A Marvel rajongók videójátékos téren most pont egy igazán ütős időszak kellős közepén vannak, a tavaly decemberben megjelent Marvel Rivals töretlen népszerűséggel menetel tovább és folyamatosan kapja a jobbnál jobb frissítéseket, legutóbb például Deadpool került bejelentésre a hero shooterben. Novemberben a nagydumás szuperhőssel egy kellemes VR játék is érkezett (Marvel's Deadpool VR), most hónap elején pedig a retró beat ’em up kedvelők örvendezhettek a MARVEL Cosmic Invasion miatt – év közepén mobilokra befutott a Mystic Mayhem is. A 2026-os év extra nagy megjelenéseket tartogat, a Marvel 1943: Rise of Hydra mellett az egyik legjobban várt cím is esedékes lesz, az Insomniac Games féle Marvel’s Wolverine végre valahára leszáll közénk.

Jövőre viszont egy harmadik aduász is kibújik a Marvel ingujjából, az Arc System Works (Guilty Gear, BlazBlue, Dragon Ball FighterZ) veteránjai egy újabb 2D-s bunyós játékkal rukkolnak elő, aminek a zárt bétáját nekünk is lehetőségünk adódott nyomni egy hétvégén keresztül. A MARVEL Tōkon: Fighting Souls nagyon jól elkapta hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a casual játékosok és a hc szcéna igényei között, így első benyomásra egy baromi élvezetes kis játékot raktak össze, pedig még csak a jéghegy csúcsát engedték megkapargatni.

A bétát már 1-2 nappal a rajt előtt le lehetett szippantani a sikeres regisztráció és kiválasztás után, de péntekig türelmesen várni kellett az indulásig. A beröffentést követően kicsit küzdeni kellett a csatlakozással, de a kelet-európai szerver kiválasztása és a részletes tutorial abszolválása után máris több tucat avatarral rohangálhattam együtt egy virtuális arcade teremben. Itt lehetőség volt a kabineteknél rápacsizni az egyik térfélre, így a félig már foglalt gépeknél indulhatott is a meccs, vagy várhattunk mások érkezésére. Volt pár túlméretes arcade stick kar amiket lökdösni lehetett, ezekkel az éppen várakozókhoz lehetett gyors meccs formájában betérni, így nem volt kötelező mászkálni.

A bal oldali csetablakba gyors reakciókat, emojikat vagy saját szöveget gépelhettünk, de a kiválasztott szuperhősös avatarunkkal is kifejezhettük az éppen aktuális kedélyállapotunkat, szóval minden adott volt a meccsek közötti kulturált verbális és nonverbális kommunikációhoz. Akinek nem volt elég a bevezetőnél tartott gyorstalpaló, az mehetett gyakorolni az erre fenntartott külön módba, de a gépet is ki lehetett hívni, vagy lokál multiban egy második kontrollerrel az otthoniakat is bevonhatták. A módok és a lehetőségek ennyiben ki is merültek, de egy zárt bétához képest így is bőven elég tartalommal szolgáltak a rendelkezésre álló három teljes napra.

Érdekesre sikeredett a hősök külleme, nem minden esetben a megszokott ruhákat láthatjuk. Ordít róluk, hogy japán játék, mindenki picit anime beütésű lett, ami nem feltétlen negatívum. Az elmúlt években egyre bátrabban nyúlnak hozzá a mangakák Stan Lee és annak örökségéhez, így olyan jópofa dolgokat is olvashattunk már, mint például a Deadpool Szamuráj vagy az Octo-Girl. A Tokon 8 szuperembere is egy alter univerzumnak fogható fel, de lássuk mit is változtattak rajtuk. Amerika Kapitány legszembetűnőbb módosítása a dzsekije, ami eltakarja a jelmeze jelentős részét. Kapott még néhány extra kiegészítőt (térdvédők, kisebb táskák), illetve vörös díszeket az amúgy totálisan kék kosztümjéhez, valamint a klasszikus hosszúszárú vörös csizmája helyett most egy robusztusabb bakancsot visel. Mindenkinek akad egy színvariánsa, ez Kapinál egy gusztustalanabb zöld-sárga választás, ami akár a Hydra szervezetre is utalhat, de ezt már csak én szeretném belelátni.

