A Mommy's Best Games stúdiónál nem ma kezdték a játékfejlesztést, az indie berkekben veteránnak számító alapító, Nathan Fouts ugyanis több mint tíz éve szállítja modern konzolokra és PC-re a különféle arcade lövöldéket, amiket rendkívül egyedi látványvilággal és ötletekkel lát el. Nekem sajnos teljesen ismeretlen volt eddig a csapat, így a ChainStaff után keresgélésbe kezdtem, egy ilyen pöpecül összerakott alkotás láttán azt gondoltam, hogy bújik még valami a háttérben. Kis utánajárással több gyöngyszemet is felfedeztem a repertoárjukban, amiket bár anno nem toltam, de most tuti biztos pótolni fogok. A Shoot 1UP DX például egy ötletes csavarral egyenlíti ki a bullet hell shoot ’em up műfajban megszokott kegyetlen nehézséget: a pályákon felvett 1Up-ok azonnal mellénk rendelnek egy újabb űrhajót, így a plusz életekkel valóságos flottaként parádézhatunk az ellenségek sűrűjében – a retro lövöldék rajongóinak tényleg érdemes egy pillantást vetni munkásságukra.

Nem mellesleg a srácok nevéhez köthető egy 2D-s Serious Sam spinoff is (Serious Sam Double D XXL), ami külsőre részben hajaz a most tárgyalt ChainStaffra, és egy elég korrekt kis játék lett. A csapat legújabb agymenésében egy parazita által megszállt katonát irányíthatunk, akinek feltett szándéka visszaverni az emberiséget fenyegető idegen inváziót. A kicsit Contra, kicsit metroidvania shooterben haldokló főszereplőnk fejére rácuppant egy űrlény, ami az életben tartás mellett extra erőt is biztosít, de egy gerincoszlopra emlékeztető multifunkcionális lándzsa is járt az egyesüléshez. Az űrből lezuhanó rejtélyes „meteormagok” tropára mutálták a környezetet, az élővilágból eltorzult szörnyetegeket csináltak, egyes területeken ráadásul a fizika törvényei sem működnek már – lebegő földdarabok és platformok.

A játékmenetet borzasztóan egyszerűnek álmodták meg, a 2D-s shooterben a duplakaros irányítással a futás és a célzás adott, mellé pedig a lövés és a csontlándzsa vannak még. A fejleszthető másodlagos fegyverek passzívan eregetik a szintenként egyre erősebb lövedékeket, az űrtechnológiából származó fő stukker pedig a történet haladtával kap újabb funkciókat és tűzerőt. Külön gombbal a célzás fixálható, az ellenfelek pedig válogatottan brutális módokon patkolnak el, már amennyire ez lehetséges a picit papírmaséként összerakott egyedeknek – egy régi magyar rajzfilmre emlékeztet a stílus, de nem tudnám megmondani hirtelen melyikre. A belsőségek kirobbannak, a vér szökőkútként spriccel, a főellenségek pedig szép lassan amortizálódnak az intenzív összecsapások közepette. Karakterünk egészen dramatikus módon szokott elhalálozni, a mély hörgéshez látványosan ömlik sugárban a vér, mintha csak a kerti slag szabadult volna el, igazán bájos.

A trancsírozás frankón megy a metál zenéket felvonultató OST-hez, ez a része atom jóra sikeredett, a muzsikákért pedig amúgy Deon van Heerden felelt, aki a Broforce hasonlóan zseniális számait is készítette – a finálénál még ének is van. A játék egyéb hangjai teljesen átlagosak voltak, ezzel kapcsolatban totál semleges tudtam maradni, a hangtorzítós óbégatások és a folyamatos puffogtatás úgyis mindent elnyomtak a zenén kívül. A sztori egy ilyen típusú lövöldéhez képest meglepően mély volt, de azért ne várjunk egy világmegváltást, az átvezetőkben felbukkanó emberkék viszont furcsán néztek ki, még úgy is, hogy tudtam direkt ilyen az ábrázolás. Kifejezetten tetszetős volt, hogy nemcsak egy felsorakoztatott pályalistán kellett átlődözni magam, ugyanis az adott térképeket a spórák felszedésével lehetett nyitogatni, ezen kívül az új parazitákkal és képességekkel lehetett még az alternatív útvonalakat feltérképezni, így többször is vissza kellett menni az elágazásokhoz a sztori görgetése miatt.

