A Blossom: The Seed of Life egyszerre nagyon ambiciózus, és egyszerűsíti le a végletekig a kraftolós, túlélős játékok alapvető rendszereit, még úgy is, hogy a játék fő célja nem kisebb, mint terraformálni egy teljes bolygót. Egyszerre érezni rajta a magányos fejlesztő első játéka mögötti bizonyítási vágyat és a korlátozott lehetőségek és költségvetés miatti egyszerűsítések valóságát is. A Blossom: The Seed of Life a nap végén egy remek kis időtöltést jelentő alkotás azoknak, akik szeretnének élhetővé tenni egy teljes bolygót, még akkor is, ha nincs igazán értelme.

Címszereplő robotunk egyedül ébred egy aprócska bázison, korlátozott energiaellátás és még korlátozottabb készletek mellett, így feladatunk első körben nem a bolygó átalakítása lesz, hanem a túlélésünk biztosítása. Robotunk energiakészlete korlátozott, és ugyan „halálunk” esetén a bázisunk egyből kreál egy új egységet, az előző robotnál lévő holmiért bizony nekünk kell elmenni. Aztán ahogy a létfenntartás kihívásait legyűrjük, a játék lassan átfordul terraformáló kalandba. Minden, amit a játékban teszünk, közvetve vagy közvetlenül a bolygó élhetővé tételét szolgálja. Először a légköri nyomást kell a földkéregben rekedt szén-dioxiddal megnövelnünk, majd az így keletkezett jeget óriási tükrök és hősugárzók segítségével megolvasztanunk. Ezután jöhet a talaj termékennyé tétele alga és víz keverékével, majd pedig a növények elszaporítása a légkör oxigénnel való megtöltéséhez, hogy aztán a komplex élet is elindulhasson. Egyszerű, igaz? Közel sem az.

Akármit akarunk is építeni, egy-két összetevőre biztosan szükségünk lesz, ezek nyersanyagfeltétele pedig az adott építmény vagy berendezés szintjének függvényében egyre csak emelkedik és nehezedik. Üveget például szilikátból és regolitból tudunk készíteni, mindkettőért kvázi csak le kell hajolnunk. Ám ha már egy számítási egységhez vagy egy napelemhez kell nyersanyag, azt már egy távolabbi lelőhelyen találjuk, és kinyeréséhez is komolyabb szintű felszerelés szükséges. Ez a tendencia pedig folyamatosan jelen lesz az első pillanattól az utolsóig, és amíg egyeseket motivál majd, másokat pont ez fog az őrületbe kergetni. Amíg egy T1-es szintű épülethez elég egy darab nehezen összeállítható alapvető alkatrész, addig a T2-höz már kettő kell, a T3-hoz szerencsés esetben három – vagy ami még jobb, egy még körülményesebben elkészíthető alkotóelem. A játék ráadásul nem fogja a kezünket, hogy mit hol találunk, sőt térkép sincs (pedig lehetne). A Blossom: The Seed of Life kifejezetten díjazza a kitartást és az alapos előretervezést, már ha a gameplay loop körülményessége mellett szívesen vágunk bele egy játékba újra és újra.

Mert azért távolról sem lett rossz első játék a Blossom: The Seed of Life. A látvány ugyan nem lehengerlő, viszont a nagy, egyben kezelt világ a maga módján leköveti ténykedésünket, igaz, csak az egyes fázisok végén. Kifejezetten tetszett, amikor a vörös és porfelhőkkel szennyezett felszín ténykedésünk hatására elkezdett megfagyni, vagy amikor a jég végre vízzé vált. A felszerelésünk fejlesztése, a holdjárók és vontatható kocsik és rájuk szerelhető modulok révén nemcsak bolygórenoválási projektünk válik gördülékenyebbé, hanem bázisunktól is messzire merészkedhetünk. Felfedezéseink során különféle elhagyatott épületeket és romokat is találhatunk, amelyekből tervrajzok, sőt járművek is előkerülnek, ám szinte mindegyikben találunk majd feljegyzéseket is. Ezek alapján áll majd össze a kép, hogy mi is történt a múltban, miért csináljuk, amit csinálunk, mi történt az emberekkel. És ezen a ponton fogott meg és vesztett el egyszerre a Blossom: The Seed of Life.

Az öncélú tevékenység nem újdonság a számomra, hisz írtam már fióknak és tartottam akadémiai székfoglalót a zuhany alatt. Ezek a dolgok az emberi léleknek még akkor is fontosak és hasznosak, ha tényleges eredménye soha nem lesz. Viszont egy gép esetében valahogy mégis máshogy hangzik ez. A feljegyzéseket hagyó korábbi robotok hol a programozásuk következményeként írják le, hol az alkotóik szándékában megbújó reményként egy új kezdetre. Az viszont elég egyértelművé válik, hogy az emberi társadalom nemcsak megingott és összeomlott, hanem úgy, ahogy volt, elpusztult. Adott a kérdés, hogy akkor mégis minek törjük magunkat, ha nem lesz, aki élvezze munkánk gyümölcsét? Még lakóegységeket is építhetünk, de megint, minek, amikor fáradhatatlan robotok vagyunk, akik legjobb esetben is csak utánozni tudják egykori gazdáikat, azokká válni valószínűleg sosem fognak. És mégis, amikor a nap felkel a dombok fölött és a napelemek napraforgókként fordulnak felé; amikor az óriási öntözőgép alatt burjánzik a friss vegetáció, és amikor a vörös égbolt szépen lassan kékké változik, akkor úgy érezzük mi is, hogy megérte a fáradozást.

A Blossom: The Seed of Life ahhoz képest, hogy gyakorlatilag egy ember munkája, kifejezetten jól sikerült, ám közel sem hibátlan játék, ráadásul ez a hiba a legrosszabb fajta: a dizájnból fakadó. Az automatizálás ugyan elérhető szint a játékban, viszont nagyon kései fejlesztés, és nem is igazán működik a mi beavatkozásunk nélkül. Ezzel még együtt lehet élni, azonban a hátizsákunk mérete és a nyersanyagok és alkatrészek tárolása valami borzalmasan lett megoldva. A játék elején elérhető opciók ugyan kibővülnek később, viszont az alapkoncepció nem változik. Minden tárgy egy egységnyi helyet foglal el, azonban ezek a helyek nagy kiterjedésű, tágas tárolókban vannak. A későbbi egységekbe ugyan jócskán több holmi fér el, azonban ezekhez már olyan nyersanyagra is szükségünk van, aminek előállítása lényegesen több munka és idő, mint amennyit a tároló ér. Ha ehhez vesszük még a már korábban említett körülményességet, akkor igen könnyen érthetővé válik, hogy a Steam-játékosok háromnegyede ugyan sikeresen felszámolta a marsi homokviharokat (első fázis), felmelegíteni a bolygót csak a harmadának sikerült, és kicsivel több mint 10% jutott el az utolsó fázisig.

Cserébe relatíve gyorsan haladhatunk, ha tudjuk, hogy mit csináljunk, nekem 20 játékon belüli nap után már zöldellt a fű a bázisom körül. A Blossom: The Seed of Life egy lassúbb, meditatív élményt kínál, a kihívás pedig sokkal inkább a türelmünkön és a kitartásunkon múlik. Viszont várhatóan még így is rétegjáték marad a műfajon belül. Ha győzzük cérnával a Mars otthonossá tételét, akkor a vörös bolygó kezünk nyomán virágba borulhat.

A Blossom: The Seed of Life 2026. március 9-én jelent meg PC-re.