A Skóciában székelő Denki stúdió már negyed évszázaddal ezelőtt is a játékfejlesztés izgalmas világában tevékenykedett, a 2000-es évek elején frissen alakuló csapat pedig egy egészen egyedi puzzle címmel indított. A Denki blocks! az akkori Game Boyokon ment nagyot, majd a srácok egy remek döntést hoztak, elkészítették a játék Sky Gamestar portját – erre a platformra általuk valósult meg a Tomb Raider: The Reckoning is. Az Egyesült Királyságban elérhető interaktív szolgáltatást a digitális TV adás mellett lehetett elérni, amihez több tucatnyi játékot fejlesztett a Denki is. Ezeknek a nagy része egyszerű kis puzzle, arcade, logikai vagy platformer cucc volt, munkáik között pedig sok ismerős rajzfilmhőst is láthattunk – Cartoon Network, Shrek, Spongyabob, Tom és Jerry, stb. A szolgáltatás egészen sokáig futott, életciklusának félidejében pedig még egy névváltás is befigyelt (Sky Games), de a technológia elavulásával 2015-ben végleg megszűnt az egész.
A Sky Gamestar játékok egy részét archiválták a fanok és a fejlesztők, de nagyrészük sajnos forráskódok és egyéb dolgok hiányában tovaszállt – elvileg a Minds Eye által fejlesztett Tomb Raider: Apocalypse is fellelhető még a neten. A Denki egyéb platformokra is ellátogatott a TV-s menetelése alatt, mobilos és konzolos kikacsintásokon kívül még a böngészős irányt sem vetették meg, 2019-ben pedig az Autonauts újabb mérföldkő volt a stúdió életében. A könnyed kis barkácsolós sandboxban automatizált világokat kell létrehozni, így az építkezés idővel egyre érdekesebb és gyorsabb lesz – pár éve még újabb kieget is kapott. Legfrissebb projektjük most szakít minden korábban tőlük látott dologgal, de úgy tűnik néha érdemes belevágni valami újba.
A Sniper Dant egy vicces és szórakoztató tárgykeresőként tudnám leírni, ami egyfajta Hol van Wally?-ként (Where's Wally?/Where's Waldo?) is funkcionál, de van benne egy nem is kicsi csavar. Főhősünk, Dan egy irodát működtet, ami bármilyen munkát elvállal, feltéve, ha a megrendelőt nem zavarja a munkaeszköz és a nem túl mindennapi módszer: Dan még a villanyt is egy mesterlövész puskával kapcsolja le. Az elsőre bugyutának hangzó ötlet kiválóan lett felépítve és kivitelezve, az extrákkal és plusz módokkal megpakolt humoros lövölde pedig egyszerűen zseniális lett. Dan 6 pályán tud pénzt és hírnevet verbuválni lövész tehetségével, amihez szerencséjére végtelen lőszert kapunk – van egy mód, ahol a töltény is tényező lesz.
Az irodáján kívül eleinte nem durrogtathat bárhol a kreatív vállalkozó, minden pályához ki kell váltani az engedélyt hírnévpontokkal, de reméljük a hivatalos papírt nem fogja elkérni senki. A bürokráciát a polgi végzi és ő is állítja ki ezeket, az olvasható szövegben viszont a „csak” és mert „azt mondta” kifejezések szerepelnek. Természetesen ahogyan minden mást is a játékban, ezeket is lövéssel igényelhetjük meg, de a menüben is a célzás és a ravasz lesz többnyire a legjobb barátunk. A Parkban található a tutorial kezdőhely, ami viszonylag pici, de egy majális zsúfoltságával vetekszik, ezen kívül a maradék öt pálya is hasonlóan forgalmas életképeket tesz elénk. A szögletes diorámákat konkrétan kivágták az adott helyszín környezetéből, oldalt a peremnél még a gyökerek, csontok, csövek és a tenger keresztmetszete is pőrén integet lent, a gondosan berendezett pályákra pedig a tornyunkból Szauron szigorú szemeként nézhetünk le – mint egy extrém magas vízimentő torony, csak mesterlövészeknek.
A kényelmes szék két oldalán a mobilunk és a kocsikulcs pihen, előbbivel hirtelen érkező sürgős munkákat lehet elvállalni az éppen aktuális pályán, utóbbival pedig az irodánkba térhetünk vissza. A park abszolválása után rögtön megnyílik a termelői piacra hajazó bolt, ahol egy bevásárlókocsiba seggelünk be, majd innen lőhetjük ki a folyamatosan frissülő és bővülő kínálatot. Ez a bemutatkozásnál még egészen csóré, de pár munkanap után már jönnek is a jó cuccok, a tematikus árusok pedig nagyon hasznosnak bizonyulhatnak. Az egyiknél a fegyvert lehet fejleszteni, így a tár, a távcső, a töltés és a lövés is hipp-hopp felpimpelhető, de azért a többi pultra is hagyjunk egy kis aprót – itt még a fegyver kinézete, a célkereszt, a hang és a lövés nyoma is variálható lesz.
