Az Inresin stúdiótól eddig csak az Itch.io-n jelentek meg a művészi vonalon mozgó nyugis játékok, de idén áprilisban bemutatkozott az első alkotásuk konzolokon és Steamen, ami ezúttal egy nyílt világú puzzle-platformer. A Gecko Gods egy egészen egyszerű koncepcióra épül, és a játékmenet is kellően szórakoztató, ellenben a bejárható szigetvilág kissé üres, amin az ismétlődő puzzle feladványok sem segítenek. No azért nem kell rögtön elkeseredni, mert a játék úgy összességében ellensúlyoz a gekkó irányítási mechanikájával, ami talán a játék legnagyobb pozitívuma. A sztori szerint egy elfeledett helyszínre érkezik fürge gyíkocskánk, ahol ősi civilizációk romjai között kell sasszézni és feladványokat megoldani, de egzotikus bogarak majszolgatására is adódik lehetőség.

Az első kisebb kezdő sziget beillik tutoriálnak és minden lényeges fogást elsajátíthatunk, majd nagyon hamar megkapjuk a legfontosabb dolgot, egy gyíkokra szabott vitorláshajót. Ennek az irányítása hagy némi kívánni valót maga után, ugyanis a szelek szárnyán lehet csak közlekedni, de az indulás eleinte gyakran torkollik szerencsétlenkedésbe, elsőre nem mindig áll irányba a mini fregatt. A kormánylapát ugyanolyan kapaszkodóval szuperál, mint a játék összes többi kapcsolója és karja, így mindig tudjuk mire lehet és kell is ráharapnia a kicsi gekkónak. A szelek befogásával a hullámok hátán már egészen hangulatos a hajókázás, a térképpel párosítva pedig a navigálás is roppant egyszerű feladat, a kikötéssel ráadásul bajlódni sem kell, simán csak kiugrunk, ahol akarunk. Ezt azért lehetőleg a parton tegyük meg, mert a hüllőnk csak korlátozott ideig tud a vízben lubickolni.

Minden nagy szigeten van egy hatalmas kürt, amibe beleóbégathatunk a hajó megidézéséhez, a kicsiknél meg erre úgy sincs szükség a terep méretéből adódóan. A fő területeken kívül igazából az apró szigeteket az egymástól elég nagy távolságok ellenére is egy helyszínnek veszi a rendszer, szóval az ide tartozó bogarakat ez alapján csoportosították. Az opcionális tennivalókból nem sok akad, területenként maximum 6 rovar fajt lehet behabzsolni és 6 arany szobrocska van eldugva, ezen kívül rejtélyes, tárgyakban bujkáló ellenségek garázdálkodnak mindenfelé, valamint a rúnapénzekért széttörhető vázák állnak még rendelkezésünkre. Utóbbiból gekkó színeket és mintákat lehet vásárolni a szigeteken, de picit talán túl hamar összegyűlik mindenre a pénz.

A skinek miatt időnként ki tudunk szakadni a monotonitásból, de ezen kívül eléggé egysíkú küldetéseket kapunk az ősi feliratoktól és szobroktól. Az áramkörök összekötésével vagy a megfelelő karok tekerésével és húzásával találkozunk legtöbbször, de akadnak azért trükkösebb feladványok is, ahol tükrökkel kell a fényt a megfelelő helyre irányítani, vagy egy mágneses golyót juttatunk el A-ból B-be a talajon, falon és mennyezeten át. Bizony, itt rá is térhetünk a játék legjobb részére, ha valaki látott már gekkót, akkor tudja mi következik. A bejárható területünk nem korlátozódik a vízszintes felületekre, a tapadós ujjaknak köszönhetően bárhova felszaladhatunk könnyű szerrel, ami a mennyezetet is magába foglalja. A fordulóknál persze nem árt lassítani, a lendület miatt könnyen lecuppanhatunk az éleknél, itt precízebb lépegetésre kell váltani – a kamera ugyanakkor néha megbolondul ezeknél.

