WILL: Follow the Light teszt

Furcsának tűnhet ez a paradoxon, valójában azonban sokkal egyszerűbb a megoldása, mint az elsőre gondolnánk. A játék főszereplője, a címben is szereplő Will ugyanis világítótorony-őrként dolgozik, ahol leginkább megfigyelési, illetve karbantartási munkálatokat végez. A történet kezdetén is ilyesmikkel foglalatoskodik, amikor egy váratlan hívás nyomán tudomására jut, hogy szülővárosát katasztrófa érte, egyetlen fia pedig eltűnt. Több se kell neki, otthagyja a rábízott feladatokat, a legfontosabb dolgokat bepakolja Molly nevű vitorlásába, majd kihajózik, hogy a zabolátlan északi tengert átszelve minél előbb odaérjen. Természetesen az utazása korántsem lesz veszélytelen, ráadásul a viharos szeleken és a tajtékzó víztükrön túl még a saját belső démonjaival is meg kell majd küzdenie, amelyek sokszor félelmetesebbnek tűnnek, mint a hajó felé közeledő, több méteres hullámok.

Az alapszituáció tehát kifejezetten érdekes, sajnos azonban a TomorrowHead Studio csapatának ebből szinte semmit sem sikerült kihoznia. A szövegkönyv idétlen, a tétek nincsenek normálisan bemutatva, hősünk szinkronja pedig olyannyira élettelen, hogy végig azt hittem, már régen meghalt. Vagy talán mégis? Akárhogyan is, az érzelemdúsnak ígérkező sztori valójában csak egy csalódást keltő maszlag, amin az sem segít igazán, hogy a játékmenet érdemi részét nem a kifejezetten jól implementált vitorlázás, illetve a később pár perc erejéig megjelenő kutyaszánozás teszi ki, hanem a lépten-nyomon felbukkanó, fájóan túlnyújtott feladványok.

Utóbbiak azért is igazán fájdalmasak, mert valójában pofonegyszerűek, csakhogy hiába tudjuk a megoldást, ha a készítők akadályok garmadáját programozták elénk. Remek példa erre a kihajózásunk, ami előtt kell ellátmány és hajónapló. Előbbi egyszerű, utóbbiért meg kell szerelni a kocsmában a söradagolót (!), de oké, letudva. Ezt követően emelővel leügyeskedünk egy tartozékot az egyik haverunknak és már indulhatunk is. Hát a nagy francokat, nem működik a gép, mert nincs benne áram. Szerzünk biztosítékot, de az meg levág mindent, kivéve egy hajó világítását, ahonnét újra tudjuk indítani a generátort. Készen vagyunk? Francokat, össze kell raknunk egy csörlőt, aztán dumálhatunk mindenkivel, hogy végül ledőljünk a kanapéra és egy rövidke alvást követően, nagyjából 40 perc szenvedés után végre valahára elhagyhatjuk azt a nyamvadt kikötőt.

Borzasztóan idegesítő, hogy minden egyes feladvány esetén felesleges körök tucatjait kell lefutnunk, ráadásul mivel a játék nem mindig köti az orrunkra a keresett tárgyak helyét, ezért simán előfordulhat, hogy perceken keresztül keringünk körbe-körbe, mire rábukkanunk a célszerszámra. Az előbb felvázolt körülményesség pedig szintet lép akkor, amikor nagyobb dobozokat és ládákat kell tologatnunk, mert ezen szegmensek kezelése majdhogynem vérlázító. Legkésőbb ezek lesznek azok a pillanatok, ahol elkezdjük emlegetni a készítők női rokonait, hatalmas szerencséjük azonban, hogy amint leküzdöttük azt a poklot, amit játékmenetnek csúfolnak, végre visszahuppanhatunk a ladikunkba és újra elvarázsol minket a játék.

Kétségkívül a vitorlázós részek a WILL: Follow The Light legerősebb pillanatai, ami leginkább két dolognak köszönhető: az ügyesen implementált mechanikáknak, illetve a lenyűgöző megvalósításnak. Egészen lehengerlő, ahogy a körülöttünk tajtékzó tengeren haladunk a célunk felé, miközben egyre-másra állítgatjuk a vitorláinkat és próbáljuk a térképen eltalálni, hogy mégis hol a fenében vagyunk éppen. Valósággal letaglózóak ezek a pillanatok, amiket egyedül csak az tud elrontani valamicskét, hogy legbelül végig tudjuk, hamarosan ki kell majd kötnünk valahol, ahol kezdődhet újra az egész szenvedés. A legmeglepőbb ugyanakkor az, hogy hiába duruzsol a háttérben az Unreal Engine 5, egy pillanatra sem akadt meg az élmény, úgyhogy le a kalappal a TomorrowHead Studio fejlesztői előtt, akik, ha már a történethez, a tempóhoz és a feladványokhoz annyira nem is értenek, legalább programozni tudnak. Leszámítva mondjuk a karaktermodelleket, mert azok viszont bűnrondák.

A WILL: Follow The Light tehát egy elképesztően szép és atmoszférikus tengeri kaland, ami csak akkor feneklik meg, amikor el kell hagynunk szeretett ladikunkat. Kár mindezért, mert a gyönyörűen megkomponált látványvilág, a fülbemászó zenei taktusok, a mindezekből áradó egyedi hangulat és a részletesen lemodellezett vitorlázás jóval többre predesztinálta volna a játékot, de a megannyi jelenlévő probléma annyi léket vert a hajótestbe, hogy az már a pezsgőkeresztelő előtt, a kikötőben elsüllyedt.

A WILL: Follow The Light május 7-én jelent meg PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin csónakáztunk a tengeren.