A WILD WITS GAMES csapata egy igazán izgalmas játékot hozott össze. A Sovereign Tower miközben alapjaiban egy menedzsmentjáték, sokkal többnek érződik annál. Holott valóban nem lesz több ráhatásunk a játékra, mint a tervezés, majd hátradőlve figyelni a döntéseink végkimenetelét. Mégis olyan színes, gazdag és lendületes a játék, annyira bátor, váratlan és izgalmas, hogy a hatalmunk központjának számító toronyból sose akarunk majd igazán kilépni. Főleg ha romantikus kapcsolatot építünk ki az öntudatát reprezentáló szoborral. Csak a frissiben elcsábított, excentrikus lovagunk meg ne tudja...

Igen, temérdek lehetőség, jó pár játékmechanika, különös és különc karakterek. A színes-szagos társaságot (van, hogy utóbbi jelző túlzottan is igaz) felvonultató cselekmény eleinte aggodalommal töltött el, mert úgy éreztem, nagyon erőlteti azt, hogy ,,különös” legyen. Azonban, ahogy egyre több időt töltöttem ebben a világban, úgy vált természetessé a furcsaság, a különcség. Azért is, mert sose mentek el a falig. Pont csak annyira idegesítően excentrikus minden, hogy még szerethető legyen - igaz, ez nagyon játékos függő. Az időközönként megjelenő ,,komolyság” pedig tudta mindezt ellensúlyozni. Így váratlanul ért, mennyire megszerettem ezt a világot, pedig hamar ki tud vetni magából a szándékos bolondság.

Ez a hangulat pedig könnyen értelmezhető és kezelhető mechanikákkal van tele egy rövid és lendületes gameplay loopban. Minden ,,kör” a reggellel indít. Lehetőségünk van beszélni lovagjainkkal és a toronyban dolgozókkal, amennyiben felugrik egy jelzés, hogy történt velük valami. Ilyenkor lehet, hogy egy kedves kis párbeszédbe elegyedünk, esetleg a romantikusabb részek felé haladhatunk, de van, hogy csak egy jópofa jelenet tanúi lehetünk két karakter között. Bármi is történjék, lovagjainkkal mindig alakul a kapcsolatunk. Fontos, hogy jó is legyen a viszony, különben elhagyhatják a kerekasztalunkat. Ez pedig nem csupán a reggeli beszélgetéseken múlik.

Délelőtt fogadjuk a követeket a falvaktól, városoktól, szomszédos királyságoktól. A mókás, vagy éppen rémisztő figurák színkavalkádjában állandóan megbújnak a döntéseinktől alakuló mechanikák. Ügyelnünk kell, hogy jó legyen a viszonyunk a néppel, a kereskedőkkel, az írástudókkal és varázslókkal, valamint a nemességgel. Persze nem fogunk tökéletes egyensúlyban létezni velük sose. Ráadásul a négy uralkodói jellemzőnk - Szemtelen, Bölcs, Zsarnok, Jóságos - is változik egyes döntésektől. Emellett a kincstárt sem árt feltöltve tartani, hiszen kiadásaink is lesznek.

Az audienciák során kapunk küldetéseket is, amikre lovagjainkat elküldhetjük, illetve a kóbor lovagok is itt jelentkeznek szolgálatra. Általában több lehetőség közül is választhatunk, és akár teljesen el is utasíthatunk egy kérést. A lovagokat pedig elküldhetjük egy kis időre, mondván, gondolkodunk még egy kicsit azon, hogy felvegyük-e őket. Ilyenkor egy napunk van még arra, hogy értesítsük őket, mégis várjuk szolgálatukat.

A délután pedig a kerekasztal menedzseléséről szól. Az elsődleges feladatokat muszáj, míg sok másodlagost opcionális elvégeznünk. Minden küldetés leírásánál vastagon szedettek azok a szavak, kifejezések, amik elárulhatják nekünk, hogy lovagjaink melyik tulajdonságait fogják igazán igénybe venni, illetve hogy milyen jellegű a feladat. Hiszen embereinknek is vannak jellemzőik, úgymint Erő, Ügyesség, Karizma, Szerencse, Mágia, Virtus. Ezeken túl kedvelt és utált feladataik, felszerelésük és a páncéljuk épségének tekintetében életpontjuk is van. Szóval jó pár tényezőt figyelembe vehetünk és kell is vennünk, amikor kiküldetésre osztjuk be őket. Hiszen minél nagyobb sikerrel járnak, annál nagyobb lesz a jutalmunk, és minél nagyobb kudarcot vallanak, annál kellemetlenebb a kimenetel. Ha pedig meghalnak, örökre elveszítjük őket.

Hacsak nem merészkedünk le a pincébe, ahol a démoni időutazó lakat visszatekerheti nekünk az időt. Ilyenkor ugyan újra kell játszanunk az adott napot, de mint már említettem, a pörgős játékmenetnek és a skipelhető párbeszédeknek hála kényelmes lesz ezt a képességet használni. Így esélyünk van arra, hogy a hibás döntéseinket korrigáljuk, ám a torony öntudatát reprezentáló szobor jobban örül annak, ha nem kérünk a beszélő lakat segítségéből. Vajon hosszú távon mi a jobb döntés?

Igazából ennyi a Sovereign Tower. Egy remek játék. Egy könnyed humorú, furcsa karakterekkel teli élmény, ahol így a megbúvó komolyság és nehéz döntések az elviselhetőségre tompulnak. Minimálisnak tűnő, azonban összetett rendszerei pedig remekül működnek, színes, csodákban gazdag világában már csak menedzselni is élmény. Elképesztő vizuális dizájnja, excentrikus, szerethető - és pozitívan utálható - figurái pedig tárt karokkal várják a játékost, az új Uralkodót.

A Sovereign Tower PC-re jelent meg augusztus 6-án.