Na jó, azért forradalmi dolgokra megint ne számítson senki, de a fejlesztők végre hallgattak a rajongókra és igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni azért, hogy az NBA 2K27 végre ne csak a címében olvasható évszámban, hanem belbecsben is több legyen az elődjeinél. Ennek első lépése az volt, hogy a szokásosnál jobban belenyúltak a játékmenetbe és a tavalyi epizódban megjelenő dinamikus dobássávot tovább gondolták azáltal, hogy bevezették azt a zsákolásokhoz is. Szintén újdonság a korábban jóval kevesebb kategóriára szétosztott védőfogás finomhangolása, aminek hála a csúszka tetején elhelyezkedő és tökéletes dobást eredményező zöld szakasz jóval valósághűbben változtatja a méretét. Szerencsére ezt immáron nemcsak mi, hanem a gép is ki tudja használni, azaz, ritkábban találkozhatunk majd olyan abszurd jelenetekkel, amikor az éppen labdát pattogtató játékostól méterekre mozizik az őt fogni szándékozó szerencsétlen.

A játékmenet tehát jóval élethűbb lett, szerencsére azonban ennyiben nem merülnek ki az újdonságok, hiszen a fejlesztők a két leginkább közkedvelt játékmódba is belenyúltak kissé. A többi fennmaradóról most inkább ne ejtsünk szót, lévén, azoknál szinte semmi sem változott a korábbiakhoz képest, de a MyCareer és a MyTeam esetében egészen más a helyzet. Kezdeném az előbbivel, hiszen a játék is rögtön abba dob bele, amint elindítjuk a telepítést követően. Természetesen kapunk új sztorit, részletes karaktergenerálót, vadiúj várost (ahol már női játékosként is tetszeleghetünk), de a legnagyobb durranás kétségkívül a különféle érák bevezetése. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy frissiben létrehozott sztárocskánkkal nem kötelező a mai NBA-ben helytállnunk, simán visszatekerhetjük az idő kerekét és kipróbálhatjuk magunkat a 80-as, 90-es, a 2000-es, vagy épp a 2010-es évek ikonjai között. Nem lesz könnyű feladat egyiket sem meghódítani, de némileg majd talán segít benne az új overtake rendszer, aminél már nem egyetlen választott bónuszt kapunk, hanem kategóriánként egyet-egyet, azaz, ideális esetben egyszerre akár több segítség is aktív lehet a lábaink alatt.

És akkor jöjjön a nagyobb falat, a MyTeam, ami az idei évre elképesztően nagy ráncfelvarráson esett át. Mondjuk ebből, ami rögtön szemet szúr, vagyis az átdolgozott menürendszer, na, az pont egy hatalmas katyvasz lett. Persze, ahogy mindent, úgy ezt az összevisszaságot is meg lehet szokni, de pár óránk minimum el fog menni azzal, hogy feltaláljuk magunkat ebben a szétbarmolt borzalomban (a Challenge menüpontért valakit külön bugyor fog várni a pokolban). Amint ezzel megvagyunk, örömmel konstatálhatjuk majd, hogy a korábbi jutalmazási rendszert újragondolták, emiatt pedig már jóval könnyebb lesz egy-egy jobb lapot megszerezni, mint régebben. A játék ugyanis szinte minden egyes mozzanatunkért busásan díjaz minket, aminek hála az MT, az XP, a Rep és a lapok is sokkal gyorsabban szaporodnak a kollekciónkban (ráadásul még a csomagnyitások esélyeit is jócskán megnövelték). A kártyák kapcsán újdonság, hogy immáron azok is fejlődnek, egészen pontosan 3 szinten keresztül, amiken belül további erősítőket, illetve módosítókat választhatunk nekik. Jópofa megoldás, hogyha az így felhúzott játékosunkat eladjuk, majd kisvártatva visszavesszük a felgyorsított cross-playes aukciósházon keresztül (PC-seknek mindegyik kimarad), akkor nem veszítjük el a fejlődési előrehaladásunkat, azaz, bátran kereskedhetünk, az MT-n kívül nem igazán bukhatunk semmit sem.

Szintén szorosan idetartozik még az Ascension opció, amin keresztül a kártyáinkat beválthatjuk valami jobbra. Sajnos továbbra is ez a WNBA játékosok egyetlen hasznos helye, mert kint a pályán szanaszét dominálják őket, még annak ellenére is, hogy a fejlesztők állítólag jóval közelebb hozták őket a férfiak paramétereihez. Ettől függetlenül sokszor leszünk majd rájuk kényszerítve, mivel a 15 főre hizlalt rosterhelyeket muszáj lesz kitöltenünk valahogyan. Ez a három soros felállás egyébként nem mindenhol használatos, sőt, a Limited opció keretein belül időszakosan megjelenő játékmódoknál csak a legritkább esetben kérnek tőlünk ennyire bőséges keretet. Jó példa erre a most elérhető Triple Threat Online és Clutch Time Online, amiknél 3, illetve 5 személy a kívánatos, de ki tudja még, hogy mit hoz a jövő. Az a jövő, amit a fejlesztők igyekeznek a lehető legjobban elodázni azzal, hogy számtalan újfajta kártyatípust vezettek be, a korábbiakat pedig visszamérsékelték, aminek hála talán jobban kiegyenlítődik a mikrotranzakciókkal élő és nem élő játékosok közötti különbség.

Mert erre bizony most is lesz lehetőségünk, sőt, talán minden korábbinál több, ugyanakkor a fentebb már emlegetett jutalmazási rendszer talán némileg árnyalja majd azt a képet, miszerint pénzköltés nélkül lehetetlen érvényesülni az online parkettákon. Utóbbi kijelentés egyedül a csalók miatt tűnik most is relevánsnak, igaz, ez kizárólag csak a PC-seket érinti (leszámítva a Zen kiegészítőt, mert az mindenhol tud agyérgörcsöt okozni), ahol a fejlesztők még mindig nem tudták megoldani az illegális hackek használóinak gyors ütemű kibannolását. Szomorú látni azt, hogy míg konzolon alig találni olyasvalakit, aki használ ilyesfajta „segítőket”, addig számítógépen ez pont fordítva van, és ez a probléma bizony már évek óta fennáll.

Ez azért különösen fájdalmas, mert az NBA 2K széria az egyetlen és definitív lehetőség arra, hogy még ha csak virtuálisan is, de kipróbálhassuk magunkat az amerikai profi kosárlabda világában. A játék természetesen ezúttal is tökéletesen adja vissza a valódi közvetítések hangulatát, a prezentáció kifogástalan, az animációk még élethűbbek, az audioszekció pazar, szóval nincs mit tenni, ha hozzám hasonlóan te is szerelmese vagy az NBA-nek, akkor muszáj belevetned magad az idei etapba is. A végső pontszám pedig senkit ne tévesszen meg, ez leginkább a kissé hányattatott sorsú PC-s verziónak szól, a konzolosok nyugodtan hozzádobhatnak még egy középtávoli kettest.

Az NBA 2K27 szeptember 4-én jelent meg PlayStationre, Xboxra, Nintendo Switchre és PC-re. Mi utóbbin pattogtattuk a labdát.