A Planet of Lana egy megható, érzelmes, néhol kifejezetten nehéz puzzle platformer volt, ám legemlékezetesebb eleme kétségtelenül az volt, hogy úgy tudott elmesélni egy komplex történetet, hogy a játékban hallható beszéd kitalált nyelven zajlott. A folytatás célzottan követi ezt az utat, igaz, az előzmények összefoglalását rendes feliratok formájában azért megkapjuk. Lana első nagy kalandja, amely során nemcsak nővérét, hanem a falu népét is megmentette, ugyan kapott egy egyértelmű lezárást, Lana azonban nem tudott nyugodni. Minden, amit látott és tapasztalt, arra utalt, hogy több titok lengi be népét, mint amire a legvénebb ember is emlékszik. A második rész két évvel később veszi fel a fonalat, amikor a hősnőnk és Mui egy kislánnyal, Anuával közösen játszik és felfedez. A kaland azonban rossz véget ér, amikor újból betolakodók jelennek meg – ezúttal emberek. Anua megbetegszik, az orvossághoz szükséges alapanyagok felkutatása pedig ránk vár. Közben pedig szépen-lassan összeáll a kép, hogy kik is vagyunk mi, és kik a betolakodók.

Ahogy az első rész, úgy a folytatás is egy puzzle platformer lett, megfűszerezve némi meneküléssel és egy bossharccal. Maguk a mechanikák ugyanazok maradtak: Lana tud ugrani, felkapaszkodni, sprintelésből pedig még nagyobbat ugrani. Mui állandó társunk lesz utunk során, akit különféle parancsokkal utasíthatunk. Rengeteg puzzle megoldása csak az ő segítségével lehetséges, hisz a kapcsoló olyan helyen van, amit csak ő ér el. Mui különleges képessége egyfajta elektromos erőteret hoz létre, amivel biztosítékokat üthetünk ki rövid időre, sőt gépek hackelését is lehetővé teszi Lana számára. Mui telepatikus képességének köszönhető a játék egyik újdonsága, a különféle élőlények irányítása is. Lesznek itt tintát lövő halak, gyúlékony habcsíkot hagyó szőrmók golyók, vagy vizet eregető, repülő micsodák is.

A játékmenet másik komoly változása, hogy Lana megtanult úszni, a vízalatti területek pedig csak vele bejárhatók, ugyanis Mui irtózik a víztől. A mi feladatunk lesz társunk számára száraz ösvényt keresni, vagy ha ez nem lehetséges, egy különleges vízalatti növényből búvárharangot készíteni állatkánknak. A fejtörők megmaradtak a megfigyelésen alapuló, „egyszerűbb” darabok, bár azért így is el lehet időzni egy-egy helyszínen, mire rájövünk, hogy mit is akar tőlünk a játék. Ezekkel együtt is a játékmenet alapjaiban véve maradt ugyanaz, mint az első részben, bár az tény, hogy áramvonalasabb és fluidabb lett az irányítás.

Akárcsak az első rész, a folytatás is megkapta azt az akvarell hatású látványvilágot és 2.5D-s játékteret, ami miatt a 2023-as eredetit is szerettük. Kicsit tartottam tőle, hogy a grafikai lehetőségek nem fogják tudni követni a történetmesélés igényeit, azonban alaptalanok voltak a félelmeim. A kézzel festett tájak fantasztikusan néznek ki, legyen szó akár a sekély vizű tengerpartról, akár a havas hegycsúcsokról és a gigászi fákkal tarkított erdőről. Az pedig, hogy végre nem egy végtelennek tűnő futás balról jobbra az egész, hanem néha az ellenkező irányba is haladunk, kifejezetten jót tett a játéknak és a pályadizájnnak is.

A történet rendkívül erős tálalást kapott, a beszéd nélküli, képi narráció ugyan a készítők szándéka szerint teret enged a szabad értelmezésnek, azonban az egyes freskók, graffitik és más képek annyira erősre sikerültek, hogy nem igazán van helye alternatív értelmezéseknek. A történet nagyobb titkairól nem szívesen beszélnék, bár elég hamar sejteni lehet ezt-azt. Lana egyéni útja viszont igazán klasszikus: a „kincset” kereső, ifjú kalandor, aki másokon akar segíteni, miközben a világ titkait fejti meg; az egyéni felelősség és bűntudat, mint hajtóerő; a közeli jó barát elvesztése és a bosszú sötét ígérete – ezek mind-mind megjelennek Lana karakterében. Mivel sokkal több NPC-vel találkozunk, mint az első részben, a párbeszédek is hangsúlyosabbak, és ugyan egy büdös szót sem lehet érteni a kitalált halandzsa nyelvből, egy kis nyelvérzék, mintakövetés és az ismerős, eltorzított szavak felismerése már fél siker. Ehhez jön hozzá a stilizált látványvilágon is átütő karakteranimáció és a szinkronmunka, és már szinte értjük is, hogy miről beszélnek a szereplők.

A Planet of Lana 2: Children of the Leaf komolyan ráfekszik a játék világának bővítésére, holott az első rész önmagában is teljesen élvezhető, kerek egésznek számított. A folytatás a lehető legjobb értelemben több és jobb, mint elődje, azonban most a Wishfully csapatának fel kell kötnie a gatyáját. A játék lezárása egyértelműen folytatásra van kihegyezve, így még egy játékra nemcsak számíthatunk, de szükségünk is lenne ahhoz, hogy tényleges lezárást kapjon Lana és bolygójának története.

A Planet of Lana 2: Children of the Leaf 2026. március 5-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Nintendo Switch-re és Nintendo Switch 2-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.