges csapat koordinátáit. Aki megszerzi a galambot, az nem tudja rögtön felreptetni, várni kell egy kicsit, mire megírják az üzenetet, és a lábára erősítik, közben lehet mozogni, és lőni is, viszont arra is készülni kell, hogy akinél a galamb van, azonnal célpont lesz az ellenség szemében. A csapattársaknak ezért folyamatosan támogatniuk, védeniük kell a madarászt, ami komoly taktikát, de legalábbis felnőtt gondolkodású játékosokat igényel, a cél pedig nem más, mint az ellenséges táborok megsemmisítése koordinált légicsapásokkal. 

A lista itt pedig véget is ért, a multiplayer egyelőre ennyit tudott felvonultatni, további tartalmak később lesznek csak elérhetőek. A játékban egyébként ezúttal is rengeteg jármű és fegyver kapott helyet, lehet tankot, terepjárót, vadászgépet, bombázót vezetni, van benne zeppelin és páncélozott vonat, illetve tudunk lovagolni is. Ez utóbbit választva gyorsan elérhetünk célpontunkra, vigyázni kell azonban, mert nem élvezhetjük a motorizált járművek páncélját, teljesen ki vagyunk téve a mellettünk elsüvítő golyóknak. Jópofa dolog viszont, hogy közben tudunk lőni és kardozni is. Előkapva pengénket sorra kaszabolhatjuk le az ellenséges katonákat, míg tankban utazva a rombolható környezet ad hasonló gyönyört, az épületeket födémestül berobbanthatjuk, hogy alig marad belőlük valami.

Izgalmas részlet pedig, hogy a körülmények közben folyamatosan változnak. Meccs közben bármikor besötétedhet, leszállhat a köd, elkezdhet esni, vagy kitörhet a sivatagi homokvihar, ami elképesztő körülményeket tud teremteni egyik pillanatról a másikra, és fontos, de apró részlet még, hogy megint lehet dobozokat nyitogatni. Teljesítményünkért és tapasztalatainkért mindig kapunk ajándék ellátmányt, de vásárolhatunk is meglepetés tartalmat, melyek újabb felszerelésekkel és fejlesztésekkel gazdagítanak minket. Az alap fegyverek sokszor gyengék és kezelhetetlenek, ezért egy jó géppuska modifikáció új erőt tud adni a harcainknak, érdemes ráfeküdni arra, hogy megtaláljuk a nekünk legkényelmesebb, leghatásosabb darabot.

De a magunkkal hordozható cuccokat nem csak az határozza meg, hogy miket szereztünk már meg, hanem hogy milyen karakterosztályt képviselünk. A játékban négy plusz négy kaszt érhető el, melyek mindegyikének nem csak különleges felszerelései vannak, de különleges feladatai is. Az assault gyalogos katonaként automata gépfegyverrel indul csatába, míg a medic orvosként egy puskát kap már, csapattársait pedig kötszerekkel, gyógyszerekkel segítheti a harcmezőn. A support a nehézgépfegyverével hátulról támogatja csapatát, meg tudja javítani a lerobbant járműveket, adhat tölténycsomagot a társainak, vagy mozsárágyújával szórt tüzet tud biztosítani, így tizedelve az ellenséget.

A hagyományos osztályok közül végül, de nem utolsó sorban pedig ott van még a scout, vagyis a mesterlövész. A karakter ezúttal is kulcsfontosságú szerepet tölt be a játékban, messziről figyelve társait, vagy a megvédeni kívánt pontot, őt csak a távcsövén megcsillanó napfény buktathatja le, akkor viszont oda az álcája, nagyon kell rá figyelnünk. Az ezt követő három osztály pedig járművekhez kötött. A tanker a tankvezetőt jelenti, és automatikusan ezt a karaktert kapjuk meg, ha tankba respawnolunk, az ő különleges képessége a járműjavítás, míg a pilot a repülőgép pilóta, a cavalry pedig a lovas lesz. Ezenkívül pedig magunkra ölthető még játék közben amolyan bónuszként egy elite nevű osztály is, aki különleges fegyverekkel indul csatába, páncéltörővel vagy lángszóróval például, csak figyelni kell a felvillanó szimbólumot, és már mehetünk is a felszereléséért.

