Wardrum teszt

A Wardrum elsőre csak egy újabb körökre osztott rogue-lite taktikai játéknak tűnhet a Steam-oldala alapján. Megint elindulunk csapatunkkal, fejlődünk játék közben, aztán veszítünk. Ekkor pontjainkat elköltjük permanens fejlesztésekre, ,,újjáéledünk”, valós tapasztalatainkat is bevetve újra összeállítjuk csapatunkat, és kezdődik elölről az egész. A számottevő különbség ezúttal pusztán annyi, hogy a váratlanul pörgős élmény magával rántja a játékost, és a harci dobok ütemére halad előre ,,csak még egy kört”.

A történettel és a világgal nem is igazán foglalkoznék, hiszen egyszerű. A lila színű fertőzés azért van, mert a harcok igényelnek némi kontextust. Az újrakezdést is simán, egy isteni közbeavatkozással magyarázzák a készítők. Ezért a karakterek könnyed, humorosnak szánt szövegei is megbocsáthatóak, főleg, mert nagyon rövidek. Mindez viszont nem is baj, a Wardrumban nem fogjuk hiányolni a világépítést. Hiszen minden más, amit kapunk olyan remekül sikerült, hogy így is egy egésznek érezzük az élményt. A Wardrum mechanikái és prezentálása bizony a játék a játékért elvében született.

Adja magát, hogy a program zenéje a ritmusról szóljon, ami megállás nélkül szól a háttérben. A harci dob nem pihen, ez pedig jelenthet jót és rosszat is. Egyfelől elképesztően lelkesítő, pörgeti a játékost, hogy haladjon tovább, nézzen szembe a veszélyekkel. Másfelől meglepően fárasztó is tud lenni. Nem egyszer kellett lehalkítanom a zenét, hogy kicsit ,,pihenni” tudjak, vagy kifejezetten azért ellépnem a számítógép elől, mert már zsongott a fejem az ütemektől. Ez azért még mindig kisebb probléma, nem arról van szó, hogy elrontaná az élményt, inkább csak érdemes tudni, hogy azok, akik mondjuk amúgy is nehezen bírják sokáig a lendületes ,,zajokat”, ők könnyen belefáradhatnak a Wardrumba. Mégis, ez az örökké szóló ritmus a lelke az egésznek.

A két- és féldimenziós pixelgrafika nagyon szépen fest önmagában is, de főleg a filmszerű kameramozgásoknak és a különböző fény-árnyék hatásoknak köszönhetően válik gyönyörűvé. A pályák váltakozva játszódnak nappal és éjjel, sivatagban, dzsungelben, fényben és sötétben. Jó ránézni a négyzetrácsos harcmezőkre, de még jobb legyőzni egy ellenfelet. Ilyenkor ugyanis egy vagány kameraszöget kapunk lassítással, kiáltással és sikollyal. A hangeffektek miatt kezünkben fogjuk érezni azt az erőt, ami bevégezte az adott ellenfél sorsát.

A támadások mechanikája miatt pedig élmény végigjátszani a taktikai harcokat is. Minden karakter minden képessége egy gombkombinációhoz van kötve. Ez a kombót látjuk a képesség leírásában, támadás előtt kapunk egy vizuális reprezentálást, nekünk pedig ezt a ,,bemutatót” kell megismételnünk minél pontosabban. Ügyességünk függvényében lesz a támadás erősebb vagy gyengébb. A ritmus amit pedig el kell találnunk, az a játék háttérzenéjéhez csatlakozó dob. Ez egy olyan együttes erőt hoz létre, olyan ritmust, lendületet, lökést ad a játékosnak, amitől valóban pusztító erőt fog a markában érezni. Ritkán ilyen kielégítő körökre osztott játékban a harc.

Viszont kell is, hogy ennyire erősítsen minket a ritmus, hiszen a játék nehéz. Nem legyőzhetetlen, de meglepően nehéz. Szerencsére a ritmusjáték részét kalibrálhatjuk, így a saját érzékünkre szabhatjuk azt, de az azon kívüli elemek sem kímélnek minket. Persze, a rogue-lite-okra jellemzően kicsit mindig könnyebbé válik a dolgunk, vagyis a szokott módon nem szabad feladnunk egyhamar.

Izgalmas adalék még a lootokból készíthető egyedi képességek. Különböző színű ritmuskövekből és különböző gombkombinációkat, hatásokat tartalmazó ,,szíjakból” készíthetünk magunknak olyan képességeket, amikre úgy érezzük, szükségünk lehet. Vagyis egy ilyen ,,öv” meghatározza, hogy a képesség egy támadás, vagy varázslat, közeli, vagy távoli, milyen területet fed le, stb. A kövek pedig sebzést, gyógyítást, különböző státuszokat és buffokat adhatnak karaktereinknek. Ezek az új, az út közben kraftolt képességek igencsak feldobhatják a játékmenetet, még izgalmasabbá téve csapatunk arzenálját.

Szóval a Wardrum az a játék, ami a maga műfajában elképesztően jóra sikeredett. Nincs is igazán hibája, az elemeit és prezentálását valaki vagy élvezi, vagy nem neki szól. Ha valakit pedig elkap a ritmusa, az garantáltan élvezni fogja minden egyes percét. 

A Wardrum kizárólag PC-re jelent meg.