A Docked alapfelállása leginkább a Roadcrafthoz hasonlítható. Adott egy családi vállalkozásként működő teherkikötő, amit megtépáz egy hurrikán. Szerencsére pont ezelőtt tért vissza a tékozló fiú, Tommy, így őt irányítva teljes erőbedobással tanulhatunk bele a konténerpakolás művészetébe, miközben a családi vállalkozást is talpra állítjuk. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a játék jóval korlátozottabb, mint ahogyan az az előzetesekből érződött.

No, nem, mintha nyílt világot vagy sandbox lehetőségeket vártam volna egy ilyen címtől, tisztában voltam vele, hogy küldetésekre építő játékot kapok. Tommy bőrébe bújva különféle munkák, feladatok során sajátíthatjuk el a gépkezelés alapjait, valamint az egyes rakodók és daruk kreatívabb felhasználási lehetőségeit is. A konténerdaru például a hajók rakodása közben nélkülözhetetlen, a terpeszdaru pedig egyszerre megbízható eszköz a konténerek szárazföldi mozgatásában, és egyedi kialakításával olyan helyzetekben is kiemelkedő, amikor szó szerint ki kell emelni valamit a sor közepéről. A konténerkezelő targonca és a vontató lesz a legjobb barátunk, de persze a tehervonatokat megpakoló RMG-ről sem feledkezhetünk meg.

Maga a játékmenet három részre bomlik. Egyrészt különféle feladatok és küldetések során konténereket kell fel- vagy lepakolnunk, esetleg A-ból B-be szállítani azokat, vagy csak simán rendet kell raknunk a hurrikán után. Gyakori lesz a túlméretes, szabálytalanabb alakú rakományok kezelése is, ami már önmagában előretervezést igényel a részünkről. A sima, pénzért és építkezési alapanyagért teljesíthető munkák mellett lesznek egyedibb, kifejezetten a történethez kapcsolódó küldetések is, mint amikor egy elsüllyedt hajót kell kiemelnünk a vízből és kamionra tenni, vagy amikor a kikötőt védő hullámtörőket kell lerakodnunk. A gépek gyorsjavítása is ránk vár, ami egy nagyon sci-fi diagnosztikából és minijátékokra építő javításból áll. Van, hogy a váltó fogaskerekeit kell szinkronba hoznunk, van, hogy a chipeket kell a helyükre tennünk, vagy megjegyezni a kábelek színét és helyét. Kissé idétlennek tűnik a dolog, ám folyamatában legalább megmosolyogtató a gondolat, hogy a rakodómunkásom épp próbálja eltalálni, hogy az adott formájú foglalathoz hogyan fordítsa a megfelelőnek tűnő chipet.

A küldetések számával egyáltalán nincs baj, változatosságuk meg hát olyan, mint a kikötői munka. A járművek irányíthatósága véleményem szerint remek lett, főleg a manőverezhetőség terén. Egyik rakodóval sem fogunk gyorsulni, még a vontatóval sem, de nem is ez a lényeg, hanem a balesetmentes munka lehetőleg tökéletes elvégzése. Ebben óriási segítség, hogy a kontrolleres irányítás remek lett. Nem forradalmi, viszont minden funkciót sikerült a korlátozott gombkészlettel megoldani. Persze, lesznek olyan feladatok, ahol kihívás formájában időkorlátot kapunk, azonban ezek mindegyike teljesíthető. A nehézség inkább abban rejlik majd, hogy egy-egy szituációban mennyire tudunk a megszokott kereteken kívül gondolkodni, mennyire ismerjük az adott munkagépet és mennyire tudjuk felmérni az adott feladat elvárásait. Banális példa, de amikor a küldetés végén jössz rá, hogy az acéltekercseket 90 fokkal el kellett volna forgatni ahhoz, hogy mind elférjen a megadott helyen, akkor a rage quit határára sodródsz.

A játékmenet másik nagy szelete a kikötő menedzselése, ami lényegében a logisztika a számok függvényében. Minden munkagépünk adott számú konténert tud megmozgatni naponta, minden megrendelés pedig más-más konténermennyiségről szól. A célunk az, hogy minden nap a lehető legtöbb, még a kapacitásunkon belüli konténert kezeljünk, hisz ez a legkomolyabb bevételi forrásunk. A hajón érkező szállítmányok mellett a kamionos és a vasúti szállítás is bekerül a képbe, és attól függően, hogy a szállítás melyik fázisáról van szó, van hogy egyedi, van hogy közös gépparkra lesz szükségünk. Egyes járművekből több is lesz a kikötőben, ami így értelemszerűen több kezelhető konténert is jelent, ám nem éri meg telhetetlennek lenni, mert azért kötbért kell fizetnünk.

