Amikor az 1920-as években egy helyi vadásztársaság úgy döntött, hogy kiváló ötlet lenne Kanadából és Alaszkából importált kecskékre vadászni az ezen állatokat addig teljesen nélkülöző, Nyugat-Washingtonban található Olimpiai-félszigeten, amelyet teljesen elszigetelt a külvilágtól az azt ölelő tengerszoros és a mély völgyek végeláthatatlan labirintusa. De pont ez az elszigeteltség volt az, aminek hála az Egyesült Államok egy más részén sem megtalálható növények élni tudták a legjobb életüket, míg meg nem érkezett a vad kecskepopuláció, amely nemcsak a fűre, de igazából a világon mindenre úgy tekintett, mint élelemforrásra - idővel beleértve az emberi vizeletet is. Az ok egyszerű, a nátriumra éhező kecsketest természetes sóforrást nem nagyon talált a közelben, míg az időközben nemzeti parkká nyilvánított területre meg nem érkeztek a turisták, akikkel szemben aztán az évtizedek alatt a kecskék egyre agresszívabbá váltak, akár rájuk is támadva, ami 2010-re előbb egy emberi halállal járó tragédiát eredményezett, aztán a kecskepopuláció megregulázását, helikopteres áttelepítéssel és széleskörű vadirtással. A pillangó hatás e fájdalmas demonstrációja pedig csupán egyetlen emlékezetes fejezete az Egyesült Államok nemzeti parkjaival kapcsolatos, immáron több évszázados históriának, amely több mint félszáz helyen igyekszik megőrizni az utókornak a természetet és annak populációját, képeslapokra illő tájak sokaságát kínálva az odalátogató tömegeknek. A költséges és mostanra eléggé körülményes látogatás ugyanakkor ki is váltható, a Parks ugyanis igyekszik elkalauzolni gyakorlatilag mindegyikbe, az otthon, vagy a választott játékhely melegéből / hidegéből.
Parks: 2. kiadás
Kiadó/Partner: Reflexshop
BGG adatlap: https://boardgamegeek.com/boardgame/437306/parks-second-edition
Tarsasjatekok.com: https://tarsasjatekok.com/tarsasjatek/parks-2-kiadas-2025
Típus: kompetitív
Játékosok száma: 1-5 fő
Játékidő: 30-60 perc
Korcsoport: 10+
Nehézség: 2,28/5
Ára: a kiadó webshopjában 18.990 forint; a csúcskiadás 29.990 forintba kerül
Mindezt egy olyan családi társas formájában teszi, ahol minden játékos (maximum öt fő) egy 2 főből álló túracsapatot irányít összesen három évszakon át járva ösvényeket, hogy ott erőforrásokat gyűjtsön, felszerelést vásároljon, opcionálisan fényképeket készítsen, majd ezeket felhasználva jusson el minél több nemzeti parkba. A harmadik forduló, azaz az utolsó évszak végeztével pedig az nyer, aki a leghatékonyabb volt az útja során, és a maga malmára hajtotta a legtöbb győzelmi pontot.
A formula - ahogy azt a név is sugallja - nem új, eredetileg 2019-ben jelent meg egy, ráadásul egy művészeti kezdeményezésből, amely ötven különböző illusztrátort, grafikust kért fel, hogy az amerikai nemzeti parkokról készítsenek egy-egy posztert. Az elkészült ábrák annyira pompázatosnak bizonyultak, hogy a köré egy társasjáték épült, a Parks pedig elsöprő sikert aratott: több játékmenetbeli újítást biztosító, moduláris kiegészítőjét egy fogyókúrára küldött, áramvonalasított spinoff követte, de sajnos ezek egyike sem jutott el magyar nyelven a hazai játékosokhoz, így a padlótól padlásig való újragondolás, azaz a második kiadás a Parks kettős ünnepe Magyarországon.
És van is mit celebrálni, a Parks hét év elteltével is egy borzasztóan gyönyörű, rettenetesen egyszerű, mégis rengeteg lehetőséget tartogató családi társas, amely relatíve gyorsan, 45-60 percbe sűrítve kínál egy többrétegű, döntéshelyzetekkel tarkított stratégiai élményt, amely az átgondolt erőforrás menedzsmentet és a jó időzítést helyezi előtérbe. Ez elsősorban a központi játéktáblán, azaz az ösvényen zajlik, amely egy lineáris, különböző mezőkre, azaz állomásokra osztott útszakasz, ahol a játékosok által irányított két túrázó halad előre (visszafelé soha). Minden évszak (tavasz-nyár-ősz) egy-egy fordulónak felel meg, és ez egészen addig tart, míg minden meeple nem ért az ösvény végére. Minden egyes állomás egyedi akciólehetőséget kínál, amely évszakról évszakra változik, hiszen az akcióhelyek feltöltése a véletlenen alapul.
A körök menete mindig megegyezik: az aktuális játékos tetszőleges számú mezőt lép előre, végrehajtja az állomás akcióját, és ha lehetősége van, egy parkakciót is, majd a következő játékoson a sor. Az állomásakciók jelentős része elsősorban nyersanyagszerzésről szól: ezek lehetnek erdők, hegyek, napsugarak vagy vízcseppek. Elsődleges felhasználási módjuk a parkok meglátogatása, amelyre elsősorban csak az ösvény közepén, fix helyen található parkmezőn van lehetőség. Minden egyes park nemcsak eltérő mennyiségű győzelmi ponttal, de kijátszási költséggel is rendelkezik, amely a fenti nyersanyagokból tevődik össze. Értelemszerűen minél nagyobb presztízsű egy park, annál több kell belőlük, így és mivel nincs, ami "termelje" - engine builder elemek minimálisan találhatók meg benne - ezért a lehető legjobban kell velük gazdálkodni.