Emberünk idővel már többes számban kezdett magáról beszélni a „nyolcadik utasa” miatt, az imént említett további parazitákkal pedig lehetett még képességekre szert tenni, de ezek inkább csak az új területek megnyitására szolgáltak – a fegyverre cuppanó organizmusok a tűzerőt is tuningolták. A lándzsa többek között egy mindent átütő fegyverként volt a leghasznosabb, viszont a földbe vagy falba állítva a beérkező golyókat is kivédte bizonyos ideig, de mászásra, ugrásra és Tarzanozásra is be kellett vetni. A főellenségek roppant változatos formában óriási szörnyetegekként tornyosulnak fölénk, az élvezetes állóképességre és túlélésre menő viaskodások mellett pedig kicsit fejtörős és bonyolultabb csúfságok is akadtak a pályák végén. A groteszk dögöknél nagy jó pont volt a rombolhatóság, a lándzsával például kitörhetjük a fogakat, pikkelyeket és egyéb védelmi funkciókat, de a szájba peckelve vagy a földbe állítva az összezúzásunkat is megakadályozhatjuk – a lövések ellen is remek ellenszer.

A grafikáról futólag esett már szó feljebb elszórtan, így most arra is rátérnék. A játék stílusra gyönyörűen megrajzolt pályákat kínál, ahol kicsit zsírkrétás beütés fedezhető fel, a karakterek pedig papírból kivágott marionettfigurákként mozognak a síkon – az átvezetőkben ez hatványozottan igaz a szereplőkre. Az ellenfelek szintén ilyen formában készültek el és meglepően sokfélét eresztenek ránk, nagyjából minden pályán akad több új bestia, amik konkrétan az állatvilág elmutálódott egyedei. A főellenségeknél imádtam, hogy többször nem azt kaptam amire számítottam, az alakváltások kifejezetten kellemes meglepetésként értek. Az egyik amőba szerű bossnak például a belső szerveit kellett kirángatni az alattunk emelkedő láva és a lövedékek zápora közben. Nehézség szempontjából tud szemétkedni rendesen a progi, mivel az életpontok igen limitáltak, a pajzsot 1 pontonként lehet csak tuningolni a megmentett katonák segedelmével. Az S.O.S.-ező bajtársaknak amúgy az agyát is ki lehetne szívni, vagy a szívüket is meg lehetne enni, én viszont maradtam a kimenekítésnél, és az emberi technológiát fejlesztettem a jutalmakból.

A menthető katonák képviselik az egyik gyűjtögetnivalót, a lándzsa fejlesztéséhez szükséges töredékek – 4 darab egy upgrade – a másikat, de a spórák és paraziták állapota is fel van tüntetve a küldetéseknél indítás előtt – menet közben is lehet csekkolni a részletes térképpel együtt. Viszonylag korán feltűnik egy mentális erővel bíró embrió, de ez a sztori szempontjából lesz lényeges, így erről ennyit. A lineárisnak tűnő pályákon jeladók biztosítják a checkpointokat, amik a gyors utazást is lehetővé teszik, emiatt a későbbi backtrack és felfedezés gyors és zökkenőmentes marad. Akadnak alaposan eldugott cuccok és túlélők, a térkép pedig mintha olykor nem egyezne a topográfiával, ezért nem is annyira egyszerű mindent összeszedni a 100%-hoz – pár dolog ottmaradt nekem is.

A menüben ötletes ahogy karakterünk lényegében a csapatszállító helikopterben ülve vezérel mindent, ez kifejezetten tetszett, főleg a meghúzható indító és a belsőszerveket és csontvázat pásztázó röntgen – még írja is mi micsoda. Utóbbinál azonban a fejlesztők orrára kell koppintsak, a ránk akaszkodó újabb parazitákat bizony nem mutatja ki a szerkezet… A játék nem próbálja meg komolyan venni magát, a főszereplő filmes poénokkal próbálja elütni a szitukat, „Choppa Papa” (lehetne akár Heli Peti is) pedig a küldetések végén dumálgat velünk a kormánynál jóízűeket, amik szintén főleg szellemes értekezések. A pályaválasztó szintén nagyon menő, minden küldetést egy bakelit borító és egy fantázianév takar, a mögöttük rejlő pályák pedig egészen változatosak és különbözőek.

Kicsit sajnálatos pont, hogy nincs többféle váltogatható fegyver, valamint a co-op módot is el tudtam volna viselni, bár a lándzsával elérhető lengési sebesség lehet gondot okozna a kamerának. A ChainStaff egy kifejezetten kellemes 2D-s lövölde, ami a régi retró életérzés mellett friss és modern elemeket tartalmaz, emellett a 10 pálya többnek érződik a metroidvania beütése miatt. Erre rájön még a profi metál zenéket szolgáltató OST és a kedvező árfekvés, így bátran ajánlom bárkinek, aki régen is szerette csapatni a hasonló szoftvereket. A készítők kézjegye végig felismerhető a stílust tekintve, szóval aki hasonló finomságokra vágyik, annak érdemes a stúdió többi alkotását is meglátogatni.

A ChainStaff április 8-án jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch és PC platformokra, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült.