Az ezredforduló lassan olyan mitikus státusznak örvend, mint a 80-as évek. Egy kor, amikor már megjelentek a mai modern kütyük elődei, miközben még a gyártók kreatívan, kockázatot vállalva alkottak. Amikor az elektronika a mai szemmel primitív és a meglepően innovatív közötti mezsgyén állt. Amikor még nem az volt az első reakciónk, ha elromlott valami, hogy kidobtuk, hanem megszereltettük. Az ezredforduló a régi és az új határát is jelölte, és a változás nemcsak a műszaki részen volt tetten érhető, hanem a társadalomban is. Ebbe a korszakba repít minket a ReStory: Chill Electronic Repairs.

Egy vallomással tartozom: gamer létem ellenére nem tartom magamat kifejezetten műszaki embernek. Persze, érdekelnek a kütyük, a régiek és az újak is, azonban nem vagyok egy nagy bütykölő. Talán pont ezért, és nem ennek ellenére fogott meg a ReStory alapkoncepciója: egy 2000-es évek eleji javítóműhely irányítását vehetjük át Tokió egyik negyedében. A sztori alakulása miatt érdemes lehet többször is nekifutni a játéknak, bár a ReStory természetéből fakadóan simán játszhatunk vele úgy is, mint egy chill szerviz szimulátorral. Az online rendeléseknél ugyan van egy időkorlát, azonban ez sem érződik pressziónak, pusztán egy statisztikának. Ha ráuntunk a könnyedségre, akkor idővel lehetőséget kapunk egy versenyre is, ahol nemcsak az összeszerelési időt mérik, hanem az adott eszközt megfelelő sorrendben kell összeraknunk, különben kezdhetjük elölről. A laza hangvétel és játékmenet mellett is zavaró volt, hogy milyen rövidek a napok, főleg, ha bonyolultabb kütyük kerülnek a pultra. Egyetlen egyszer omlott össze a játék, szóval még erre sem lehet panaszkodni, de azért igazán tehettek volna még egy-két extra számot a lejátszási listára, mert irtó gyorsan unalmassá válik a zene.ió egyik negyedében, a műszaki boltjairól ismert Akihabarában. Minden eszközt nekünk kell szétszednünk, szükség esetén megtisztítani és megjavítani az alkatrészeket, illetve ha menthetetlen valami, akkor a cserealkatrészeket beszerezni. Bár sokaknak a Trash Goblin jut elsőre az eszébe a ReStory kapcsán, nekem az I Am Future után egyértelmű volt, hogy honnan jött az ötlet. A laza túlélős játék egyik fontos eleme volt a régi elektronikai eszközök szétszedése és újrahasznosítása. A ReStory ennek a minijátéknak a felnagyítása és igen komoly kibővítése, ahol immár nemcsak szétszednünk kell a tárgyakat, hanem megfelelő sorrendben össze is kell raknunk mindet. Idővel forrasztót, ultrahangos mosót, sőt festőpisztolyt is beszerezhetünk.

A szerelni valók listája mondhatni csapongó, mert az Atari 2600-tól a Blackberry utánzatig szinte mindennel találkozunk majd. A kütyük sora folyamatosan bővül, amivel tartanunk kell a lépést, legalábbis ha szeretnénk tovább vinni a történetet. Ehhez meg kell vásárolnunk az újabb, bonyolultabb és drágább eszközök szerviz licence-t, ezt követően nemcsak javíthatjuk, de fel is vásárolhatjuk a hibás darabokat. Hiszen ez a legolcsóbb módja annak, hogy pótalkatrészekhez jussunk, de megvehetjük a kellő elemet újonnan is, persze borsos áron. A folyamatos fejlődés nemcsak a szerszámaink és a szerelésre váró holmik listáján érezhető, hanem organikus módon saját magunkon is. Amíg egy telefon szétszedése elsőre még csak segédlettel megy, kb. a tizedik alkalom után csukott szemmel is megcsináljuk majd. Az pedig külön tetszett, hogy hogyan kerülték meg a jogi hercehurcát azzal, hogy átnevezték a márkákat és a termékeket. Így kapunk Pokia 3310-et, Nony Gomant és PlayMachine-t, hogy a Pantento BS-t (ezen elsőre felröhögtem) és Game Duckot már ne is említsem. Érdekesség, hogy az Atari gépet és vezérlőit nem nevezték át, azok jogait sikerült megszereznie a készítőknek.

Azonban nemcsak a nosztalgiázás és a részletesen (bár helyenként leegyszerűsített) modellek és azok javítása miatt érdekes játék a ReStory, hanem a történet miatt is. Akihabara rengeteg embernek az otthona, és mindegyikben van valami csavar. Hashimoto, a tulaj, tipikus rossz arcú japán „üzletember”, aki valahogy mégis végig fair marad velünk. De a magát seriffnek érző helyi rendőr, a piti tolvaj pincérnő és egy részeges üzletember is megtalál minket, bár kétségtelen, hogy Yui, a tamagocsiját (akarom mondani Eggotchi-ját) hozzánk cipelő óvodás kislány a legcukibb. A szomszédságban élők kérései viszik előre a történetet, az online rendelések pusztán pénzt hoznak a konyhára. Érdemes odafigyelni az eseményekre, mivel több karakter története is kibontakozik előttünk. Válaszaink és reakcióink befolyásolják a sorsukat is, sőt az egész környékét is, hisz a régi, megszokott üzletsorokat egy új pláza projekt veszélyezteti, ami kezdetben felvásárlással, később fenyegetéssel, megfélemlítéssel és kényszerítéssel igyekszik megszerezni a területet. A játék végén pedig választhatunk is két befejezés között, amelyekhez három különböző karakteren keresztül is eljuthatunk.

A sztori alakulása miatt érdemes lehet többször is nekifutni a játéknak, bár a ReStory természetéből fakadóan simán játszhatunk vele úgy is, mint egy chill szerviz szimulátorral. Az online rendeléseknél ugyan van egy időkorlát, azonban ez sem érződik pressziónak, pusztán egy statisztikának. Ha ráuntunk a könnyedségre, akkor idővel lehetőséget kapunk egy versenyre is, ahol nemcsak az összeszerelési időt mérik, hanem az adott eszközt megfelelő sorrendben kell összeraknunk, különben kezdhetjük elölről. A laza hangvétel és játékmenet mellett is zavaró volt, hogy milyen rövidek a napok, főleg, ha bonyolultabb kütyük kerülnek a pultra. Egyetlen egyszer omlott össze a játék, szóval még erre sem lehet panaszkodni, de azért igazán tehettek volna még egy-két extra számot a lejátszási listára, mert irtó gyorsan unalmassá válik a zene.

A ReStory: Chill Electronic Repairs igazi kellemes nosztalgiázás és címével ellentétben legalább annyira szimulátor, mint a Powerwash Simulator vagy a House Flipper. Emellé még egy érdekes karaktereket felvonultató történetet is kapunk, bár tény, hogy egy idő után a javítások repetitívvé válnak, sőt egyes esetekben a sérülések és a kidobandó alkatrészek nem vágnak össze a sztorival (pl. állítsuk helyre a laptopot a rajta lévő adatok miatt, de közben a merevlemez megy a kukába). Ha ezektől eltekintünk, akkor egy remek kis nyugis kikapcsolódást kapunk, ami főleg azoknak lesz kedves, akinek a 2000-es évek volt a gyerekkora.

A ReStory: Chill Electronic Repairs 2026. augusztus 6-án jelent meg PC-re.