Ehhez több segítség is rendelkezésre áll: az egyik ilyen a vadvilágot, egy dzsóker-erőforrás, ami bármi mást helyettesíthet; a másik a játékosok saját kulacsa, amely egy három sorból álló, összesen hat mezőt tartalmazó saját kis játékostábla. Bizonyos akcióhelyeken kulacslapkákat lehet szerezni, és ha ezek aktiválásra kerülnek egy vízcseppel, további nyersanyaghoz lehet jutni. A kulacs mindegyik sora évszakonként csak egyszer aktiválható, és ha az adott sor már aktiválva lett, akkor egy később odahelyezendő kulacslapka nem teszi ismét elérhetővé, csak a következő évszakban. A másik hathatós segítséget a felszerelések nyújtják, melyek elsősorban az állomások jutalmát erősítik, de egyéb akciókat is biztosíthatnak. A felszereléseket a nekik dedikált piacon lehet megvásárolni napsugárjelölők használatával. A megszerzett lapok túrázás közben és az évszakok között is aktívak, és egy körben több felszerelés jutalma is megszerezhető (de csak körönként egyszer). Így akár a feltüntetett mennyiségnél több nyersanyag is bezsákolható egy állomáson, de van, ami esetleges átkonvertálást is lehetővé tesz.
Extra motivációt a szenvedélyek nyújtanak, amely lényegében az asszimmetriát erősíti. Minden játékos egy szenvedélykártyával vág neki a túrázásnak, és ha sikerül teljesíteni annak feltételeit - adott mennyiségű erőforrást összegyűjteni, parkokat meglátogatni - az átfordul a másik oldalára, és a birtokosa választani kényszerül. Vagy annak felszereléshatását választhatja, amely egyedi felszerelés képességet biztosít, vagy egy játék végi bónuszt, amely extra győzelmi ponthoz juttathat.
Ez pedig létfontosságú lehet, minél magasabb a játékosszám, annál zsúfoltabb a játéktér és annál korlátoltabbak a lehetőségek is. Az ösvény mezőin alapvetően mindig csak egy-egy játékos tartózkodhat, ami csak egy saját jelölő, a fordulónként egyszer használható tábortűz felhasználásával írható felül, ugyanakkor az, aki elsőként ér egy mezőre, mindig valamilyen jutalomban (egy vízcseppben vagy napsugárban) részesül, és ez igaz az ösvény végére is, ahol három egyedi bónusz várja az első érkezőket. Az ösvényen végigsprintelni értelemszerűen teljesen kontraproduktív, így a jó időzítés és az erőforrás menedzsment a kulcsa a boldogulásnak.
Az évszakok végén a játéktér valamennyire átrendeződik, az állomáslapkák új helyre kerülnek (véletlenszerű sorrendben), kicserélődhetnek a felszereléslapkák is, és az elérhető parkkártyák is folyamatosan pörögnek. Ennek okán - bár az eredetihez képest kötöttebb a játéktér - minden egyes meccs teljesen máshogy alakul, és a rendkívül egyszerű keret- és szabályrendszer mégis nagy mélységgel, egész pontosan hatalmas újrajátszhatósággal tudja felruházni.
Erről a szabálykönyv is gondoskodik, amely az egyszemélyes módon felül egy a gép által vezérelt, kétfős játékmód során használható, magasabb kihívást nyújtó vadőrt, egy képzeletbeli harmadik játékost is bedob a közösbe, de a második kiadás egy egyedi játékmóddal is rendelkezik. A táborozás során játékba kell helyezni a táborhelylapkákat is, amelyek minden fordulóban további akciólehetőségeket biztosít bizonyos állomáshelyek esetében, ezzel pedig valamennyire megnyitja a lehetőségeket, és segít az analízis-paralízisen is, mert sokkal több lehetőség közül lehet választani.
Ez pedig magáról a Parksról is elmondható, amely ugyan már az alapkiadásával is lélegzetelállítóan szép látványvilágot, aprólékosan kidolgozott jelölőket és egyéb elemeket, na meg magas minőségű kártyákat és egyebeket kínál, de készült belőle egy lényegesen drágább, még az alapnál is kidolgozottabb prémium verzió, ami itthon "Csúcs kiadás" néven fut. Ez maga a megtestesült álom: nem csak, hogy minden játéktáblából kétrétegű verziót kínál, de az állatjelölőket nyomtatott díszítéssel látja el, az erőforrásokhoz túrafelszerelést imitáló anyagból készült zsákokat kínál, a központi játéktáblát pedig egy rendkívül jó playmatre cseréli, amin sokkal kevésbé csúszkálnak a lapok és jelölők, mint az alap kartonon.
A sok változtatás, az áramvonalasított és sok szempontból egyszerűsített szabályrendszer, a pörgősebb játékmenet miatt így még az első kiadást birtoklóknak is komolyan érdemes elgondolkoznia a cserén, de minimum a kiegészítésen, a Parks ugyanis még mindig egészen lenyűgöző. Cseppet sem komplex, a legkevésbé sem túlkomplikált vagy felesleges elemekkel megtömött, meseszép szerelmeslevél a természethez, és azon természetjárókhoz, akik ki akarják élvezni ezen varázslatos helyszínek minden szépségét.
A Parks 2. kiadás példányát annak hazai kiadója, a Reflexshop biztosította - köszönjük!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.