A korai hozzáférés 2017-es elhagyását követően az Overhype Studios meglehetősen sok irányba mehetett volna tovább, elvégre egy olyan műfaj csúcsára lőtték ki magukat első játékukkal, amely azóta is aranykorát éli. A Battle Brothers ennek megfelelően meg is kapta a maga kiegészítőit, naprakészen tartva a brutális nehézséget és hatalmas taktikai mélységet kínáló, komor fantasy univerzumát, a háttérben azonban ennél ambiciózusabb terveket szőttek. Terveket, melyek meglepően komótos tempóban valósultak meg, elvégre a stratégiai játékok műfajának legaktívabb képviselője, a kiadói feladatokat ellátó Hooded Horse még a 2023-as Gamescomon mutatta be a MENACE-t, a korai hozzáférés szakaszát viszont csak bő 2,5 évvel később érte el - a várakozás pedig maximálisan megérte.
A MENACE ugyanis ugyanabba a műfajba furakodik be, ahová a Battle Brothers is, csak épp teljesen más irányból - kezdésnek például az űrből, egész pontosan egy térkapuból, ahonnan az O.C.I nevet viselő hadihajó az ugrás során incidenst szenved, a hajó így egy darabban, de a legkevésbé se épségben zuhan bele a Waybacknek hívott naprendszerbe, amely több lakott planétából, néhány holdból, valamint az e fölött marakodó frakciókból áll. A korai hozzáférés során ez egyelőre hármat jelent. A "Backbone" egy számító, az anyabolygóját a hadiiparnak feláldozó, rideg csoportosulás, amely ezen naprendszer igazi urának tartja magát, és a gyengeség, az empátia morzsáját is elítélik. A "Dice of the Gods" az itteni szervezett alvilág, amely a szerencsejáték és a turizmus révén igyekszik mások vagyonát kiszipolyozni. A sort záró "Zayn-Beecher Corp" a Wayback legnagyobb megakorporációja, akik a profit érdekében a világon mindenkivel hajlandóak együtt dolgozni - így természetesen veled is.
Ez pedig komoly jutalommal kecsegtető hadműveleteket jelent, melyek során egy bolygón kell láncba fűzött küldetések sorozatát sikerrel teljesíteni. A véletlenszerűen generált kihívások lépcsőzetesen épülnek fel, azaz egy misszió befejezése nyitja meg a következőt, de a célig vezető út nem teljesen lineáris, jobban mondva döntési lehetőséget kínál két, alapvetően fundamentálisan más céllal rendelkező feladat között, melyek nehézsége között is hatalmas szakadék tud tátongani.
A feladatok relatíve változatosak, civilek megvédése és evakuálása mellett idegen, nem emberi betolakodók kipucolása és megállítása, bázisok vagy előőrsök elfoglalása, helyi csapatok mentése, ellenséges erők bedarálása, területvédés egyaránt a repertoár részét képezi, és ezeken belül akadnak másodlagos feladatok is, melyek teljesítése további jutalmazást nyit meg. Ráadásul ezek sok esetben kötött korláttal járnak, azaz csak akkor adják meg a bónuszt, ha sikerül borzalmasan rövid idő alatt elérni őket. Az elágazások taktikai lehetőségeket is megnyitnak, például valamilyen specifikus bónuszt biztosítva a teljes hadművelet idejére, de bevethetővé tehetnek korábban elérhetetlen segítségeket is, mint a légi támogatás, vagy a járművek.
Ezen hadműveletek során pedig szakaszokat kell bevetni, melyek mindegyike adott mennyiségű katonát foglal magába, élükön egy egyedi tulajdonságokkal rendelkező parancsnokkal. Személye határozza meg a rendelkezésre álló akciópontok mennyiségét, a lövések pontosságát, a kritikus találatok esélyét, a védekezés mértékét, de még azt is, hogy az ellátmány biztosítása mennyibe is kerül. Ezen parancsnokok a küldetések sikeres teljesítésével fejleszthetők, és új, általában passzív fejlesztésekkel ruházhatók fel: csökkentett mozgási költséggel. több életerővel, jobb fedezékhasználattal.
Minden szakasznak elsődleges és másodlagos fegyver, valamint páncélzat is adható, és ennek révén specializálhatók és ruházhatók fel egyértelmű szereppel, mint a mesterlövészet, a közelharc, vagy a pusztító területi támadások. Ezek ugyanakkor rendkívül költséges vásárlásokat igényelnek, melyek csak a feketepiacon valósíthatók meg, barterezéssel - ehhez a missziók során szerzett dolgokat, mint az űrlények testrészeit kell beáldozni, és kiválasztani a repertoárból azt, amire futja. Ezen fejlesztések nélkülözhetetlenek, a MENACE ugyanis a legkevésbé sem könnyű, szinte semmiféle segítséget sem nyújt, és úgy dob be a kampányba, hogy egyáltalán nem fogja senki kezét.
