Dante műve, az eredetileg csak Commedia címen napvilágot látott Isteni színjáték évszázadok óta a keresztény túlvilág talán legrendezettebb víziója, amelyben a Pokol kilenc köre, a Purgatórium hegyének hét országa és maga a Paradicsom is megjelenik. Dante eredetileg a művet sokkal inkább társadalomkritikának szánta, semmint egy mitológia alapjainak, bár kétségtelen, hogy ez az oldala az, ami időtlenné vált. Nem a The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline az első játékadaptációja ennek a műnek, ám amíg a Dante’s Inferno inkább egy God of War klón volt, addig a mostani tesztalanyunk egy sétaszimulátor-puzzle-játékként álmodja újra az Isteni színjáték jelentőségét.
Dante elbeszélő költeménye ugyanis nem egyszerűen csak egy mű, hanem egy pecsét, egy zár a Pokol kapuján. Viszont nem örökös: 33 évente Dante egy leszármazottjának alá kell merülnie egy átjáróba, hogy ott összeszedve a kézirat három lapját megújítsa a pecsétet. Akárcsak ősünknek, nekünk is jut majd egy vezető, ám a test és név nélküli hang minden igyekezete ellenére inkább gyanakvást kelt hősünkben, a pokoli helyszín pedig nem segít a dolgon. Hősünk, Gabriele Alighieri drámája ugyan megpendít pár olyan húrt, amit apaként és férjként nagyon könnyű átérezni, azonban a karaktere ellentmondásos. A játék hangsúlyozni kívánja, hogy milyen akaratgyenge, hogy gyáva és hogy mindenben a feleségére támaszkodik. Ez azonban a lineáris játékmenetből és a döntési helyzetek teljes hiányából fakadóan közel sem ennyire evidens. Ugyanakkor lesz pár „csavar” a történet során, amelyek valóban okos trükkök, például a pokoli utazás során az idő fogalma teljesen szétesik, múlt és jövő összemosódik, így simán beszélhetünk egyes karakterek jövőbeli énjével is.
A Pokol nem egy rendezett, koncentrikus körökből álló verem, hanem az alámerülő egyén lelkének és pszichéjének leképezése. Ha Dante géniuszával ellentétben olyan vagyunk, mint Gabriele, akkor egy kaotikus világ tárul elénk, ami minden rendszert mellőz, elménk kivetülésének pedig torz tükörképei fogadnak minket lépten-nyomon. Feszült légkör, nyomasztó környezet és az az érzés, hogy valaki ott van velünk nemcsak a családi villa üres folyosóin, hanem a személyes Poklunk ösvényein is. A hangulatra nem lehet panasz, legalábbis ha egy önismereti, pszichológiai thrillerre számítunk, ahol a jumpscare is kimerül abban, hogy egy-egy kárhozott lélek elkezd kapálózni felénk. A játékmenet azonban már felemás képet fest.
Félreértés ne essék, a The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline remek fejtörőket biztosít, igazán okosnak érezhetjük magunkat, miután megoldottuk őket, csak hát egyik-másik esetben az sem evidens, hogy mi lenne a nyom, ami alapján megfejthetjük a puzzle-t. Ez, és a lassú séta biztosan kedvét szegi majd pár játékosnak, de őket kárpótolja majd Gabriele belső vívódása és lassú, de biztos utazása az őrületbe. A rövid játék során simán megakadhatunk egy-egy fejtörőnél, a dolgon pedig nem segít, hogy a The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline a vége felé nem ad semmilyen kapaszkodót, marad a próba-szerencse metodika.
A The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline egyszerű alapokra épít, a fejtörői pedig tényleg feladják majd a leckét a játékosoknak. A látvány meglepően jó, de számomra egyértelműen az átvezetők festményszerű megvalósítása lopta el a show-t. A történet egyes pontjai is elismerő bólintásra adnak okot, viszont az összhatás számomra felemás lett. Egyrészt a történet drámaiságát teljesen át tudom érezni, viszont a nagyjából 2 órás játékidő (ami maximum a fejtörők miatt lehet ennél több) egyszerűen ebben a formátumban nem elég ahhoz, hogy soha fel nem bukkanó karakterekhez kötődni kezdjünk. Az is egyértelmű, hogy az Isteni színjáték, mint oly sok eddigi adaptáció esetében is, inkább díszlet, ihletforrás, semmint tényleges feldolgozás. Mondjuk, azzal, hogy nem a mű tartalmát dolgozza fel, hanem a kontextusát alakítja át a játék, máris egy más értelmezési síkra emeli saját magát. Ha szeretjük a fejtörőket, és azt, hogy nem adják a kezünkbe a megoldást, akkor megpróbálhatunk azon az úton járni, mint egykoron Dante, de az, hogy mennyire tudunk azonosulni a történettel, nagyban befolyásolja majd, hogy milyen élmény is lesz a The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline.
A The Alighieri Circle: Dante’s Bloodline 2026. szeptember 10-én jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.