A felülnézetes pixelart JRPG-k vizualitása generációkat igézett meg, a kilencvenes évek nagy klasszikusait a mai napig másolják az indie fejlesztők akár nosztalgiából, akár mert művészi kiteljesedést remélnek a stilizált látványvilágtól. A Philna Fantasy esetében ez azonban csak a máz, az alatta rejlő rendszereken sokkal inkább érződik egy másik, az ezredfordulón megjelent játék hatása. A Philna Fantasy ugyanis akkora Diablo-klón, mint ide Lacháza. Persze, a látvány a SNES érát idézi, a karakterek is inkább a japán szerepjátékokra hajaznak, sőt egyik-másik küldetés és pályadizájn is egyértelműen keletről jött, miközben a harcrendszer, a fejlődési rendszer, de még a pályák bejárásának fokozatosan bővülő tárháza is inkább a Blizzard klasszikusát idézik.
A fantasy történet meglepő módon az űrben indul, amikor is egy űrhajóból véletlenül ledobnak minket egy bolygó felszínére. Emlékek nélkül hamar el is állunk kalandornak, a sikeres kalandori vizsga után pedig sorra teljesítjük a küldetéseket, amelyek egy, a királyi család elleni összeesküvés leleplezésére irányulnak, hogy aztán végül az egész kontinenst nekünk kelljen megmenteni. A cselekmény nem a Philna Fantasy erőssége, igaz, nem is bántó, egyszerűen csak már láttuk. Ezzel önmagában nincs is baj, a játékmenet így is elviszi a hátán a játékot, csak tényleg ne várjon az ember JRPG szintű drámát. Szerencsére a gameplay valóban egyben van, és ugyan van kitérés, ez továbbra is hamisítatlan akció-RPG-s rendszer. Elsődleges támadásunk mellett több manát használó képességünk is lesz, amelyek vagy az ellenfelek sebzésére vagy manipulálására lesznek jók. Négy kaszt közül választhatunk (berzerker, chrono-mágus, zsivány és orgyilkos), mindnek megvan, hogy milyen tárgyakat használhat, mire fókuszálhat harc közben és hogy alapvetően milyen is játszani velük.
Kraftolhatunk, fejleszthetjük a felszerelésünket, eladhatunk és vehetünk holmikat – eddig tankönyvi aRPG-ről beszélhetünk. A Philna Fantasy igazi újítása (vagy legalábbis amivel megpróbál kitűnni) az a varázsövünk és a hozzá tartozó kártyák. Ez voltaképpen a karaktereken átívelő passzív perkek és az achievement hajszolás közös gyereke. Ha megölünk kellő mennyiséget egy-egy szörnyből, kapunk egy kártyát, amit az övünkbe rakva passzív bónuszokat kapunk. Övünk fokozatosan fejlődik velünk, egyre több és több kártyát bír el. Hasonló ez a Diablo IV Lilith-oltáraihoz, és az amúgy nem túl hosszú (igaz, nem is annyira rövid) játékidőt is meg tudja dobni az, hogy újabb és újabb karaktereket indítunk el.
Az alapvető játékmenet egyben van, a harc a maga módján egyszerű és a repetitív jelleme ellenére is működik. Még a nem minden esetben intuitív kameraszöggel is meg lehet barátkozni pár óra alatt, de a bossok számomra egyszerűen kilógtak az egészből. Túl sok életerejük van ahhoz képest, hogy milyen felszerelésünk van, és a fejlődésünktől függetlenül csak romlik a helyzet. A negyedik főellenségnél már konkrétan untam az összecsapást a hossza miatt.
Bár egyértelműen vannak gyenge pillanatai, a játék megítélését nem ezek rontották el. A Philna Fantasy még januárban jelent meg, azonban enyhe túlzás lenne azt mondani, hogy fű alatt. A nem létező marketing ellenére azért akadtak játékosai, azonban ők sem örülhettek igazán a játéknak, ugyanis az kifejezetten gyenge állapotban jelent meg Steamen. Hozzánk „szerencsére” csak hetekkel a megjelenés és több létfontosságú patch után érkezett meg a játék, így számomra már eleve egy kiforrottabb alkotás benyomását keltette a játék, a technikai problémákat gyakorlatilag nem is tapasztaltam. A pixel art grafikát egyértelműen túlhasználták az utóbbi években, de ha még nem unjuk, akkor a Philna Fantasy egy laza kis kaland tud lenni, csak tudnunk kell tűrni a monotonitást.
A Philna Fantasy 2026. január 15-én jelent meg PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.