Disciples: Domination teszt

Negyedévszázaddal ezelőtt a Strategy First útjára indította a Disciples-sorozatot, ami le sem tagadhatta volna, hogy a Heroes of Might and Magic, a Warlords és a King’s Bounty nyomdokain jött létre. Egy frakcióalapú, körökre osztott stratégiai játék volt, amely Nevendaar mágikus földjén játszódott, ahol emberek, törpök, démonok, élőhalottak és tündék háborúskodnak egymással. A Disciples azonban egy fejlesztőváltás és három rész után tetszhalott állapotba került a 2010-es évekre. A feltámadás néhány éve jött el, amikor a Kalypso Media a Frimának adta a fejlesztés lehetőségét, ebből született a Disciples: Liberation. Ez az új rész okkal hagyta el a számozást, hiszen egy modernebb, szerepjátékosabb irányba mozdult el: a világ még mindig Nevendaar volt, ám nagyobb hangsúlyt kapott a főszereplő, Avyanna terelgetése.

Öt év és egy újabb fejlesztőváltás után pedig eljött a folytatás ideje. A fejlesztő ezúttal a többnyire társfejlesztéssel foglalkozó Artefacts Studios lett (a Frima is hasonló múlttal rendelkezett), és valószínűleg azt a feladatot kapták, hogy a lehető legészrevétlenebb legyen az átállás. A Domination alcímű legújabb rész ugyanis szinte olyan, mintha csak a Liberationbe térnénk vissza.

A történet főhőse ismét Avyanna, aki zsoldosból lett az egyesített népek királynője – ám tizenöt éves uralkodása, mondhatni, nem a legjobban sült el. Míg ő egyre inkább magába fordult, az előző részben megismert barátai szétszéledtek, Nevendaar pedig ismét a káosz felé csúszik. Amikor felüti a fejét a mana egy sosem látott, torz fajtája, Avyanna is hátrahagyja végre a tróntermet, hogy maga járjon utána az aggasztó fejleményeknek.

A játék nem lacafacázik – és nem csak a sztorival csap bele a dolgok közepébe. A fonalat egy törp bányavárosban vesszük fel Avyannával, ami egyből le is lövi a Domination nagy újdonságát: visszatérnek a törpök választható frakcióként, miután az előző részt kihagyták. Az első társunk is közülük kerül ki, egyébként. Néhány alapvető tutorial-ablak után a Domination azonnal elengedi a kezedet, és az események sűrűjében találod magad.

Ha játszottál a Liberationnel, előnyben vagy, mert számos mechanika és rendszer nagyon hasonlít arra, amit ott megszoktál. Ha mégsem, akkor viszont készülj fel némi olvasásra: sebzéstípusok, ellenállások, állapothatások, varázslatok, támadások armadája várja, hogy felfedezd őket. Mivel a játék nem adagol semmit, elsőre sok lehet a rengeteg infó, amit érdemes elsajátítanod, ha sikerre szeretnéd vinni a csatáidat.

A játékélmény gerincét ugyanis a harcok fogják adni. Ezeket körökre osztva vívod egy hexa-rácsos pályán, természetesen utolsó vérig. A legtöbb küzdelem megkezdése előtt van esélyed rálesni a rád váró ellenre (láthatod a térképen, hogy mennyi és milyen szintű lények támadnak), az előkészületi fázisban pedig összerakhatod a leghatékonyabbnak ítélt csapatot, hogy aztán taktikusan el is helyezd őket a harcmezőn.

Kifejezetten sok harcost vihetsz magaddal játék közben, de csatába csak korlátozott számmal bonyolódhatnak – ez Avyanna parancsnoki szintjétől függ. Az alacsonyabb szintű egységek kevesebb helyet foglalnak, az erősebbek (vagy a spéci nevesítettek) többet. Nem kell azonban minden egységet magaddal vinned a nyílt küzdelembe: van egy úgynevezett hátsó sor, ahová extra harcosokat pakolhatsz be, hogy passzív képességekkel erősítsék az alakulatodat. Minden egységnek van egy sor aktív és egy hátsó sorba való képessége, úgyhogy szabadon kísérletezhetsz, kombózhatsz, hogy megtaláld a neked legjobban tetsző felállást – három presetet állíthatsz össze, hogy könnyen váltogathass is a helyzethez illő hadrendek között.

A harcban van egy kezdeményezési sorrend, ami eldönti, mikor kerülnek sorra az egységek. Ezt is láthatod az előkészületi fázisban, szóval figyelhetsz például erre a katonáid lehelyezése során, de ha a csata közben látnád úgy, hogy valamelyik egységed előnytelen pozícióban van épp, egy várakozás akcióval a kezdeményezésrend végére küldheted. Minden katonád (ideértve Avyannát és a társakat is) bizonyos típusú akciópontokkal rendelkeznek: mozgásra, akcióra vagy mindkettőre lehet őket elkölteni. Csak a megadott tevékenységre használhatóak, és ha úgy vetsz véget az egység körének, hogy egy vagy több pont megmaradt, kis bónuszt adnak a szokásos felhasználásuk helyett – például gyógyulást vagy erősödést.