Az irodát sem árt kicsinosítani, mivel a fal, mennyezet és padló tatarozása plusz százalékot jelent a bevételeknél, ez a passzív pénzforrás pedig szépen összeadódik, ami a fix helyekre tehető dekorációkkal és a ruhadarabokkal csak még tovább növekszik – gyorsan felmegy 80% körülre. A belsőépítész standon, a ruhás részlegen, a Pöttöm Tim-féle bútor empóriumon és a polgi csetreszes asztalán kívül van egy másik nagyon fontos boltos, aki extra módokkal és minijátékokkal seftel. Van az asztalán egy tekerős Gacha gép is, valamint a fényképezőnkbe is itt vehetünk filmet, mondhatni az extra tartalmak és gyűjteni valók nagy részét neki köszönhetjük. A három elérhető polcot érdemes sebtiben a szatyrunkba lőni, ezekre kerülnek fel ugyanis a trófeáink és a gépből csavart figurák, meg amúgy is piszok jól festenek a hűtő mellett.
A hűtő nem a kaja miatt lesz mellettünk, a belsejébe kerülnek a mérföldkövek és egyéb teljesítmények után járó furcsaságok, az elejére pedig akkor tapadhatnak cifra hűtőmágnesek, ha a pályákat és a munkanapokat legalább A rangra elvégezzük. Ez nem egy hihetetlen nagy mutatvány, de az S-hez már kell memória, ügyesség és jó megfigyelőképesség – plusz nem szabad senkit meglőni. A Sniper Dan egy lövöldözős cucc, de vérre és brutalitásra ne számítsunk, az emberek és állatok tabunak számítanak, meglövésnél pedig elájulnak vagy egyszerűen eltűnnek – bünti pont és egy kevés pénzbírság terhe mellett. A játék eleinte döcögősen indul, itt még kicsit barátkozunk a rendszerrel, a tereptárgyak kilövése türelmet igényel, majd a tár bővítése és a cső tuningja után már darálhatjuk is a célpontokat – 64X zoom ftw. A lámpákba, ládákba, dobozokba, hordókba, kukákba és hasonló helyekre random eldugott pénzek jók lesznek kiegészítésnek, de a zsírosabb juss a küldetések és a titkok felfedése után jár.
Minden pályán fixen megtalálható a napok közben összeszedhető tűzijáték és banánhéj adag (10-10 db), de a legtöbb pályán például van egy átokpecséttel kordában tartott szellem, valamint Pöttöm Tim is szeret bebújni mindenféle bokorba, ládába és hasonló fifikás helyre. A sima küldetések kifejezetten változatosak, van, hogy szögeket kell bevernünk a lövedékekkel, jegyeket kell érvényesíteni a reptéren, oda nem illő dolgokat kell likvidálni területekről, de egy szülinapi tortán is nekünk kell elfújni a gyertyákat. Ezen kívül vannak nyomozósabb, logikai feladványok is – olaj vagy festékfoltokat kell követni a távcsővel. A pályákon sokféle ember és állat megfordul, akiket próbáltak minél életszerűbben elhelyezni, a grafika pedig leginkább a Katamari széria jellegzetes világára hajaz – vannak hasonló pillanatképek is.
A pályák nem statikus képek, inkább egy élő és lélegző díszletnek mondanám, az autók és a járművek egy része folyamatosan mozgásban van, az emberek viszont csak egyszerűbb dolgokat csinálnak – mocorognak, bemozdulnak stb. A park után a kikötő egészen éles váltás volt, a hajókkal és tengeri lényekkel teli csendéletben kedvet kapunk a játék többi részéhez is, ehhez pedig szerencsére ott van még a színes kisváros, a farm, a metropolisz és a reptér. Forgószékünk mögött a fal eléggé instabil, az első minijáték megvétele után pedig egyenesen foghíjas lesz, itt a téglákat kilőve egy extra hosszú terem áll majd rendelkezésre – csak a főbérlő meg ne tudja. Lehet bowlingozni, teniszezni és még léghokit is programoztak a srácok, persze itt is mindent a lövéssel intézhetünk el. Ezek szimpla kis színesítések a gép ellen, ide kapcsolódóan pedig egy kis kihívás is vár a maximalistákra – 3 vagy kevesebb hiba és legalább 5 tarolás.