Apró érdekesség, hogy a hagyományos játékmódokon kívül hamarosan elérhető lesz a játékban egy Custom Games menüpont is. Itt egyelőre két el nem készült tartalmat reklámoznak, a Hardcore-t és a Fog of Wart. Az elsőt nagyon várom, nem kell végre hosszasan sorozni majd az ellenségeket, elég lesz néhány golyó ahhoz, hogy megöljük a másikat, míg a másik kis időjárási különlegességgel teszi izgalmasabbá a háborút. Ahogy a neve is mutatja, itt sűrű, tejfehér ködben kell majd harcolnunk, az orrunkig alig látunk majd, és a játék nem is írja majd ki csapattársaink nevét, így elsőre nem lesz könnyű különbséget tenni barát és ellenség között se.

Arról sajnos nincs hír, hogy mikor érkeznek az új lehetőségek a játékba, de én nagyon várom már, illetve jó hír mindenkinek, hogy a játékhoz ezúttal is érhető el mobil alkalmazás. A Battlefield Companion elérhető iOS-re, Androidra és WP-re, nézegethetjük és összehasonlíthatjuk benne statisztikáinkat, lehet custom layoutokat és emblémákat csinálni, illetve kérhetünk vele értesítést, ha barátaink gép előtt vannak, és készek egy kis játékra.

A Battlefield 1 ezúttal is a DICE mindenre felkészített Frostbite motorját használja. A grafika ennek megfelelően egy kicsit hasonlít is az új Star Wars: Battlefrontban látottakra, de csak nyomokban. Itt az európai helyszínek, a régi épületek és korabeli fegyverek miatt kézzel foghatóbb, ember közelibb a látvány, míg a szálló por, a vakító napsütés, a mustárgáz zöld ködfátyla olyan atmoszférát kölcsönöz az egésznek, amit csak kiheverni lehet, felfogni nem. Ja, és a zene. A zene az valami elképesztő lett. Órákig tudnám hallgatni a menüt.

Technikailag a játék remek teljesítményt nyújt, dinamikus felbontás mellett konzolon az 50-60fps is szépen megvan, egyetlen dolgot tudok csak negatívumként említeni, a töltési időt. Főleg a multiplayernél idegesítő, hogy az ember játszana egy gyorsat, de percekig tölt a pálya, aztán ha pechünk van, becsatlakozhatunk a meccs utolsó pillanataiba, és minden kezdődik elölről. A matchmaking egyébként eleinte sokat vacakolt nekem konzolon, nem akarta betölteni a játékmódokat, megakadt keresés közben, de nem szólt róla, vagy nem engedett kilépni, de hát ilyenek az első napokban előfordulnak. Nem elviselhetetlen a hiba, és ahogy láttam, mostanra javították is, csak megemlítettem, mint negatív élményt.

A sor végére még hagytam egy meglepetést, és ez nem más, mint az Operations játékmód. A Battlefield 1 különleges, csapatalapú online co-op játékmódjában a Conquest és a Rush játékmódok jellemzői keverednek egy kis történelmi felvezetéssel. A játék mindig elmeséli nekünk, hogy most miért harcolunk, mi is a célunk, egy-egy küldetés pedig több pályán is átível, ahogy a való életben is folyt egy hadjárat. Csapatunkkal minden pályán több pontot is el kell foglalnunk, így szorítva vissza az ellenséget, utána utazunk tovább a következő állomásra, végső csapást mérni rájuk. Az összhatás meglepően jó lett, míg egy hagyományos multiplayer meccsen eléggé céltalanul harcolunk csak, addig itt pontosan értjük, hogy mi történik, kik háborúznak, és milyen területért, milyen célokért megy a csata.

A Battlefield 1-et október 13. óta játszom. EA Access-tagként egy héttel a bolti megjelenés előtt már ott pihent a gépemen a játék, és alig vártam már a pillanatot, mire kezemben foghattam a teljes, dobozos változatot. Végigtoltam a kampányt, és a multiban is benne van már egy jó tizenöt órám, miközben egy dologra gondoltam folyamatosan. Isten adja, hogy a való életben mindez ne történjen meg velünk. A Battlefield 1 történelmi hangulatával és egyéni atmoszférájával egy olyan sötét korszakot nyit meg előttünk, amit régen láttunk utoljára, a játék pedig egyben újra elhozta azokat az időket, amikor a játékok még a földön jártak és élményt, kihívást kínáltak. Nem pedig szemetet, mint a legtöbb mai darab. Hatalmas respekt érte.

A Battlefield 1 PC-re, Playstation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.