Mindenki kedvenc hálószövőjének jelmeze egy pöttyet túl lett rajzolva, értem ez alatt a már-már minden izomcsoportra külön elkülönített jelmez darabkát (vállak, bicepsz, tricepsz, bütykök). Az ikonikus pók a mellkasán kapott helyet hosszú lábakkal fekete színben, valamint a Pókemberre jellemző piros-kék dominál a ruhán. Felismerhető, de kevésbé jól sikerült alkotásként a másik ruha a fekete-sötétkék szimbióta jelmezt szeretné visszaadni, itt már kevésbé fáj a szemnek az elkülönített tónusok látványa. Ms. Marvel magában hordozza a rá jellemző jegyeket, értem ez alatt a szemfedőt, kék felsőjén a sárga villámot. Nadrágja térd alatt véget ér, ami szokatlan és picit sportos külsőt kölcsönöz, kapott egy nagyobb karperecet, de ami furcsább az a sálja, amiből most kettő van neki, így köpenynek tűnhet, de azért jól áll neki, mint a kedves mosolya és szemei. A másik jelmez sötétebb színekkel operál, az eredetit szebbnek találom, így Garga Pitic szavaival élve maradjunk annyiban, hogy „gusztus dolga”. Vasember kinézete sikerült a legjobban, az újra alkotása miatt mintha egy Gundam anime sorozatból lépett volna ki a milliomos bádogemberünk. Egy kép többet mond ezer szónál, nem is szaporítanám tovább, kiváló munka. A variáns ugyanez csak kék-ezüst színösszetételben, amitől nem lesz rosszabb csak mást szoktunk meg 60+ év alatt.

Az X-Men időjárásmanipuláló mutánsa pont úgy néz ki, mint ahogy az elvárható, ami mondjuk vicces kijelentés. Pontosan Storm az a karakter, aki az évtizedek alatt a legtöbb dizájnváltáson esett át, ez most egy picit a ’90-es évek animációs sorozatát idézi a köpenye miatt, amit a karjaitól a csípőig hord. Kiegészítői aprólékosan dobják fel a jelmezt, ilyen például a villám alakú fülbevalók és karperec, valamint a nem túl szembetűnő tiara. Másik színében egyszerűen csak le lett cserélve a fehér feketére, ami szintén jól áll Wakanda királynőjének. Űrlord bundásnyakú hosszúkabátba nyomul, mellkasán és sisakján pedig jól látható logója. Tetszett a kinézetében, hogy a felismerhető sisakja nem fedi el teljesen a fejét, így szőke rőzséje kikandikál. A galaxis őrzőjének ruhájáról egyből átjön az űrkalóz vibe, flexibilisnek tűnő hacukájában izeg-mozog hősünk, a másik variánsban a kék szín dominál, ami felettébb zseniálisan sikerült, talán még Vasemberénél is jobb. Szellemlovasunk tűpontosan lett lemásolva, nüánsznyi változást fedezhetünk fel rajta, a karakter amúgy is menőn néz ki, nagy tehetség kellene hozzá, hogy ezt bárki elcsessze. Végtére is egy lángoló koponyás alakról beszélünk, aki láncokkal harcol és elüt a verdájával (ez nem a filmekből ismert lovas, nem a motoros Johnny Blaze). A másik ruhája pirosas, ami szerintem gyenge választás volt, de jómagam sem tudom mit lehetett volna kitalálni, az igényesebb jelmezek várhatóan fizetős vagy feloldható tartalomként funkcionálnak.

Nem sokat mertek változtatni a diktátoron, Fátum doki csupán apróbb cicomát kapott. Az egyszerű öve helyett egy nagyobb oldaltáskás kiegészítő ékeskedik rajta, csizmáján és kesztyűjén turbóztak egy picit, így a lovagnak tűnő standard kinézet futuristább. A szoknya szerű lelogó textildarab furcsa választás, minden egyéb a szereplőre jellemző és tőle megszokott, mint például a vasálarc és a köpeny, valamint az azt átfogó dísz. Latvéria uralkodójának csak két elismert színe lehet, igen a másik a fehér, amit szerencsére alkalmaztak és nem valami béna random variánst választottak helyette. Ezért jár a pacsi az alkotóknak, összességben pedig szép munkát végeztek és jól ültették át a Marvel kedvelt figuráit ebbe a videójátékba.

A játék 4v4 felállásban zajlik, ahol van egy fő karakterünk és mellé 3 supportot tehetünk be, a fő karakter személye viszont csak a meccs elején fontos, ugyanis a későbbiekben teljes értékű váltásokat eszközölhetünk az assist támadásokon kívül. A startnál még csak egy support karira támaszkodhatunk, de a pályák más szekcióira átütött ellenfelek után szépen nyílik meg a többi, illetve az elvesztett menetek után is kapunk egyet a fair play jegyében. A lenti, számozott egységekre osztott (1-150) szuper csíkot más játékokhoz hasonlóan tölti a rendszer, ezt pedig különféle felerősített támadások és speckók eldurrantására költhetjük, vagy a kombók végén a többi hős tol még el egy-egy szupert.

