Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatnom a Gran Turismo-sorozatot. A széria neve szinte eggyé vált a PlayStation branddel, a Sony legjobban fogyó exkluzív címe, melyet még azok is ismernek, akik nem túl járatosak a videojátékok világában. Hatalmas szerepe volt az első, majd a második PlayStation sikerében is, a konzol rajongói számára sokáig ez volt „Az” autós játék. Úgy gondolom, hogy nem bántok meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy az előző generációban kissé megtorpant a sorozat. Bár az eladási számok rám cáfolhatnak (a Gran Turismo 5 a PS3 második legjobban fogyó játéka), a hatodik rész esetében már megfáradtnak tűnt az oly régóta öröklődő koncepció, így nem véletlen, hogy az értékesített példányok száma is megfeleződött.
Nem csoda tehát, hogy közel négy évvel a PS4 premierje után érkezett meg az új epizód, mely számozás nélkül, Sport alcímmel került a boltok polcaira. Kazunori Yamauchi szerint az első hat teljes értékű rész után a Gran Turismo Sport egy új éra első darabja. Az hamar egyértelművé válik - például az autólistát böngészve -, hogy sok mindent ott hagytak a Polyphony Digital fejlesztői az előző generációkban, de vajon kompenzálják ezt elég újdonsággal?
A fenti kérdésre természetesen nem lehet egyszerű választ adni, így kezdjük az elején: a szokásosan jól összerakott intró után, majd pár alapbeállítást elvégezve a főmenüben találjuk magunkat. A sorozat védjegyévé vált kurzoros navigálás megmaradt, de szerencsére ezúttal egy sokkal ízlésesebb és átláthatóbb menürendszert kapunk, mint az előző két epizód esetében. Kicsit kihagyott ziccernek találtam, hogy a tapipaddal nem irányíthatjuk az egérszerű kurzort, hiszen annyira adja magát.
A gyakorlott játékosok számára a menüpontokat átböngészve bizony már itt leesik, hogy a GT Sport méltatlanul kevés tartalommal lett megáldva. Az autólista hihetetlenül szűkös az előző epizódokhoz képest, utoljára a ’97-es első részben volt ennyi járgány, ami nagyon kínos. Pont a GT-sorozat volt az, ami ilyen szempontból magasra helyezte a lécet, visszás, hogy épp a jubileumi epizód képtelen megugrani azt. Szerencsére a játékba került négykerekűek mind nulláról felépített, direkt ehhez az epizódhoz lemodellezett gépek, így ezúttal nincsenek előző (vagy azt megelőző…) generációból áthozott helykitöltők – bár azt hiszem, ez így 2017-ben már alapkövetelmény kell, hogy legyen.
Az új GT másik gyenge pontja a kampány, mely csak halvány árnyéka annak, amit az előző részekben tapasztaltunk. Az egyjátékos mód részben gyakorlással telik, hiszen az alapmechanikákkal és pályákkal ismerkedhetünk egy-egy különálló menőpontban. A kampány lelke a nyolc felvonásból álló Mission Challange, amiben különféle kihívásokat kell megcsinálnunk. Ezek lehetnek sima versenyek, időre teljesítendő próbák, de vannak endurance kihívások is, ahol akár 15-30 körön keresztül kell menedzselnünk az üzemanyagot és a gumikat. Azt nem mondanám, hogy unalmasak lennének ezek a próbák, sőt egészen jól el lehet ütni velük az időt, viszont nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy ezt így kampánynak nevezzük. Más játékoknál ezek a kihívások valahol az extra menüpont alatt lennének megtalálhatóak, nem pedig az egyjátékos mód gerincét képeznék. Azt már persze meg sem említem, hogy az előző GT-részekben milyen szépen felépített kampánymódokkal találkozhattunk, melyek hetekig vagy akár hónapokig lekötötték a versenyzés szerelmeseit.
A kampány mellett találunk egy úgynevezett Sport menüpontot, ahol a multis meccsekbe csatlakozhatunk be (erről majd később), valamint az Arcade feliratra bökve indíthatunk egyedi versenyeket az általunk kiválasztott autóval, pályán és nehézségen. Ennél a résznél érhető el a VR-mód, melyet sajnos eszköz hiányában nem volt lehetőségem kipróbálni, valamint az Arcade menüpont alatt találjuk az osztott képernyős többjátékos módot is.