Mechanikája egyáltalán nem követi a taktikai szerepjátékok mostanra már sokszor unalomba fulladt sztenderdjének minden elemét, így némi megszokást is igényel. Minden misszió körökre osztva zajlik, de nem felváltva: előbb az egyik, aztán a másik oldal költi el az összes akciópontját, így egy-egy forduló hosszú percekig is elhúzódhat, mire sikerül megtalálni a legoptimálisabb útvonalat. A túlerő mindig sokszoros, a bolygók felszíne pedig - főleg a nem lakott részeken - minimális fedezéket kínál, jobbára erdők, magaslatok, kanyonok formájában. A szakaszok alapvetően 100 pontból gazdálkodnak, így mozogni és ezt követően lőni sokszor egyáltalán nem fér bele a keretbe, hiszen még a leguggolás is pontba kerül.
Ráadásul hiányoznak az olyan izommemóriának számító lehetőségek, mint az Overwatch, vagy a rendes fedezés - ezért is olyan kritikus a helyezkedés, a különböző védelmi szintet nyújtó fedezékek, a zárótűz, vagy épp a rombolható tereptárgyak elpusztítása. Minden egyes kilőtt golyónak ereje van, amely - a fegyver hatótávjától és az ellenfél páncélzatától függően - elegendő tűzerő esetén nem csak pusztít, de félelmet is kelt, amely menekülésre késztetheti a célpontot, beleértve a saját egységeket.
Erre épül rá második rétegként a járművek intézménye. Ezek bevetése borzalmasan költséges, és lekorlátozhatja a bevethető gyalogos egységek mennyiségét és azok felszereltségét is, cserébe használhatók csapatmozgásra, vagy tank, lépegető esetén direkt konfrontációra. Az űrlények szerepeltetése, a távoli jövő ellenére a MENACE meglepően földhözragadt, zsigeri, és borzasztó hangulatos harcokat és univerzumokat kínál, amely úgy helyezi a karaktereket a középpontba, hogy különösebb személyiséggel nem ruházza fel őket, mégis minden katona elvesztése, a teljes kilátástalanság sikerré való átkovácsolása hatalmas kielégülést okoz, és kevéske eszközzel mutat újat egy olyan műfajban, amit mostanra már leginkább a sablonosság és az önismétlés jegyez, a MENACE viszont minden, csak nem sablonos, vagy épp önismétlő - egyelőre nem forradalmi, de talán már jelen, tartalomban nem bővelkedő állapotában is egészen kihagyhatatlan.
A Menace korai hozzáférése 2026. február 5-én vette kezdetét, kizárólag PC-n. A kódot a játék kiadója, a Hooded Horse biztosította - köszönjük!







Nem túl örömteli, hogy szinte semmihez nincs magyar nyelv konzolon, de sebaj. Akkor úgy tűnik így 40+ éves fejjel rá kell még erősítenem picit az angolomra :D
A Taktikai szerepjátékok lennének a fő irányvonalam és az se zavarna ha pixeles az art dizájn, de a Frostpunk 2 féle modernebb játékok vagy a kolóniamenedzsment is nagyon szimpi lett nekem az elmúlt időben. Szabadidős lazulásnak a téli hónapok alatt tökéletesek a souls őrületek mellett.
Egy nagy sóhaj mellett konstatálom akkor a tényt, miszerint néznem kell majd valamelyik kiszemelt játékkal (ha nagyon összetett mechanikákkal operál) egy beginners guide-ot, aztán uccu neki.
A szótárazás a gugli fotós appjnának köszönhetően már úgyse annyira gáz, a januári (fantasztikus) Hell is Us ~70 órás platinájában 1 órát biztos elvitt a telefonos fordító xD. Amit nem bántam annyira, hiszen olyan mély és míves, szinte költői nyelvezetet használt az író a mitológiai háttéranyagban, eldobtam az agyam.
Sajnos én nem tudok ilyennel szolgálni, nem játszom a műfajjal PS5-ön, és a tapasztalatom alapján AAA kategóriában (igaz, ott nem is nagyon aktív a műfaj) nem fogsz ilyet találni, csak 1st party címek esetében, illetve azon indie címek esetében, ahol az misztikus mód feltűnik. De konzolon erre erősen korlátozott az esély.
