945-öt írunk, szilveszter éjszakája. A városállam egyik lepukkant szállodájának egyetlen lakója, Sonny Featherland a rendőrség már szebb napokat látott kakasdetektívje épp kényszerszabadságát tölti. De a sors elől se íróasztala, se egy üveg konyak mögött nincs biztonságban. Váratlanul megjelenik egy gyönyörű, törékeny gazella, akinek rejtélyes üzenete túlságosan személyes emlékeket is érint ahhoz, hogy egykönnyen ignorálja. Így kénytelen egykori társát, Marty McChickent a fegyvermániás, de aranyszívű tollast elrángatni az őrsről, hogy kopott hírű párosuk szembenézzen mindazzal, amit a vadító és titokzatos Natasha Catzenko tartogat a számukra.
A vad úriemberek egy klasszikus noir detektív történetet hoztak el nekünk a Chicken Police képében. A jól ismert sémán egy antropomorf állatokkal teli világgal csavartak egyet, és tették ezt rendkívül öntudatosan. A rendőrségen külön ügyosztályok foglalkoznak gyilkossági és ragadozási esetekkel, a túlfűtött viták során gyakori a fajizmus, az élelmiszeriparban pedig a húspótlékoké a legnagyobb verseny. Ezt az egyedi világot mi kétdimenziós, egyképernyős helyszínek között lépkedve fedezzük fel, ha szeretnénk, magyar felirat segítségével. Közben csak a kurzort használva interakcióba lépünk tárgyakkal és más állatokkal, így gördítve előre az erősen narratíva vezérelte történetet.
A játék dizájnja egyetlen képel összefoglalható. Ha egyszerűen meg kellene fogalmazni, egy profi photoshopalbumra húzott noir filter jellemzi, de ezzel csúnyán alulértékelnénk az elért teljesítményt. A megálmodott város a szerény animációk ellenére is él és gyönyörű, a fekete-fehér színvilág tökéletesen idézi meg a klasszikus filmeket, a becsempészett színek pedig erős hatást gyakorolhatnak a játékosra. Az összképhez a játék eredeti soundtrackje is nagyban hozzájárul. A melankolikus jazz és swing dallamok fülbemászóak, magával ragadóak – különösen a főtéma –, de sosem tolakodnak zavaróan az előtérbe.
Az igazi hangulatért azonban az írás és a szinkron minősége felel. Ezek rendkívül fontosak is, hiszen a cselekmény szinte csak dialógusokkal mozdul előre. A "szövegkönyv" pedig a teljes játékidő alatt fantasztikus. Nem csak hogy ugyanazt a minőséget hozza végig, de az elképesztő öntudatosságával, a műfaj toposzainak egyszerre vérprofi kihasználásával és kiforgatásával olyan karaktereket hoz létre, akikről elhisszük, hogy ebben a világban nőttek fel álmok és rémálmok között. A szinkronszínészek pedig gondoskodnak róla, hogy ezeket az élettel teli figurákat megszeressük, vagy meggyűlöljük, ha kell. Az éles nyelvű viták, a lírikus megnyilvánulások és szarkasztikus megjegyzések pedig az opcionálisan meglátogatható helyszínekre is meginvitálnak minket.
Mindemellett a karakterek megélik saját világukat, történelmüket. Állandóak a reflektálások a fiktív történelemre, az elmúltra és a nagyon is élőre egyaránt. Személyes élmények, közös múltak, világnézetek és eszmék ütköznek olykor, egy meglepően kidolgozott világ képét körvonalazva előttünk. Ezeket az információkat kis "kódex" töredeiként össze is gyűjthetjük a noteszünkbe.
Ez a kis notesz lesz leghűségesebb társunk a kaland során. Ide gyűjtünk és szortírozunk minden bizonyítékot, karakterinformációt, a főbb eseményeket "nyomok" formájában rögzítjük. Így pár kattintással feleleveníthetjük emlékezetünket, esetleg még inkább elmélyedhetünk a játék világában, pár alkalommal pedig továbbjutásunk kulcsa lesz.
Egyes helyszíneken kisebb rejtvények, minijátékok várnak ránk. Ezek a játékelemek viszont koránt sem sikerültek olyan izgalmasra, nem tartogatnak komoly kihívást. Sokkal inkább a detektívéletérzés megteremtését szolgálják, hogy úgy érezzük, mi nyomozunk, mi fedünk fel titkokat, mi vagyunk veszélyben. A sztori csomópontjainál történő nyomozás is inkább csak rövid összegzések az eddig történtekről. Ennél valamivel komolyabbak a kihallgatások, de ezeknél is csak akkor tudunk elbukni, ha szándékosan szeretnénk. Ilyenkor egy célt – fókuszt – figyelve kell a megfelelő kérdéseket kiválasztani a minél több csillag eléréséhez. De bármilyen kérdéseket teszünk fel, a végén mindenképpen elérjük a kívánt eredményt, legfeljebb a játékosönérzetünk csorbulhat a végső pontszámok láttán.
Hogy mégis több legyen a program egy – fantasztikus – visual novelnél, arról inkább a gyűjthető extrák gondoskodnak. A játék menüjéből is elérhető gyűjtemények elég széles skálát lefednek. Vannak, amiket egyszerű végigjátszással is megszerezhetünk, van, amiért nyitva kell tartanunk a szemünket, és van, ami a kíváncsiságunkat, kitartó érdeklődésünket jutalmazza. Az igazi maximalistáknak pár nagyvadat is tartogat. Az eziránt érdeklődőknek garantált az újrajátszás.
A Chicken Police-t egy komoly képzavarral úgy tudnám jellemezni, mint egy remekül megírt, gyönyörűen szinkronizált és ábrázolt hangoskönyv. Sajnos a kalandjáték-elemek minden máshoz képest vérszegényre sikeredtek, egy-kettő kivételével, de a zene, a párbeszédek és a ponyvásan izgalmas történet elképesztően megragadó hangulatot teremtenek a bő tízórás végigjátszásra. És talán ez is a kulcsszó, a hangulat. Az élmény, az atmoszféra. Akinek lényét Clawville egyszer megragadja, azt nem is ereszti többé.
A Chicken Police megjelent PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre is. Mi PC-n teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.