A bejelentést követően rettentően ráfüggtem a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knightra. Nem vagyok egy kimondottan die-hard Batman rajongó, a LEGO-videójátékokat pedig (apukaként) élem, élvezem, de nem ezekre esik elsőre a választásom. Valahogy azonban már az első trailerek alapján elfogott az érzés, hogy ez a játék bizony kiemelkedő és hiánypótló alkotás lesz mindkét kategóriában. Teljesen egyértelmű, hogy a fejlesztők tisztában voltak a kínálkozó lehetőséggel, és szerencsénkre éltek is vele.

Legyünk őszinték: a Rocksteady csinálta a valaha volt legjobb Batman-játékokat az Arkham-trilógia képében. Azonban most úgy fest, hogy a TT Games letette az asztalra az utóbbi 10 év legjobb Arkham-játékát. A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight ugyanis egy olyan hommage a karakter felé, amelyben központi szerepet kapnak a Rocksteady által lefektetett alapok. Akár a szabadon mozgatható kamerát, akár a siklással és Batmobillal történő közlekedést, akár a kőkemény bunyót nézzük, a Legacy of the Dark Knight egy ízig-vérig Arkham-játék lett. Egy-két gomb kiosztását megváltoztattak, de lényegében ennyi történt. Visszatérnek a különféle aktivitások is, mint az AR-kihívások, Riddler feladványai, de még a gyorsutazási pontként szolgáló metróállomásokat is fejtörőkön keresztül oldhatjuk fel.

A szabadon bejárható Gotham legósított változatát egyfajta csontvázként használva járjuk végig Batman történetét a kezdetektől úgy, hogy az egyes fejezetek mind más és más filmet idéznek meg. Bár a Batman Begins adja a bevezetőt, az 1989-es Batman és a Batman Returns keverékével folytatjuk a történetet, hogy aztán egyből a Mindörökké Batman és a Batman és Robin történetének újraértelmezésében találjuk magunkat, a sort pedig a Nolan-trilógia zárja. Rengeteg szupergonoszt és ismerős karakter is viszont láthatunk, bár ha csak a filmeket láttuk, akkor vakarhatjuk a fejünket egyik-másik szereplőnél. A legtöbb karakter végigköveti a filmek és iterációk sorát, például Joker különböző változatai végig ugyanazon karakter életútjának más-más állomásai, ahogy Batman is szépen-lassan azzá a kiöregedő ikonná válik, akinek tanítványai képviselik Gotham jövőjét. Aki él-hal a sötét lovagért, annak a játék egy olyan popkulturális csemege lesz, amit vétek kihagyni.

Egy LEGO-játéknál a humor elengedhetetlen, ám nem minden esetben működik. Itt azonban a poénok és a komikus jelenetek mind betaláltak. Családbarát, rajzfilmes erőszak és bugyuta „kivégzések” tömkelegét kapjuk, és végső soron senki sem érinthetetlen: Batman, Gordon felügyelő vagy Joker is pont annyira autentikusak, amennyire nevetségessé válnak egy-egy helyzetben. Viszont két serpenyővel pofozás vagy fánkpoén között olyan akciódús egy-egy jelenet, hogy ha nem a kontrollert markoltam volna, akkor a fotelem karfáját. És aztán Batman egy quick-time-event keretein belül együtt zúz a Macskanővel. Mondom, totális LEGO-élmény.

A történetvezetés megérdemel egy Alfred-féle fejbiccentést, hisz egymástól évtizedekre lévő filmeket próbál meg összefésülni egy hat fejezeten átívelő történetbe. Ez alapvetően egy lehetetlen vállalkozás lenne, hisz Nolan földhözragadtabb Batmanje és a Keaton-korszak stilizált világa (hogy a Batman és Robinról már ne is beszéljünk) egyszerűen nem fér meg egymás mellett. Viszont azzal, hogy a dizájn és a látványvilág konzisztensen legós marad, így az egyes filmek történetei kellően hozzáidomíthatók ehhez a világhoz, így megfér egymás mellett a himalájai nindzsaképző, a növényszörnyeket terelgető Poison Ivy és Mr. Freeze is, ahogy Ledger Jokere is. És akkor a filmek mellett a fejlesztők konkrét játékokhoz is nyúltak, például az Arkham Asylum ikonikus nyitójelenetét egy az egyben újra átélhetjük. Azonban azt érdemes megjegyezni, hogy a széles merítés egyben sekély is lett. Persze, a legemlékezetesebb jelenetek és események kerültek a játékba, egyfajta Best of Batmanként is felfoghatjuk, azonban akárcsak az ilyen válogatás albumok, a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knightból is hiányoznak a B-oldal számai. Én személy szerint ezt nem rónám fel, sőt majdnem előnyként emlegetném, mivel nosztalgiázni a legemlékezetesebb pillanatokkal lehet.