Alapvetően a nyelv a stratégiákban nem kellene, hogy akkora akadályt jelentsen, hiszen a játékmeneten van a hangsúly és nem a narratíván. De azt is tisztázni kellene, milyen jellegű stratégiai játék érdekel. Hagyományos RTS, bázisépítéssel, egységgyártással? Már PS5-ön is elérhető az Age of Empires 2, a IV, a Mythology. De ott az Anno-széria is, az 117 és az 1800.
Ennek hadi verziójához ott a Company of Heroes 3 konzolos verziója.
Modernebb hibrid, esetleg túlélő elemekkel? Egyértelműen Frostpunk 1-2. az Endzone.
Egyfajta roguelite - RTS - tower defense kombó? Against the Storm.
Tycoon jellegű? Tropico 5/6, Two Point Museum, Two Point Campus, Two Point Hospital, esetleg a Planet Coaster, vagy a Jurassic WOrld-sorozat.
Taktikai szerepjáték? Extrémen sok benne a szöveg és annak ismerete nélkül az élmény 5%-át kapod, de akkor Marvel's Midnight Suns. A Shadow Gambit: The Cursed Crew, a Desperados 3, az XCOM 2, mind alapmű, de a Jagged Alliance 3 is pazar.
Bár kizártad a 4X-et, de javaslom a Civilization sorozatot, az Age of Wonders: Planetfallt, az Age of Wonders 4-et, a Humankindot.
Grand strategy, normális körülmények között emészthetetlenül nehéz, de végtelenül jó a Crusader Kings III Ugyanez igaz a Stellarisra is.
Komplex de átlátható kolóniamenedzsmentnek ott a RimWorld Console Edition.
Szívesen beledobnám magam ebbe a műfajba, de első nekifutásra nem szótárral a kezemben szeretnék nekivágni. Az angolom középszinten mozog, szóval az alapdolgokat vágom, de ezekhez a játékokhoz azért picit több kell sztem.
A problémám ott tetőzik, hogy PS5-ön játszom, szóval a PC-s magyarítások nem játszanak be.
Jó lett nagyon ez a teszt is, ahogy az őrült macskás játék is :D
Nagyon szépen köszönöm az építő jellegű, kulturáltan megfogalmazott visszajelzésed! :)
Ha már ilyen jóban vagyunk: senki se vitatta, hogy az egyik legnépszerűbb műfaj manapság. Pont, hogy ez az oka annak, hogy nem csak két egyforma címet szuperkönnyű mondani az elmúlt tíz évből, de úgy százat is. Az egészen zseniális Battle Brothers-re, Wartales-re, Jagged Alliance 3-ra, az Into The Breachre, a Xenonautsra, a Tactical Breach Wizardrsa, Battletechre jut egy totálisan sablonos, újat nem mutató Corruption 2029, egy vegyes Hard West, egy kiábrándító Phantom Doctrine, Company of Crime, Lamplighters League, (ha csak a magasabb büdzséjű kihívókat nézzük),
Pontosan ez a túltelítettség jellemző szerintem a másik hasonló, még mindig aranykorát érő műfajra, a városépítős játékokra, ahol már szinte lehetetlen megkülönböztetni őket egymástól. Ez nem azt jelenti, hogy a műfaj nem népszerű, ellenkezőleg, hanem azt, hogy annyira túltelített, hogy már minden játék egybefolyik, sablonos, és nagyon nehéz kitűnni és újat mutatni. Főleg úgy, ha igyekszel minden jobbnak tűnővel játszani, mint azt teszem én ezzel, és a másik műfajjal.
Ami viszont sikerült a Menace-nek, és a héten lejár egy még ennél is obban sikerült játék embargója, ami szerintem az elmúlt 10+ év legjobb stratégiai / taktikai szerepjátéka.
Meg lehet ám formálni ellenvéleményt érvekkel, személyeskedés, és bicskanyitogató stílus nélkül is :)
Aha, hogyne...XD
Az egyik legintuitívabb, és népszerűbb indie műfaj most, amiben két egyforma címet nehéz mondani az elmúlt tíz évben...
De hagylak most gyorsan szétnézni a piacon egy ekkora általad leírt f@szság után, csak hogy megtaláld már azt a "néhány" címet tényleg csak a jobbak közül melyek közül jópár díjakat is nyert az elmúlt evekben vagy örvend igencsak nagy népszerűségnek, azután ha nem sikerül, fejből írok ide egy tucatot, kis emlékeztetéssel a dupláját, azután ki is elemezhetjük közösen melyik mennyire "egyforma és sablonos"...XD
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.