Agyament egy felállás, annyi szent, ez azonban cseppet sem fog minket érdekelni, mivel ahogy magunkhoz térünk a jól megérdemelt túlvilágunkból, szinte rögtön nyakunkba szakadnak az evilági problémáink. Kezdjük ott, hogy a törzshelyünkként szolgáló bár eléggé lehalt, ráadásul a bandánk tagjai szétszéledtek, vagyis se luxuskörülmények, se zene. A feladatunk tehát adott, visszaverni a társaságot a helyi krimóba, a bunyóink nyomán szerzett rajongókkal pedig újra életet lehelni belénk, illetve a jobb napokat is látott kocsmába.
A Dead as Disco egyáltalán nem viccel, hiszen amint sikeresen újraélesztettük főhősünket egy titokzatos koponyának köszönhetően, rögtön az események sűrűjében találjuk magunkat. De milyen események sűrűjében, te jó ég! Bár a játék jelenleg csak korai hozzáférésben jelent meg, már így is temérdek elborult szituációba keveredhetünk, kezdve a metrósíneken zajló pofonosztásoktól, egészen a közúti szabálysértésekig. Piszkosul látványos csatákat vívhatunk meg, amiknek egyetlen hátránya, hogy nagyon hamar véget érnek. Egy-egy helyszínen ugyanis általában sosem töltünk pár percnél többet és mivel főellenfélből is csak négy érhető el, ezért nagyon hamar kifullad a tartalom.
Persze, újrázhatjuk őket nehezebb szinten, illetve kapunk pár kihívást is az Infinite módban (ahol akár saját zeneszámokat is beimportálhatunk), de ez kicsit több, mint 20 euró fejében egyelőre édeskevés. Még úgyis, hogy amúgy a játékmenet piszkosul élvezetes, az audiovizuális élmény pedig valami egészen lehengerlő. Kezdjük ezutóbbival, ugyanis ez a neonfényben úszó, pszichedelikus színkavalkád lesz az első olyan dolog, ami szembejön velünk a frissen kezdett új életünkben. Mintha csak valami elborult képregényben gyönyörködnénk, amire a lépten-nyomon felbukkanó szövegpanelek még inkább ráerősítenek. Suda51 legszebb napjait idézi a dizájn, úgyhogy aki hozzám hasonlóan imádja a japán mester agymenéseit, annak valószínűleg a Brain Jar Games látásmódja is tetszeni fog.
A látóidegeink mellett ugyanakkor a hallójárataink is kapnak majd némi törődést, hiszen a verekedések közbeni hangfoszlányok nagyon jól visszaadják a folyamatosan lüktető ritmust, a zenei lista pedig jóformán tökéletes. Mind a licenszelt, mind a játékhoz írt dalok kifogástalanul szolgáltatják a talpalávalót, az egy albumnyi felhozatal pedig hamarosan bővülni is fog, hiszen hogyha hihetünk a nemrégiben kiadott hivatalos roadtripnek, akkor már júniusban berobbanhatnak a legújabb slágerek, méghozzá jónéhány tartalmi bővítéssel egyetemben.
Na és akkor térjünk rá a játékmenetre, ami, ahogy korábban már említettem, piszkosul élvezetes. Mondjuk én eleve kedvelem a ritmusjátékokat, szóval a Dead as Disco majdhogynem nyert helyzetből indult, viszont még én magam is meglepődtem azon, hogy mennyire jól működik a beat ’em uppal keverve. A harcrendszer egyébként annyira azért nincs túlgondolva, tudunk ütni, hárítani és vetődni, illetve rendelkezünk 4 speciális képességgel, amiket pár extra bónusz kíséretében fejleszteni is tudunk a bárban némi rajongó fejében. Egyszerű, de nagyszerű, ráadásul az animációk meglepően folyamatosak, remekül egybefolynak, ami miatt a számok alatt állandóan olyan érzésünk támadhat, mintha éppen egy látványos akciófilm legjobb jeleneteit élnénk át újra és újra.
A Dead as Discoban tehát bőven benne van a potenciál ahhoz, hogy a jövő évre tervezett teljes megjelenése után odakerüljön a legjobb ritmusjátékok szűkös elitjébe, jelenleg azonban túl sokba kerül és túl keveset nyújt. Mondjuk, amit igen, az legalább látványos, ütős és elképesztően szórakoztató, szóval indokok így is akadnak a vásárlás mellett, én azonban mégis inkább azt tanácsolnám, hogy akinek felkeltette az érdeklődését ez a túlvilági ritmusbosszú, az első körben inkább a kívánságlistájára vésse fel és majd hogyha beindult a beígért kontentkoncert, csak akkor váltson rá bérletet.
A Dead as Disco május 5-én jelent meg, kizárólag PC-n, korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.