Ha a szigorúan vett játékmenetet nézzük, akkor az Arkham Knight nagy, nyílt terepe lesz az első, ami feltűnik, amit gyalog, siklóruhával vagy a rengeteg kioldható járművel járhatunk be. Az egyes pályák a várostól elszeparáltan léteznek, és önálló egészet alkotnak a saját gyűjtögethető cuccaikkal (tiszta szerencse, hogy mindegyiket újrajátszhatjuk). A harcot egy az egyben átvették a Rocksteadytől, bár a leegyszerűsítés hatására sokkal hamarabb érezzük repetitívnek a dolgot, mint akár az Asylum, akár a City esetében. Komoly szerepet kap az építés, a továbbjutáshoz rendre valami őrült gépet kell kreálnunk az összetört tárgyak darabjaiból. A bossharcok is kifejezetten jók lettek, a támadások kikerülése és a bossok gyengébb pillanatainak kihasználása kulcsfontosságú lesz.

Küldetéseken kívül pedig rengeteg teendő vár ránk. A különféle aktivitásokat sorban oldjuk ki, de még így is lesz olyan, amit csak azután tudunk teljesíteni, hogy még tovább haladtunk a fő történetben és kioldottunk egy adott karaktert vagy kütyüt. A legtöbb esetben valamilyen környezeti puzzle vár ránk, azonban egyiket sem éreztem, hogy vállalhatatlanul nehéz lenne. A versenyek talán már nagyobb falatnak bizonyulnak, a járművek irányítása kicsit esetlenre sikerült. Azonban ha szeretjük a markerekkel megtömött térképeket, akkor bizony a Legacy of the Dark Knightot nekünk találták ki. Játék közben a főküldetés mellett mindenbe belekóstoltam, de nem igazán foglalkoztam a térkép letakarításával. A pontos játékidőt a kiskorú alvállalkozók bevonása miatt nehezen tudom megmondani, de az azért árulkodó, hogy a fő történet letudásával a játék teljesítettsége csupán 43%-nál járt.

Említettem, hogy rengetek járművet oldhatunk ki, kezdve Adam West szinte normális autójától Bale tankjáig. Na, ez mind eltörpül a kosztümökhöz képest. Eszméletlen mennyiségű ruhát szerezhetünk minden karakternek, ráadásul a pályákon elrejtett piros kockákkal egyedi színkombinációkat adhatunk minden ruhának. A kosztümök a Batman-képregényeinek arany- és bronzkorától egészen a Pattinson-féle The Batmanig, az Arkham-játékoktól a legújabb képregényekig terjednek. Barlangunk folyamatosan alakul, bővíthetjük méretét és tartalmát is, és bejárása már önmagában egy időtöltés, de kütyüink fejlesztése miatt is mindenképpen érdemes vissza-visszatérni ide.

A fejlesztés egyébként az első olyan pontja a játéknak, amivel nem teljesen voltam kibékülve, itt éreztem igazán sekélyesnek a dolgot. Batman és segítői számára nagyon kevés kioldható fejlesztés van, és bár használhatók, egyáltalán nem kapacitál a játék arra, hogy igenis rááldozzuk az időt és az erőforrásokat arra, hogy kötélvetőnkkel ellenfeleinket a falhoz tudjuk vágni. A másik gyengeség, hogy lokál co-opban az alap PlayStation 5-ön csak 30 fpst tud felmutatni a játék, bár ezzel még együtt lehet élni. Két főnél többen nem tudnak egyszerre játszani, és kizárólag lokális co-op van a játékban, bár ezt legalább sikerült a játékmenet szerves részévé tenni, lévén Batman sosincs igazán egyedül solo módban sem. Előfordulnak még kisebb bugok, de ezek száma és jelentősége olyan csekély, és alapvetően annyira passzolnak az egész játék legós stílusába, hogy valójában említésre sem méltók. Hallottam hírét, hogy egyeseknél PlayStation 5 Pron imád crashelni a játék, én szerencsére semmi ilyesmiről nem tudok beszámolni.

Évek óta nem kaptunk Batman-játékot, és a LEGO brand videójátékos oldala, bár túl tudott lépni a klasszikus játékok repertoárján, valahogy az utóbbi időben nem tudott kimagasló játékot letenni az asztalra. A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight véleményem szerint úgy Batman-játékként, mint LEGO-játékként is kimagasló lett, rajongók számára kötelező, de még akkor is remek, ha csupán egy jó kanapés co-op mókát szeretnénk. Egy biztos: a nyári forróságban Gotham sötét, esős és hűvös utcái még akkor is csábítóak, ha kockából vannak.

A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight 2026. május 22-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re. Mi ez utóbbin játszottunk vele.