A Forever Ago tipikusan az a fajta játék, amibe szinte zéró előtudással vetheted bele magad, elvárások és prekoncepciók nélkül, mégis a rövid játékidő alatt igen komoly érzelmi hullámvasutazásra visz el Alfred története. A kétszer is bejelentett játék története szerint hősünk még a 1974-ben ismerkedik meg Audrey-val, akivel hosszú, együtt töltött életük során rengeteg emléket halmoznak fel. 2026-ban a férfi útra kel, hogy újra bejárja azokat a helyszíneket, amelyekhez életük egy-egy meghatározó mozzanata kapcsolódik. Ezt azonban már egyedül kell megtennie.
Alfredet felesége naplója vezeti, minden helyszínen előre eltervezett teendőkkel és rituálisnak nevezhető apróságokkal számolva. A férfi azonban már az első igazi megállónál szembesül azzal, hogy az idő nemcsak felette és neje felett járt el, hanem minden máson is nyomott hagyott. Az ismerős benzinkút, amit a helyi hírességnek számító jó barát vezet; a gyatra kis útszéli büfé, ahol egy vihar elől húzták meg magukat; a vidámpark, ahova éveken át visszajártak – ezek már mind megváltoztak. A benzinkutas nyugdíjba ment, és egy kényelmetlenül negédes és tolakodó Gen Z viszi a helyet. Az éttermet átalakították, más a menü, más a hely, de legalább a régi zenegép megvan – kár, hogy nem működik, és csak díszlet. A vidámpark meg…
Alfred számára az egész út, minden kálváriájával, kisebb-nagyobb bosszúságával és váratlan találkozásaival együtt önmagában egy terápiás foglalkozás, hogy szembe tudjon nézni a számára legfontosabb személy elvesztésének a tényével. A gyászon való túllépés egyáltalán nem könnyű, főleg úgy, hogy az együtt töltött 52 év minden hullámvölgyével együtt is életük jelentős részét tette ki. Audrey rákos megbetegedése olyan teher volt mindkettejük számára, ami alapjaiban rengette meg az életüket. A segíteni próbáló férj és a segítséget zsigerből elutasító, lassan magatehetetlenné váló feleség hétköznapi, ám éppen ezért átélhető tragédiája a játék.
A Forever Ago egy szívbe markoló, abszolút szerethető történet a gyászról, a változásról, az elkerülhetetlen elfogadásáról és a továbblépésről. A cselekményt pedig egy rendkívül erős, eredeti zenei anyag és egy ennél is komolyabb vizuális parádé támogatja. A stilizált látványvilág mondjuk pont az emberi modellek esetében kifejező ugyan, de túlontúl gyenge. Cserébe a tájaknak olyan akvarellhatást kölcsönöz, amitől egy-egy háttér igazi festménynek hat. Máskor pedig a sötét jelenetek pompás betekintést nyújtanak Alfred emlékeibe és félelmeibe, a vizuális szimbolizmus pedig, ahogyan a sötét vonalak malignus tumor módjára át-átszövik a képet, hátborzongató. Azonban mint játék már nehezebben tudom értékelni.
Egyrészt a Forever Ago leginkább egy sétaszimulátor, nagyon minimális felfedezéssel. Virágszirmokat kereshetünk, amelyekből ha megvan mind, megnyílik egy múltbéli emlék, amit kameránkkal hívhatunk elő. Ilyenkor visszakerülünk egy múltbéli pillanatba, ami javarészt átvezető, néha viszont nekünk kell meglépnünk egy fontos mozzanatot. Döntéshelyzetekre azonban itt ne számítsunk. Fényképezőgépünk egyébként is használható lesz a barangolás során, ha látunk valami érdekeset, napi 12 kép erejéig szabadon megörökíthetjük, sőt a nap végén naplónkba is berakhatjuk a legjobbakat. A rémálomszerű, látomásos pályák abszolút lineárisak, viszont kellően nyomasztóak. Egy másik helyszínen pedig még backtracking és felfedezés is vár ránk. Viszont ezeket leszámítva voltaképpen egy interaktív filmet nézünk.
Fontosnak érzem kiemelni, hogy ez egyáltalán nem probléma, sőt! A lényeg itt nagyon is a történeten és Alfred személyes útján van, ami ennél nagyobb interaktivitás szétzilálna. Ha egy történetet keresünk a veszteség feldolgozásáról, ráadásul szeretjük a stilizált látványvilágokat, akkor a Forever Ago-t nekünk találták ki. Ezzel együtt is azért úgy érzem, hogy érdemes felkészülni pár igen kellemetlen bugra. Az egyik helyen egy NPC elkezdett szépen-lassan a sztratoszféra felé emelkedni (szerencsére a script még időben szólt neki, hogy inkább a pajta felé vegye az irányt), máshol pedig beakadt a háttérzene, és egymásra csúszott a következő számmal. Mondanom sem kell, hogy az új jelenet feszültségét bottal verte agyon a lágy gitár futam ismétlődése. Ezek persze nem akasztották meg a játékot, egy újratöltés megoldott minden problémát, bár azért ezek elég amatőr dolgoknak érződnek. Ilyenkor tűnik nyilvánvalóvá, hogy egy debütálásról beszélhetünk, és az is sejthető, hogy ez nem pont az a játék, amit még 2020-ban jelentettek be.
Ezzel együtt is a Forever Ago az év bátran ajánlható alkotásai közé került számomra, legyen szó akár a történetről, akár a látványvilágról. Mindenkihez szól, akit veszteség ért, aki régóta van együtt a kedvesével, vagy akit el-elfog az egzisztenciális szorongás saját halandóságának tudatától. És ami nagyon tetszett, hogy legyen bármennyire is közhelyes vagy elcsépelt, még válasszal is szolgált a játék. Az emlékek féltése, a ragaszkodás, az el nem engedés helyett a kedvesünk emlékezete és az együtt töltött élet előtt tisztelegve, egy örökkévalósággal ezelőtt tett ígéretnek eleget téve kell továbblépnünk.
A Forever Ago 2026. október 8-án jelent meg PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switch 2-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.