A játékmenet elképesztően pörgős és fluid, nincs kilométeres HP csík, valamint a 4 hősünk is egy életerőn osztozik, így nem lesznek HP töltögetős trükközések vagy végtelenbe nyúló csetepaték – a véglegesbe szerintem kisebb lesz a sebzés, vagy több lesz az élet. Az alapok roppant egyszerűek, a könnyű, közepes és nehéz támadások teszik ki a repertoár oroszlánrészét, amiket többször beadva vagy variálva kapjuk meg az alapkombókat. Itt megfűszerezhetjük az offenzívát a segítők behívásával, de alsó rúgásokkal is színesíthetünk, valamint a szupereket is be lehet fűzni a védtelen ellenfélre. Ez a modell lehetővé teszi, hogy 1-1 gombbal és időzítés nélkül a kezdők is jól szórakozzanak, de a komolyabb harcrendszerre vágyók cifra dolgokat tudnak véghez vinni a speckókkal, beváltós extenderekkel és EX mozdulatokkal – a neten vannak 80%-ot sebző kombók, de ezekhez tökéletes helyezkedés és fullos csík kell.

A repertoár másik felét a technikai dolgok teszik ki, a dobással átnyúlhatunk a teknős módjára bekuckózó védelmen, a modern irányítást választva pedig a külön gombra helyezett karakterspecifikus speciálokkal a hősök egyedi támadásait csalhatjuk elő. Itt a négy irány hozzáadásával más és más akciók történnek, Vasembernél például a vastag lézersugár, a késleltetett rakéták és a hasonló Vasemberes praktikák kaptak helyet. Egy másik gomb ugyanígy 4 felé osztva egyeseknél a messzi lövéseket/ütéseket hozza elő, amivel remekül távol lehet tartani a felkészületlenebbeket, de egy rohamozós ütés és egy felütős anti-air/kombó starter is akad mindenkinél. Ha bekombóznak minket, akkor természetesen végig kell várni az összefüggő találatsorozatok végét, de a bakiknál vagy túl nagy szüneteknél gyorsan ki lehet tech rollozni. Ebben az esetben egy pillanatnyi sebezhetetlenséget kap a karakterünk, így érdemes a megfelelő módon élni ezzel a lehetőséggel. Ez a státusz a kombók végén is adott, így nem lehet a végtelenségig csapdába ejteni a másikat, viszont, ha agresszíven és kiszámíthatóan kelünk fel, akkor bizony újra és újra belekerülhetünk egy profibb harcos mixup spiráljába.

Itt jönnek be a védelmi eszközök és a helyes használatuk: a hátrálással és annak guggolásos/ugrós változatával a fogáson kívül szinte minden levédhető (van, ami a guggolós védekezést töri fel), de nem ajánlott ebben a pozícióban megrekedni, ugyanis a beváltós hosszabbításokkal könnyen sarokba szoríthatnak. A speckó kitéréseket és crossover countereket védekezés közben lehet csak elnyomni, ezekkel viszont azonnal fordulhat a kocka és felcserélődnek a szerepek – van tökéletes variánsa is. A kificcenős counterrel nagyokat lehet büntetni, viszont a crossoveres assist kitöréseket a támadó szintén tudja kontrázni a saját segítőjével, így a reflexek is szerepet játszanak a 3D sakkban.

Igazán tetszetős, hogy szinte mindent le lehet reagálni a játékban, a netkód miatt pedig olyanok voltak az online küzdelmek, mintha egy szobában ültünk volna ugyanannál a gépnél. A japán szinkron kifejezetten jóra sikeredett, a hősök ikonikus beszólásai és a személyre szabott egymás közötti interakcióik hangulatos légkört teremtettek, de a szuperek eldurrantásánál is prímák a mondókák. A grafika egyenesen csodás, a szuperhősök mintha a képregényekből léptek volna ki egy kis animés fazonírozás után, a pályák pedig részletgazdagok és sok ismerős dolog bukkan fel rajtuk – a legtöbbje több szekcióra van bontva.

A bétában csupán három helyszín kapott helyet, de ezek mind ötletesek, nagyon úgy tűnik valaki elvégezte a házi feladatot. A legkisebb ezek közül a westchesteri X-Mansion udvara, ami egy erőtérrel van körbe véve egy Robotőr támadása miatt, de menetenként változik a díszlet. Sok mutáns fedezhető fel a háttérben, akik vagy pihennek vagy harcolnak, mint például a padon turbékoló Vadóc és Gambit – a Marvel Rivals miatt ez pont aktuális. Ilyen és ehhez hasonló fanservice-ből rengeteg található a pályákon. A városi szinten például a Marvel legtöbb mamut cégének tornya látható a háttérben, odébb ütögetve egymást pedig a Fenegyerek ügyvédi irodája, illetve apukájának edzőterme is szemet szúrhat. Talán az Antarktiszon található paradicsom, avagy a Vadföld sikerült hangulatában a legjobbra, ahol a dinoszauruszok mellett híres figurák is képviseltetik magukat a többszintes pályán.