Ééés ennyi! Ha valaki egyszemélyes kalandokat keres a GT Sportban, az bizony hamar kifogy az újdonságokból. Bár a fejlesztők már a megjelenés előtt hangoztatták az online mód fontosságát, azt hiszem, a konkurenciát és az elődöket figyelembe véve, ez azért elég kevés. Egy kicsit több szabadidővel rendelkező játékos hamar letudhatja a kihívásokat és a gyakorló módot, utána pedig, ha nem szeretne multizni, marad a rekordok döntögetése.
Az a szerencse az egészben, hogy a játék online módja egészen jóra sikerült, amit kezdőknek is bátran tudok ajánlani. A Polyphony Digital egyezséget kötött a Nemzetközi Automobil Szövetséggel (FIA), melyre a játékok történetében még nem volt példa. A fejlesztők épp ezért nagyon fontosnak tartják a fair versenyzést és komolyan veszik a szabályok betartását. Engem az autós játékok többjátékos módjai mindig azért taszítottak, mert a hiányos szabályrendszer miatt az idegenekkel való versengés hamar roncsderbibe és idegeskedésbe torkollott. A Gran Turismo esetében erről szó sincs, itt a precíz és pontos sofőrökre megbecsülés és elismerés vár.
Az online mód versenyein anélkül részt sem vehetünk, hogy meg ne néztük volna a fairplayről szóló videókat. Persze nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy ez fogja majd visszatartani a játékosokat egymás kilökdösésétől, de mindenképpen hasznos lehet azok számára, akik nincsenek otthon az autósportokban. Ezután megkapjuk az engedélyünket, majd böngészhetjük is az aktuális bajnokságokat és a napi futamokat.
Az utóbbiakon való részvétel nagyon egyszerű, nem kell szerverekkel vagy más csacskaságokkal foglalkozni – a játék automatán összedob a velünk hasonló kaliberű játékosokkal. Az autók közötti teljesítménykülönbségek kiegyenlítésre kerülnek, így az első hely megszerzése tényleg csak a képességeinken múlik. Tapasztalataim alapján a rendszer kiválóan talál megfelelő játékostársakat, valamint a szerverek is elég stabilnak bizonyultak. A futamok során a játék kíméletlenül megbünteti a szabálytalankodókat, bár azért egy kis kakaskodásra is hagy lehetőséget természetesen. Látszik, hogy a fejlesztők rengeteget foglalkoztak a játék ezen részével, kiegyensúlyozott és kiválóan használható az online mód. Ahogy mondtam, bátran ajánlom azok számára is, akik eddig ódzkodtak az ilyesmitől autós játékokban.
Az egyszeri, beugrós versenyeken kívül bajnokságokon is részt vehetünk, melyeket egyelőre még nem volt lehetőségem kipróbálni a novemberi startok miatt. Itt megadott időpontokban rendezik meg a futamokat, melyekről akár értesítést is küld nekünk a játék e-mailben. Részt vehetünk márkaspecifikus bajnokságokban, vagy akár a hazánkat is képviselhetjük a nemzetek versenyzőinek összecsapásában. A multiplayer kiváló alapokon nyugszik, mely biztosan rengeteg támogatást kap majd a fejlesztőktől. Ha beindulnak a bajnokságok, és bővítik a lehetőségeket, jól kiegészíti majd az online rész a hiányos egyjátékos kampányt azon játékosok számára, akik hosszútávon terveznek a játékkal.
A játékmódok és az online részleg kivesézése után térjünk rá az autós játékok legfontosabb pontjára, az irányításra és a kezelhetőségre. Ez az, amiben a Gran Turismo mindig is az élen járt, és mindig az adott generációs legjobbjai között szerepelt. Szerencsére a GT Sport esetében sincs ez másként, Kazunori Yamauchi és a Polyphony Digital hihetetlen munkát végzett ezúttal is.
Fontos megemlíteni, hogy a játék sokkal komolyabb lett, mint az eddigi epizódok, az irányítás közelebb került a szimulátorok felé. Az első versenyek akár meglepetést is okozhatnak, hiszen tényleg rengeteget finomodott a vezetési modell. Szerencsére stílustól idegenkedő játékosoknak sincs félnivalójuk, ugyanis rengeteg bekapcsolható segítség áll rendelkezésre a felzárkóztatáshoz. Az utóbbi fontos kulcsszó, ugyanis a GT Sporton azt éreztem, hogy a fejlesztők nem egy butított élményt akarnak adni kevésbé gyakorlott versenyzőknek, hanem fel akarják őket zárkóztatni a magasabb szintekre.