A Disciples harcainak egyedi vonása még (a Liberationből visszatérően) a csatatéren felbukkanó effektmezők: gyorsan elfoglalhatsz egy erősítőt az ellenfelek elől, vagy belelökheted őket egy elvakító vagy lángra lobbantó örvénybe. A nehezített terepekkel és akadályokkal tarkított pályák olykor kissé átláthatatlanok tudnak lenni, főleg sok egység esetén, de kifejezetten jól eső taktikázásra adnak lehetőséget. Főleg akkor, amikor még valami extra, csataspecifikus hatás is jelen van, például a pályát átalakító kőomlások vagy egységeket mozgató szélfúvások. 

Az egységeidet a fővárosodból, Yllianból szerzed. A játék kezdetén azonnal hozzáférsz az összes frakció harcosaihoz (emberekhez, tündékhez, démonokhoz, élőhalottakhoz és törpökhöz), a toborzóhelyek fejlesztésével pedig erősebb egységekhez jutsz majd a játék során. Ezenkívül piacteret találsz még a városban, hogy felszereléseket és erőforrásokat szerezhess aranyért, illetve kovácsot, ahol a felszerelést tudod fejleszteni, illetve az érzelemszilánkokat erősíteni – ezek kis bónuszt adó kristályok, amiket a sima egységeidnek is oda tudsz adni. A rendes felszerelés csak Avyannának jár, kisebb mértékben a társaknak.

A feltöltekezésen túl még két fontos szerepe van Ylliannak: innen tudod ellátni a királynői feladataidat vitás helyzetek salamoni rendezésével, illetve tudod ápolni a kapcsolatot a társaiddal. Ezek a viták rendszeresen érkeznek majd (de a térképen járva is találkozhatsz velük), és a legfőbb céljuk, hogy a nyersanyagaidat a különböző frakciókkal való kapcsolatod javítására váltsd. Van néhány helyzet (például az új kereskedelmi utak létesítése), ami olyan gyakran ismétlődik, hogy szabályosan illúzióromboló. Cserébe egy viszonylag kockázatmentes módja, hogy feltornázd a kapcsolatodat a frakciókkal, amit természetesen bónuszokkal és jutalmakkal hálálnak majd meg.

A viták rendezése a szerepjátékos vonások egyik eleme. A többivel általában a világtérképen fogsz találkozni. Avyannát vezetve gond nélkül körbenyargalhatod Nevendaart (noha kicsit szigorúbban fogva, mint a Liberationben), hogy kósza nyersanyaghalmokat, kincsesládákat, termelőhelyeket, járőröző ellenségeket és küldetéseket találj.

Itt nincsenek napok vagy lépéspontok, annyit lovagolsz (vagy kazamatabúvárkodsz), amennyit szeretnél, sőt bármikor átteleportálhatsz a térkép egy másik pontjára vagy vissza Yllianba. A csaták és a fő küldetések révén lépsz szintet, míg a mellékküldetésekkel sokszor nyersanyagokhoz, felszerelésekhez juthatsz – a társközpontú küldiken pedig a barátaid történetét ismerheted meg, és akár románc irányába is próbálhatod mozgatni a dolgokat.

A fő küldetések során a beszélgetések általában szinkronizálva vannak, míg a karakterek életnagyságban, enyhén animálva álldogálnak – ez a része tisztességesen van összerakva, a szinkron kifejezetten élettel teli. Ezekben a jelenetekben időnként különböző dialógusopciók közül választhatsz, és ezen a téren van inkább visszalépés a Liberationnel szemben, mert a válaszlehetőségeid már nincsenek igazán felosztva: kijelölheted, hogy mit mondasz, de azok nincsenek címkézve erkölcsös vagy vehemens viselkedésnek.

Ezen felül áll, amikor egy opció romantikus közeledést tesz lehetővé, vagy általa harcba torkollik a párbeszéd. Az írás általában rendben van, de a nüánszokkal meg sem próbálkoztak. Vagy nagyon kedves vagy, vagy morgós/vérszomjas, és ha valami a csata felé indul el, abból beszélgetéssel nincs visszaút.

Ha szeretted a Disciples: Liberationt, ezzel is érdemes tenned egy próbát, mert annak az áramvonalasított változata – és neked fog igazán sokat mondani a történet, hiszen Avyanna elveszett barátai lassacskán visszatérnek az életébe, nem egy meglepetés kíséretében. Ha az eredeti Disciples-élményt keresnéd, akkor viszont ismét nem lesz szerencséd.

Ha pedig mindezektől függetlenül próbálnál ki egy szerepjátékos-stratégiás játékot, akkor a Disciples: Domination egy okés választás. Gördülékeny, kellően mély, de nagy extrát nem nyújt. A szerepjátékos része gyengélkedik (inkább a karaktered felszerelésére és képzésére gondolj, ne döntésekre és következményekre), és a harcok is monotonná tudnak válni, de jól eltalálja a kihívás mértékét – amit egyébként alaposan testre is tudsz szabni – ahhoz, hogy merj benne kísérletezni és ne akarj görcsösen optimalizálni. A látványvilága jó kis dark fantasys, egész jó dallamok is felcsendülnek alatta, és a főbb szereplőket is meg lehet szeretni. Talán erre lehetne azt mondani, hogy tisztes iparosmunka, annak jó értelmében.

A Disciples: Domination február 12-én jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re. A teszt PC-n készült.