Az irányítást a harcedzettebbeknek át lehet tenni tradicionálisra, így a karakterspecifikus speciálokat manuális formában lehet beadni, a nehezebb inputokért cserébe viszont többféle erősséggel durranthatóak el (könnyű, közepes és nehéz), így az erőforrások is kevésbé fogynak, a kombók pedig hosszabbra nyúlhatnak. Azt mindenki érzi majd mikor áll készen a fél, negyedkörös és hasonló mozdulatokra, én most a szűkös időkeret miatt az egyszerűsített alapálláson hagytam mindent, és érezhetően elegendő volt dominálni a csaták 90%-át – a maradék 10%-ban Pókemberrel mixuppoltak szét a sarokban és a pró irányításos dekázással vertek rommá a levegőben.

Karakterválasztás ügyében először a kinézet és a szimpatikusság alapján válogattam, de pár meccs alatt már be is állt a fő team, amibe Amerika Kapitány, Vasember, Pókember és Fátum doki fértek be. A szuperkatona legnagyobb erőssége a képregényekből ismert vibránium pajzsa, amit különböző szögekben lehet nekivágni az ellenségnek, visszapattanásnál pedig tökéletesen időzítve gyorsan vissza lehet rúgni – ha ügyes vagy a végtelenségig csinálhatod újra és újra. Az egyik speckóval védekezésre is használható a pajzs, ilyenkor egy visszatámadás kíséretében elnyeli az ellenfél támadásait, a következő dobás pedig plusz naftát kap. Vasembernek szintén biztos helye volt a csapatban, őt a nyúlós kezű Ms. Marvel fogdosása és Pókember hálóhintázása ellen váltottam be, a lézerrel még a levegőben is remekül távol lehet tartani a rafináltabb spammereket, de a Hulk Busteres ultija is igen menő.

Doktor Doomot egy technikás karakternek készítették el, ő a mágikus lövések mellett veszélyes pajzsokat is tud maga elé eregetni, amivel jól össze lehet zavarni az agresszívebb riválisokat. Póki távolsági supportként remekelt a verbuvált csapatomban, őt ritkán hagytam bent a váltásoknál, de fontos része volt a teamnek. Ja igen, ha assistnál nyomva tartod a gombot és az irányt, akkor marad bent a másik kari, de a menetek elején is cserélhetsz még a start előtt. Ms. Marvel valahogy nem fogott meg – meccs közben fogtak meg vele –, Storm képességei és a szeles manipulálása annyira nem jött át, Ghost Rider pedig egy teljesen más világ volt a többiekhez képest. A koponyás fickó egy külön kis mérőt kapott a tüzes támadásaihoz, amit 3 szinten keresztül lehet erősíteni, viszont a lángok sűrű eregetése esetén túlhevül szegényke, ekkor pedig komoly mellékhatásokat szenved el ideiglenesen. Ahogy fent említésre került Star-Lord talán az egyik legstílusosabbra sikerült karakter a 8 bétás hős közül, így természetesen lőfegyverei és rögtönzött gránátja mellett ikonikus sisakját és Sony Walkmanjét se hagyta otthon, a béta végére pedig vele is mentem pár menetet.

A három nap alatt begyűjtött tapasztalatok és élmények alapján kifejezetten várom egy esetleges következő béta érkezését, de a megjelenésnél is elég valószínű lesz a beszerzése. Tekintve, hogy a játék az Arc System és a Sony gondozásában készül AAA címként, elég valószínűnek tartok egy combosabb sztori módot, így nem csak a PvP miatt lesz érdekes a Marvel Tokon. Az élvezetes, látványos és egyben komoly harcrendszere miatt azt is biztosra veszem, hogy az EVO hamar felveszi a versenyfelhozatalba, de a lazább bunyókat kedvelő Marveles arcok is tuti rácsapnak a tematikája miatt. A 2026-os premier miatt az elkövetkezendő időkben a karakterleleplezések is időszerűek, nagyon kíváncsi leszek mekkora lesz a kezdő roster és ez kiket foglal majd magába – erről sajnos még nincs hivatalos infó.

A MARVEL Tōkon: Fighting Souls valamikor 2026 folyamán fog megjelenni PlayStation 5 és PC platformokra, a zárt béta december 12 és 14 között zajlott és PlayStation 5-ön nyomtuk.