Három, a fejlesztők által összeállított nehézségen keresztül állíthatjuk a vezetési modellt, vagy lehetőségünk van személyre szabni a beállításokat. Én azt tanácsolom, hogy érdemes átböngészni a rendelkezésre álló opciókat, ugyanis még közepes nehézségen is bekapcsolva marad a fékrásegítés, aminek használata tényleg csak nagyon kezdőknek ajánlott. Ami nem tetszett, hogy nem kapcsolható be a féktávot mutató segédvonal, helyette csak egy kis piros felirat mutatja közlépen, hogy mikor kellene fékezni. Ez nem túl kezdőbarát megoldás, ráadásul rettentő pontatlan tud lenni.
A mesterséges intelligencia felemás képet mutat: hosszabb futamokon és a hátsó sorokból indulva elég kihívást tudnak nyújtani, de például negyedikként rajtolva nem igazán tudtak megszorongatni. Engem nagyon bosszantott, hogy nem tudnak szabályosan védekezni, inkább csak feltartják az érezhetően gyorsabb játékost.
A Gran Turismo Sport grafikájáról megoszlanak a vélemények, az első trailer óta vitatkoznak a rajongók, hogy akkor most teljesíti-e a generációs követelményeket a játék vagy sem. A fejlesztők egyértelműen egy visszafogottabb, földhöz ragadtabb dizájn mellett tették le a voksukat, emiatt nem is érdemes keresni a hivalkodó, kirívó effekteket. Ez nem biztos, hogy mindenkinek megüti majd az ingerküszöbét, de ettől függetlenül az új GT technikailag nagyon rendben van. A járgányok hihetetlenül részletesek, a legkisebb csavar is kidolgozott rajtuk, viszont nagy kár, hogy nincs valami Forza-féle Autovista mód, ahol közelebbről is megcsodálhatnánk őket. Normális törésmodell továbbra sincs, inkább csak karcolódnak az autók, még a szélvédő sem tud berepedni.
A pályák szintén aprólékosan vannak felépítve: a valós helyszíneken minden ismert épület a helyén van. Külön kiemelném az aszfalt kidolgozottságát, melyről a napfény visszatükröződéséből azonnal megállapíthatjuk, mennyire sima. Ez egyébként különösen jellemző a GT Sport grafikus motorjára: a különféle anyagok nagyon ügyesen vannak virtuálisan megalkotva, a belső tereknél tisztán kivehető, hogy például a műszerfal miből készült. Sajnos az előző generációs részek újdonsága, a napszak- és időjárásváltozás teljesen kimaradt az új részből, ami a kampány- és az autófelhozatal mellett szintén hatalmas csalódás. Szerencsére az éjszakai futamoknak nem kell búcsút intenünk, de napszakváltozásra nem számíthatunk, valamint az esős versenyek is csak korlátozott számban érhetőek el.
Ha emlékezetem nem csal, a PS3-as Gran Turismók nagy rákfenéje volt a lassú és átgondolatlan menü, mely rengeteg értékes időt vitt el az életünkből. Szerencsére a PS4 ereje már képes ezekkel az akadályokkal is megküzdeni, így minden simán működik. Sőt, immár az adott kihívásból sem kell kilépnünk, hogy elindítsuk a következőt, ami szerintem sok GT-rajongó titkos kívánsága volt.
Hatalmas nagy lépést tett előre a Polyphony Digital a Gran Turismo Sporttal, sikerült a sorozatot átkormányozni az új generációba. Az átdolgozott, komolyabb vezetési modell rengeteg kihívást nyújt, de mellette hihetetlen élvezetes róni az utakat – hasonló élményt csak nagyon kevés játék tud nyújtani. A többjátékos mód nagyon ígéretes, látszik rajta az odafigyelés, de kell még idő ahhoz, hogy kiforrjon. A sok fejlesztés mellett azonban meglepő módon, rengeteg területen tapasztalható visszalépés. Ezek nagyon kínosak a sorozat számára, hiszen a hatalmas járműfelhozatal, vagy a hosszú és érdekes kampány a széria védjegyeinek számítanak, kihagyni őket hatalmas hibának számít. A GT Sport, ha ilyen szempontból vizsgáljuk, nemhogy az elődökkel szemben, de a konkurenciával összemérve is elvérzik. A Polyphony Digital által felvett fejlesztési irány jó, viszont a megvalósítással egyelőre nem lehetünk teljes mértékben elégedettek.
A Gran Turismo Sport PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd modellen teszteltük.