Szeretném azzal kezdeni, hogy a Blightstone-ról a jó értelemben nehéz gondolatokat megfogalmazni, már most, a korai hozzáférésének fázisában. Mégpedig azért, mert ha valakinek csak hallomásból kellene eldöntenie, hogy érdekli-e a játék vagy sem - mint például egy kritika olvasásakor -, akkor megeshet, hogy könnyen legyintene a címre. Egy rogue-lite dungeon-crawl egy sötét, komor világban, de nem vérkomolyan előadva. Klasszikus hős archetípusok, felismerhető ellenfelek, tapasztalt játékosoknak könnyen felismerhető és megtanulható szabályrendszer. Ugye? Nem ragadja meg olyan könnyen a játékos fantáziáját.
Akkor mégis miért is fogom úgy zárni a tesztet, hogy bátran ajánlom mindenkinek? Azért, mert a fejlesztők elérték azt az első, ilyen jellegű játékukkal, ami minden esetben becsülendő: a szórakoztató megvalósítást. A Blightstone egyszerűen csak jól sikerült. Talán erre mondják azt, hogy jó iparos munka. És pont ez az a munka, amit nagyon sokan magától értetődőnek vesznek. Pedig nem az. Hisz igen, valahol ez a belépő szint egy sikeres játéknak, tehát mi, játékosok már megszoktuk. Azonban ezt is el kell érni, létre kell hozni, meg kell teremteni. Ez pedig messze nem annyira magától értetődő, mint amennyire annak tűnhet számunkra, már csak a végtermékeket kézbevéve. És a tény, hogy korábban nem fejlesztettek ilyen programot, csak még értékesebbé teszi a sikerüket.
A játékmenet az ismert újrakezdési ciklusokból épül fel. Minden nekifutásnál valamivel erősebbek leszünk, mint a múltkor, így közeledve folyamatosan a végső bossharc felé. Jelen esetben egy chronomancer és hősei akarják megmenteni a világot - ezzel magyarázva az újrakezdéseket. A játszható karakterek is ismertek lesznek. A harcos nagyot üt, a mágus távolról ugyanígy tesz, a vadász jó támogató, a druida állati támadásokkal vérzéseket okoz, a pap pedig mindeközben igyekszik életben tartani a csapatot. Ami megbolondítja az összeállításukat, az az, hogy egyszerre csak hárman indulhatnak megmenteni a világot, ha többen vannak egyszerre, akkor azt már induláskor csökkentett életpontokkal teszik.
A történet szerint az Earthglass kristállyal vesszük fel a versenyt a Blightstone ellen. Ez a kristály is a csapat teljes értékű tagja. Szerezhetünk neki passzív és aktív képességeket. Utóbbiakat az Earthglass is akciópontból alkalmazza, mint a hősök. Csak míg neki egy akciópontja van, addig kalandorainknak kettő. Ez persze változhat új fegyverrel, öltözékkel vagy tárggyal. A harcok során a képességek egy-két akciópontba kerülnek, az erősebbek pedig vagy cooldownt kapnak, vagy mindenképpen utolsó cselekedetként funkcionálnak.
A harcokat pedig nem kötött sorrendben, se nem kötött pozícióból vezényeljük le. A 2D-s karakterek az izometrikus pályákon teljesen szabadon mozoghatnak - a mozgás is egy vagy két akciópont -, mely során a teljes távot vagy rövidebbet tehetnek meg. Ahogy a helyzet kívánja. És mivel a sorrendjüket is mi választjuk (csak az biztos, hogy felváltva lépünk mi és az ellenséges csoport), így igen szép taktikai megmozdulásokra van lehetőségünk. Mindig fantasztikus élmény volt, mikor a szörnyek és banditák megmozdulásaira sikerült egy számukra végzetes támadássort összehoznom!
A térképen három helyszínt látogatunk meg egy nap során, ezek lehetnek harcok, boltok vagy események, ahol döntéseket is hozhatunk. Ezután az éjszakát egy táborban töltjük. Itt használhatjuk a hősök tábori képességeit gyógyulásra vagy valami előny szerzésére a holnapi napra. Illetve az is fontos, hogy minél jobban csökkentsük a ,,sötét esemény” esélyét. Ezekhez mind erőforrásokat kell használnunk, úgy mint a fa, a gyógynövény, az élelem - amiből mindenki eszik egyszer -, a sör és az alkatrészek. De bárhogy is cselekszünk, a ,,blight” fokozatosan le fog rakódni karaktereinkre, egyre növelve a dark eventek esélyét.
Grafikájában és zenéjében szintén egy elég jó minőséget szállítottak le a fejlesztők. A pályákra jól esik ránézni, a karakterek egyértelműek, öröm a részletekre figyelni. A zenék, meglepő módon, nem is annyira fantasy-klisések, ezért váratlanul jól esett az erős basszus egy-egy csata hevében. Emellett fontos az is, hogy a tesztpéldány is hiba nélkül futott, egyetlen egyszer tűntek el az ellenfeleim életcsíkjai, de azok is visszatértek a következő csatára. Szóval a Blightstone már itt, early accessben is egy jó játék. Egyszerűen csak jó. Ezt pedig a lehető legpozitívabban kell érteni. A műfaj szerelmesei mindenképpen tegyenek vele egy próbát, de igazság szerint bátran ajánlom mindenkinek.
A Blightstone 2026. január 20-án jelent meg PC-re, korai hozzáférés státuszban.