A grafika egy kellemes cellshade stílussal lett megoldva, ami passzol a játékmenethez és úgy mindenhez, így látvány egészen pofásra sikerült. Az állatok mozgása kifejezetten tetszetősre, főhősünk futás közben serényen szedi a kis tappancsait és a teste horizontálisan kileng, ugrás közben pedig széttett lábakkal várja a landolást. Igazából ez tetszett az egészben a legjobban, a gyíkkal kifejezetten jól esik szaladgálni, ugrálni, mászni és bogarakra vadászni, de a vázák széttörése is betehető még bűnös élvezetként ezek közé. A szigeteken különböző madarak is helyet kaptak, akik lényegében útmutatást adnak és eligazítanak a terepen, ők lesznek jelen egyetlen társaságként a letűnt civilizáció romjai között – a mozgásuk és a viselkedésük nekik is tök jól lett belőve.

Zenének tipikusan heroikus kis kalandjáték dallamokat kapunk a sürgő-forgó lábacskák tapicskolása mellé, de vakkantgathatunk is hozzá, ha kedvünk szottyanna. A hangokkal nem volt semmi probléma és a zenei aláfestés is teljesen jó, bár semmi kiemelkedőt nem tapasztaltam ezen a téren. A PS5 bizonyos területeken azért rendesen megküzdött a stabil futásért, a szaggatás miatt párszor voltak is kellemetlen érzések a sivatagi keresgélések során. A homokban meglepő módon ottmaradnak a lábnyomok, ami egy apró részlet csupán, de engem meg tudnak venni az ilyen figyelmességek, a pályák pedig szépen be vannak rendezve tematikusan növényzettel és épületekkel. Vannak néhol azért lebegő virágok és fűcsomók a levegőben, de semmi kirívóan zavaróba nem futottam bele ilyen téren.

Az istenként tisztelt őseink nyomát több formában is megtalálhatjuk a játék során, a falrajzokon például konkrét ábrázolással vannak jelen, de több ponton hozzánk képest hatalmas koponyákba is futhatunk a felfedezések alatt. A madarak is emlékeztetnek az örökségünkre a dumcsizásoknál, sok éve ők felügyelik már a szigeteket, így némelyik például csak azért nézi el a ténykedésünket, mert az istenek képére teremtettek. Nehézséget tekintve a legnagyobb veszély, amibe belefuthatunk, az az eltévedés lesz, az ellenfelek eléggé ügyetlenek és lassúak, a tüskék, vizek és egyebek pedig nem tudtak elintézni egyszer sem – bekapott találatnál változik a színünk, jó kérdés mennyi kell az elpatkoláshoz. A feladványok szintén nem vészesek, legtöbbször egyértelmű merre van a megoldás, máskor viszont indulhat a percekig tartó vad keresgélés, emiatt bosszankodtam is egyszer-kétszer.

A Gecko Gods mindent egybevéve egy nyugis kis játék, ami nem akar többnek mutatkozni annál, ami, könnyed szórakozást kínál és korrektül van összerakva, viszont az open world koncepció pont elvesz némileg az értékéből, néhány tucat gondosan felépített pálya sokat dobott volna a végeredményen, a nyílt világ meg lehetett volna egyfajta hub az összekötésükhöz. Az ára a tartalomhoz képest kicsit meredekre lett belőve, és itt most nem a zsugoriskodás beszél belőlem, de ugyanezzel az árfekvéssel vagy olcsóbban akadnak kiemelkedőbb címek is. Ettől még egy leárazásnál tudom ajánlani a lassabb puzzle-platformerek kedvelőinek, de a lazább állatos cuccokat preferálóknak is ideális választás lehet – a gekkóval szaladgálás és mászás tényleg elég funra sikeredett.

A Gecko Gods április 16-án jelent meg PlayStation 5, Nintendo Switch és PC platformokra, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült.