Merthogy ez mára már nem pusztán egy, a megannyi gyermeki időtöltés közül, hanem jóval több annál, egy hivatalos sportág, aminek versenyei alatt felnőtt emberek halált megvető bátorsággal hajszolják a győzelmet, miközben próbálják betörni a lábuk alatt rakoncátlankodó, élettelen husángot. Idétlenül hangzik? Hát eléggé, de szerencsére a helyzetből fakadó abszurditással a Hobby Horse fejlesztői is tisztában voltak, ezért nagy adag humorral, illetve nem kevés öniróniával felvértezve ültették át a plüsslófejes ugrabugrát a virtuális térbe.
A legjobb az egészben viszont nem ez, hanem hogy miközben a Hobby Horse egy pillanatra sem veszi magát komolyan, nem felejt el játék lenni, aminek köszönhetően a kezdeti humorfaktor elmúlását követően is érdemes lehet maradni néhány extra galopp erejéig. Ennek legfőbb letéteményese nem más, mint a sebességérzet, ami akármennyire is viccesen hangzik, de szinte kifogástalan. A belső nézetből, rajzfilmeket idéző megvalósítás mellett zajlódó események ugyanis olyan őrületes tempót diktálnak, amit egyszerűen nem lehet nem imádni, a később megjelenő különféle akadályokkal, gyorsítókkal, illetve egyéb felvehető extrákkal kiegészülve pedig egy olyan koherens egészet alkot, ami valósággal magába szippantja a virtuális zsokékat.
Mondjuk ebben hatalmas szerepe van a kamerarendszernek is, ami a folyamatosan táguló, illetve szűkülő látószög segítségével remekül adja át a száguldás érzetét, akit viszont zavarna ez a látványos megoldás, az a menüben bármikor finomíthat az alapértelmezett beállításokon. Akárhogyan is döntsünk, a futamok kifejezetten élvezetesek lesznek, legalábbis addig, amíg bele nem ununk az újabb és újabb pályák időeredményeinek megdöntésébe. Az utóbbiakért kapott trófeákkal egyébként nemcsak a következő helyszínt, illetve kihívást oldhatjuk majd fel, hanem különféle kozmetikai cuccokat is kapunk értük (néhány még statisztikákat is módosít), amivel némileg színesíthetjük a paripánkat, karakterünket, illetve a menüként funkcionáló otthonunkat.
De miért csak kezdetben hat a varázs, ha már ennyire élvezetes a játékmenet? Hát azért, mert a Hobby Horse tartalmi felhozatala jelenleg elképesztően gyér. A fenti időfutamokon túl ugyanis kizárólag csak egy pályaszerkesztőt kapunk, ami hiába részletes és könnyen kezelhető, nagyon hamar bele lehet unni. Akárcsak az újabb és újabb rekordok döntögetésébe, amik között jól esne néha valamilyen másféle tevékenység is, erre azonban jelenleg semmilyen lehetőség nincs. A fejlesztők elmondása alapján a későbbiekben igyekeznek majd behozni új opciókat, de ez valószínűleg azokat, akik most fizették meg az abrakra valót nem igazán fogja érdekelni, még úgysem, hogy a galoppozás árazása amúgy kifejezetten baráti.
Az pedig, hogy mindezeken túlmenően semmilyen többjátékos funkciót nem kapunk, az egyszerűen védhetetlen és hiába a hangzatos jövőbeni tervek, ez a döntés könnyedén idő előtt kicsinálhatja az egész játékot. Én azért titkon kicsit bízom abban, hogy a Games Incubator csapata megembereli magát és az itt-ott felbukkanó, kellemetlen szagú lócitromok eltakarítása közben gyorsan bővítik majd a játékmód felhozatalt, mert akármennyire is bugyutának tűnik az egész, a Hobby Horse, akárcsak egy jófajta plüss telivér, igazán megérdemelné a törődést és persze a kockacukrot.
A Hobby Horse június 2-án jelent meg, kizárólag PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.