A krétatáblánkon található térkép a pályák/napok kiválasztására szolgál, az iroda ajtaja pedig értelemszerűen az indulást szimbolizálja majd. Az asztalon viszont sündörög még néhány tárgy, a telefonon több felkeresés is befut majd, ezeknél dobozokat, recepthozzávalókat és elveszett tárgyakat kell megtalálni. Mindegyikhez lesz szépen egy kijelölt és egyedi tároló, ezek a küldetésektől teljesen elkülönülve működnek. Ez az igazi Hol van Wally? szimulátor, csak és kizárólag a céltárgy kilövése lesz a feladat, ide bizony jól jönnek majd a vásárolható segítségek – egy kép megmutatja a cumó közvetlen környezetét. A sima küldetésekhez visszakanyarodva minden fő pályán vannak bónuszküldetések is, itt a búcsúkhoz hasonlatos retró céllövöldéket kell időre legyűrni, valamint az utolsó napok végén „főellenség harcokkal” zárjuk a bulit.
Ez lehet egy fánktolvaj óriáspolip, akinek a csápjaira kell rápirítani a puskával, de a reptér röntgenes futószalagján suhanó gyanús csomagok elintézése is ilyen rendszerrel megy – van pár életünk és x mennyiségű sikeres találat kell. A játékmenet élvezetes és hamar felvesszük a fonalat, így mielőtt monotonná válhatna, már ugrunk is át a következő területekre, ezen kívül lehetőségünk van időre nekifeszülni az egésznek, valamint a limitált lőszeres mód megléte is dicséretes. Vadászhatjuk ezen kívül a rangokat, a fotópontokon bizonyos helyzeteket kell tökéletesen megörökíteni, de a csavargatható automata és a bónuszjátékok is leköthetnek egy ideig.
A grafika nem váltja meg a világot, de az elképzelésből kihozták a maximumot, az emberkék nekem a Katamari mellett a PS1-es időket hozták vissza, persze annál szebb kivitelben. A zenei aláfestés helyszíntől és helyzettől függően nyugisabb vagy tempósabb töltetű, de általában úgy kell elképzelni, mintha egy RPG városkájából vagy hubjából húzták volna át a háttérzenét – tipikus töltelékmuzsika, de ide ennél tökéletesebb választás nem lenne. Hangokból és effektekből akad bőven, a lövést például ki lehet cserélni puszira vagy fingra, ezekből ráadásul többfélét is felvettek a vicces kedvű fejlesztők, nehogy már csak egyféle szellentés legyen – vagy többfélét szereztek.
Rengeteg küldetésnél köszön vissza a helyzetkomikum, a teljesítéseknél váratlan rajzfilmes helyzetek és teljesen abszurd fejlemények bontakozhatnak ki, ezeknél Bolondos dallamok vagy Tom és Jerry módjára felrobbanó/pórul járó emberekre kell gondolni – néhány küldetés biztosan okoz majd mosolyt a meglepetéseknél. Tetszett, hogy visszatérő karakterek is akadnak azért, így a bújócskázó Pöttöm Tim mellett Bajos Bea is rosszalkodik nekünk ezerrel, valamint a polgármestert is ki kell szabadítani pár szorult helyzetből. A feladványok néha kriptikusak és sejtelmesek, egy részénél csak a karakter vagy tárgy megpillantásánál esik majd le a tantusz. Azért a legtöbb feladatnál beszédes a leírás, valamint az adott NPC is feltűnhet a kisképen. A pályáknak csak egy része lesz betanulható, ugyanis a fix helyekhez rendelt küldetéseken kívül a szabadtéri karaktereket és tárgyakat random átteszik máshová a kövi próbánál, emiatt a szavatosság még egy hangyányit kitolódik.
Dan karaktere egyszerre profi és idétlen, de pontosan ez adja meg az egésznek a báját, a pár óra lövöldözés és keresgélés pedig nem érződik elpazarolt időnek. Sajnos az ötletek és pályák terén úgy tűnik véges volt a készlet, a sztori emiatt egészen rövidke, viszont az extra dolgokkal jó pár órát hozzá lehet még csapni az önfeledt délutánunkhoz. Az irányítás amúgy nekem bejött PS5-ön, csupán a sürgető bónuszpályákon éreztem némi hátrányt, PC-n egérrel és Switch 2-n „egérrel” bizonyosan gördülékenyebben megy minden. A választott platformomon a rendszer kihasználta a ravasz haptikus visszajelzését, ami egy kellemes és váratlan meglepetés volt – nem sok indie fejlesztő figyel erre. A platformspecifikus egyedi megoldások tehát újabb plusz pontot érnek.
A Sniper Dan szeptember 17-én jelent meg PlayStation 5, Xbox Series X/S, Nintendo Switch, Nintendo Switch 2 és PC platformokra, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült.