Idén a magam részéről már kiosztottam a legcukibb játék díját Boris malac erdei kalandozásainak (Adorable Adventures), tesztünk alanya pedig úgyis tavaly jelent meg először hivatalosan, a My Little Puppy Nintendo Switch portja azonban egy igazán erős kihívó lett volna seregnyi négylábújával. A korábban többnyire mobiljátékokat készítő Dreamotion stúdiót (Ronin: The Last Samurai, Road to Valor: World War II) néhány éve felvásárolta a Krafton, ami úgy tűnik remek üzleti lépés volt, a tavaly novemberben megjelent kutyamennyországos dráma hatalmasat tarolt az indie közönség körében, a dolog pedig ordított a konzolos portokért. A PlayStation 5 és Nintendo tulajok csatlakozhattak be május végén a mókába, amihez csak az utóbbira volt lehetőségem, de szerencsére lapul itthon egy Switch, szóval minden adott volt.
A My Little Puppy egy Bong-gu nevű Pembroke welsh corgi főszereplésével mutatja be az összetartozás és az elválaszthatatlan kötelékek erejét, ami ráadásul a stúdió CEO-jának saját életéből merít. A játék sok ponton vidám és szórakoztató, de olykor az érzelmekkel játszik, a stáblista végén pedig kapunk egy igazi közös fotót róluk, amitől még inkább szívfacsaró az egész. A neten keresgélve extra infóként többet is megtudhatunk, Junyoung Lee egy menhelyről vitte haza a szívférgekkel küzdő 8 éves kutyust, de sajnos csak 7 hónapot tölthettek együtt, Bong-gu ezután a másvilágra költözött. A dolog annyira megérintette Lee-t, hogy elkészítette a szóban forgó alkotást, ezáltal hű társát sokan megismerhetik a játék által.
A sztori a kutyamennyországban kezdődik, ahol a kezdőképernyő előtti filozófia érvényesül: „Van egy mondás, miszerint eltávozás után melegen üdvözöl majd a korábban másvilágra tért kutyánk.”. A felhőszigeteken pihengető és szórakozó ebekkel egy átlagos napot töltünk az angyalok társaságában, majd egy rögtönzött köszöntés közepébe csöppenünk: valakinek megérkezett a gazdija. Akinek még nem érkezett meg a Földi társa, az türelmesen várakozik a paradicsomban, mások pedig élvezettel töltik az örökkévalóságot, ezek között ráadásul akad egy Easter Eggként megalkotott páros, John Wick egy beagle kutyussal lazít a tóparton.
A rövid lábú akaratos szőrgombócunk picit el van kenődve egyedül, de egyszer csak egy olyan ismerős illat csapja meg a nóziját, amit soha nem tévesztene össze mással, ez csak az apukája lehet! A mennyország őrei szerint még nincs itt az idő a találkozásra és szigorúan elutasítják szegényt, de hősünk csellel a paradicsom kényelméből is képes megszökni gazdáját kutatva, a köztes világban leselkedő veszedelmek pedig keményen próbára teszik kitartását. A szabadba kijutva arany glóriája már csak átlátszóan pislákol, a változatos terepeken pedig hatalmas trollszerű lények lesik a gyanútlan áldozatukat. Ezek visszatérő jelleggel bukkannak fel bizonyos helyeken a glóriákra vadászva, ha pedig elkapnak és megfosztanak tőle, akkor vége a dalnak.
A játék alapból a gazdi felkutatásáról szól, amiben szimatolással és a szagcsík követésével haladunk előre, sokszor azonban más emberek és kutyák segítségét kell igénybe vennünk a továbbjutáshoz – ezeknél rendszerint mi segítünk valamiben elsőként. Az apró lábakkal megáldott Corginak nem erőssége az ugrás, a stamina mércéjét viszont üvegcsék gyűjtögetésével több mint a duplájára növelhetjük. Utunk egészen változatos helyeken vezet majd keresztül, amiből összesen 8 van, ezekbe viszont beleszámít a kezdő és a befejező helyszín is, amik egészen rövidkék – ezen kívül csak egy rövid pálya van, a többi kimondottan tartalmas. A világító gombás barlangrendszerben jelölgetni is tudunk a szaglászás utáni könnyebb navigáció érdekében, de a sok pisilés után csak lefetyeléssel tudjuk újratölteni a hólyagot.
Ezen kívül lesz itt még sivatagos kanyon és trópusi szigetvilág is, de a cudar és kíméletlenül hideg havas területeken is át kell verekednie magát a bátor kutyunak. Az alap platformer részek mellett akadnak csapatos feladatok és extra játékmechanikák, így soha nem fullad unalomba a csatangolás. A sztori közben bepillanthatunk más állatok múltjába, amiket az átvezetőket megtámogató képregények mesélnek el, itt gyönyörű rajz és akvarellképek kaptak helyet. Mint már említettem, a játékos bolondozás mellett kőkemény témák is előkerülnek, így az eutanázia, a halál és az öngyilkosság is feltűnik egy adott ponton, amiket bár tompítanak a szolid illusztrációk, de van, amivel nem finomkodtak a kellő hatás elérése érdekében – itt jobban nem térnék ki a spoilerek miatt, de erre a játék előtt figyelmeztetnek a készítők is.
A pályákon rengeteg kutyafajtával összefuthatunk, így nagy valószínűséggel a te kedvenced is felbukkanhat, egy ponton még egy rejtélyes és felettébb agresszív falka is becsatlakozik. A hányattatott sorsú, bántalmazást elszenvedett, állatkísérletek és egyéb szörnyűségek miatt megnyomorított ebek érthető módon nem bíznak az emberekben, így ők több ponton is akadályozni próbálják a küldetésünket. Ebből adódóan lesznek üldözős jelenetek és gombnyomkodós QTE összecsapások, de még 2D-s verekedős szekvenciákba is átcsap a bandaháború. A játékban szépen váltják egymást a stílusok és a változatos szakaszok, szóval a szaladgálós és ugrabugrálós felállást meglepően színessé tették a készítők.
Az egyik helyen kis tündérekkel megtámogatva egy rétet kell felvirágoztatni ránk erősített locsolóberendezésekkel, egy másik szakasznál egy csivavát kell megmenteni kötélhúzással a bajkeverő sirályoktól, megint máshol pedig más kutyákkal együtt kell túljutni egyedül teljesíthetetlen szakaszokon – túl magas párkányok, elterelésre váró ellenfelek és hasonló csapatmunkát igénylő kihívások. A játék nagyon hozza a kutya életérzést, ezért beszédet hagyományos tekintetben nem fogunk hallani, de az ugatásokat és az emberek mormogását feliratozza nekünk a rendszer. Néha csak lényegre törő piktogramokat és képeket tartalmaznak a szövegbuborékok, mérgelődésnél pedig egy mocorgó firka jelenik meg, de mindig mindenki megérti majd mit szeretne a másik.
Az ülés, fekvés, pitizés és más kutyapraktikák sem maradhatnak ki, több ízben pedig a seggszaglászós rítust is megcsodálhatjuk ismerkedéseknél. A játékmenet többnyire sima és gördülékeny, apróbb bakik viszont előfordulnak, egyszer például a kanyonos részen ugrálva konkrétan magába szippantott a fal és a pálya alá kerültem. Ezt más játékokban a túlzott kíváncsisággal és a nem kellően bevédett helyekre történő ugrásokkal lehet legtöbbször előhozni, itt viszont vétlenként még a falhoz sem voltam közel, amikor megtörtént. Grafika terén a Switch handheld üzemmódjában nem ájultam el a látványtól, de összességében egy egész kellemes cel-shade ábrázolást hoztak össze a fejlesztők, a portnál pedig nem rémlik szaggatás sem – PC-n és PS5-ön valószínűleg szebb a cucc.
A technikai megalkuvás mellett azért mégis a legolcsóbb hordozható élményt a Switch esetében kaphatjuk, így valamit valamiért. A töltőképernyőknél talán kicsit hosszasabban kell időzni és a környezet sem olyan részletes, mint a másik két platformon, de ezt már megszokhattuk a multiplatform címeknél. A hangok egészen jól passzolnak a játékhoz, a különféle kutyahangok mellett a szituációkhoz illő zongorakíséret és egyéb klasszikus hangszerek szólalnak meg, de van, ahol ez egy kisebb orchestra formájában valósul meg. A hó ropog a tappancsok alatt, a homok serceg és nyomot hagyunk magunk után, a futás közben pedig a lihegés és egyéb szütyörgések se maradhatnak ki. A korábban említett játékmenet egészen élvezetes, bár a jeges felületeken egészen érdekesen viselkedik néha a kutya, ezen kívül néhol az ugrás is tökre pontatlan és esetlen a Joy-Con karokkal – a peremen felkapaszkodás is elég hosszadalmas sokadjára.
A játék nem túl hosszú, úgy 4-5 órára saccolnám a stáblista legördüléséig, érdemes tehát beosztani több nekiülésre, így akár 2-3 nyugisabb rövid délutánra is elég lehet – persze húzóra is mehet, de úgy lehet tömény lesz picit. A történet, az ábrázolás és az animációk vitán felül a kutyusos kaland legerősebb pozitívumai, a fejlesztők kifejezetten ügyesen ütemezték a kalandozós szekciókat, a lopakodós szekvenciákat, az akciójeleneteket és a sztoris szegmenseket, így nem érezzük azt, hogy végig csak ismétli magát a játék. Néhol főellenségharcok is befigyelnek nem a hagyományos értelemben, máshol pedig delfin vontatta szörfdeszkákon vitorlázhatunk a hullámok hátán, de más kutyákat irányítva is cipeltethetjük magunkat egyes szakaszokon. A lineáris pályafelépítés miatt csak néhány nyitottabb terület lesz, szóval a szagokat nem lesz bonyolult követni, a nagyobb tereken pedig úgyis mindig valami extra mechanika vagy esemény fűszerezi meg az utazást. Emiatt sok helyen nem lehet visszatérni a korábbi szakaszokra, a több ponton bepakolt lejtőkön lecsusszanva praktikusan elzárják a korábbi részeket – van fejezet és pályaválasztás azért.
A gyűjtögetni való staminanövelőket nem dugták el nagyon, sejtésem szerint pedig több is van belőle a kívántnál, úgy éreztem ideje korán maxon volt már a csíkom – aztán lehet csak szerencsém volt. El tudtam volna viselni egyéb szedegethető vagy hasonló extrákat, ez nagyban megnövelte volna az újrajátszhatóságot, így viszont inkább tudnám egy filmes élményhez hasonlítani, amit egyedül nekiülve csak évekkel később vennék elő újra – van benne egy-két rejtett dolog és érdekes interakció, de Switch-en nincsenek ugye trófeák. Élmény szempontjából kiváló értékelést érdemel az alkotás a kedves, izgalmas és néhol szívszorító sztori miatt, emiatt az a néhány technikai gyengesége szinte fel sem tűnik majd. Az előrehaladás során néhol egy kis csavar is befigyel, nem csak más emberekkel és kutyákkal találkozunk majd, de a kaszások is megmutatkoznak egy ponton – a szimbolikus buszmegállós rész is egészen művészi formában bukkan fel.
Ha mindhárom platform rendelkezésre áll, akkor elsősorban PS5-re vagy PC-re ajánlanám a beszerzést, de Switch-en sem fogunk csalódni benne, itt mindenképpen a handheld nyom sokat a latba. Az árazás picit magasabbra lett belőve a hasonló hosszúságú független fejlesztésekhez képest, de cserébe tényleg egy őszinte mondanivalóval és rengeteg gondoskodással elkészített játékot kapunk a pénzünkért – konzolokon exkluzív ruhákat is adnak, amiket a főképernyőn lehet magunkra ölteni. A My Little Puppy a Dreamotion stúdiót sikeresen feltette a térképre, így én biztosan nyomon követem majd mivel rukkolnak még elő a jövőben – jelenleg nincs bejelentve még semmi, de reméljük legközelebb Lee valami vidámabb dolog apropóján kap ihletet.
A My Little Puppy 2025. november 7-én jelent meg PC-re, amit idén május 29-én a PlayStation 5 és Nintendo Switch platformok követtek, jelen teszt a Nintendo Switch verzió alapján készült handheld üzemmódban.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.