Félig-meddig harmadik elemként funkcionál a kikötő fejlesztése, ami sokaknál a leginkább várt feature lett volna, ám a Saber valahogy pont ezt baltázta el leginkább. Port Wake ugyanis nemhogy nem személyre szabható, de még a fejleszthető épületek és udvarok sorrendje is kötött. Ne is álmodjunk arról, hogy a hurrikánban megsemmisült részek helyére mást építünk! Ez önmagában nem feltétlen zavaró, az viszont már igen, hogy a fejlesztések sorrendje mennyire kötött. Nemcsak pénz és nyersanyag kell hozzájuk, de gyakran egy meghatározott mérföldkő és/vagy egy másik fejlesztés is. Ez persze egy lineáris felületen nem lenne gáz, és technikailag itt is lesz olyan helyzet, hogy 2-3 létesítményt is fejleszthetünk, egymástól függetlenül, tetszőleges sorrendben, ez azonban ritka, és nem is jelentős. Engem személy szerint nem zavart a dolog, de teljesen meg tudom érteni, ha valakinek túlságosan „mobilos” megoldásnak számít ez.

Ahogy teljesítjük a ránk szabott feladatokat, úgy haladunk előrébb az édesapánk által felvázolt mérföldkő rendszerben is. Minden szint három-három elemből és egy elérendő, teljesített napi konténerszámból áll. Ha az előfeltételeket kipipáltuk és megvan az elvárt leszállítandó konténermennyiség is, akkor léphetünk is tovább. A koncepció tetszett, bár ha egy küldetést nem teljesítettünk a mérföldkő elérése előtt, akkor bizony bukjuk az adott misszió elvégzésének lehetőségét, ami pénz és építkezési nyersanyag kiesést is jelent, ami lassíthatja az előrehaladásunkat.

A Docked dizájn terén ugyan tartogat pár megkérdőjelezhető elemet, azonban a játékmenet így is szórakoztató. Hiába nem érezzük azt, hogy mi magunk hozzuk helyre a kikötőt és hiába van néha úgy, hogy minden összejátszik ellenünk, ha egyszerűen szórakoztató a munkagépek irányítása és a feladatok teljesítése (persze, csak ha valaki fogékony az ilyesmire). Azt azonban, hogy hogyan is fut konzolon, nehezen nyeltem le. Eleve nincs semmilyen opció PlayStation 5-ön arra, hogy belenyúljunk a grafikai beállításokba, az van, ami van. Mondjuk azt nem lehet elvenni tőle, hogy a Docked jól néz ki, a gépek pofásak, a táj remek, a tükröződés pedig ténylegesen hozzáad az élményhez. Ennek viszont ára van, ráadásul nem is csekély. Meg tudtam volna békélni egy stabil 30 fps-sel, hisz nem igazán indokol semmi ennél nagyobb képkockafrissítést ebben a játékban, azonban a helyzet az, hogy néha még ezt sem tudja megugrani a Docked. Amikor már a 24 környékét nyaldossa az fps-szám, akkor bizony szívesen beáldoztam volna a tükröződést – csak hát ilyen lehetőség nincs a játékban. Nem tudom, hogy más platformokon hogyan muzsikál a játék, bár gondolom a problémák egy része ott is jelen van. Ez szerencsére könnyen javítható, az már nehezebben, hogy a konténerkezelésre épülő menedzsment résznél soft lockolhatjuk magunkat, ha rosszul lőjük be a kikötőnk kapacitását és a leszállítandó konténerek mennyiségét.

A Docked ugyan remegős technikai lábakon áll, de legalább nem egy sámlin, hanem a kikötő biztos aszfaltján. Ugyan egyes ígéreteit nem tudja teljesíteni, de ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, és földmunkák helyett most a logisztika érdekelne minket, akkor remek szórakozást tud nyújtani a Saber legújabb alkotása, bár érdemes az elvárásokat kissé visszább venni.

A Docked 2026. március 5-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re, mi utóbbin teszteltük.