Tesztünk alanya a dél-koreai Studio BBB első játéka lesz, ami kezdő címként egy kiváló start lehet a független stúdiónak. A Monowave valahogy szimultán tud kellemes perceket okozni az egyszerűségével és a mechanikai sokszínűségével, ami hirtelen ellentmondásnak hangozhat, de pár bekezdéssel arrébb kiderül, hogyan is lehet kivitelezni mindezt. A nyugis puzzle kaland során főhősünkkel a világokat bejárva egy fekete rajztáblát fogunk megtölteni színekkel és érzelmekkel, miközben a hangulatunkat használjuk fegyverként és áthidaló eszközként. A történet egészen szimpla, a négy színnel jelzett fő érzelmet meglovasítja négy állatka, nekünk pedig őket kell levadászni a visszaszerzésükhöz.
A világtérképünk a játékon belüli grafikához és az átvezetőkhöz hasonlóan hagyományos krétarajz formájában jelenik meg, ami a korai szakaszokban a sima fehérrel operál. A pályák szépen sorban következnek egymás után és a kiválasztásukkor tudunk is lépegetni ezeken a mezőkön, így a sorrend nem igazán fog bezavarni – néhány titkos pálya leágazik majd itt-ott. Mono kezdetben egy vidám kis lényként indítja a küldetését, de ahogy haladunk vele, hamar megismerkedünk azzal a bizonyos négy érzelemmel, ezek nélkül igazából csak sétálgatni és ugrálni tudna, ami vajmi kevés lenne a boldoguláshoz. Az első világ kiszemelt főellensége az „idegességet” lenyúló süni lesz, a dzsungel végén nála lapul a zöld kristály – a világok témái és színei praktikus módon összefüggnek.
Menet közben ez a képesség ugyanilyen zöldre változtatja az élővilágot, ettől általában menekülnek az állatok vagy taszító/pattanó tulajdonságokat kapnak, nekünk pedig a különböző tüskék, gejzírek és egyéb csapdák ellen nyújt sebzés elleni védelmet – a tűz, robbanás és a durvább behatások azért ezen is átmennek. Az érzelmekre többféleképpen lehet ráhangolódni, de elsődlegesként a színes virágok megérintése a mérvadó. Ezen kívül a hangutánzó madarakhoz és békákhoz közel érve lehet még megfertőződni az adott tulajdonságokkal, amit mi például fütyörészéssel tudunk bevetni mások ellen – ennek egészen pici a hatótávja. Ebben az esetben konkrétan átadjuk magunkról az érzelmet és a színt, így picit máris bonyolódott a rendszerünk, nem tudjuk tehát a végtelenségig hurcolni ugyanazt, mindig vissza kell térni a forráshoz vagy felvenni egy másikat.
Az állatok bár meg tudnak sebezni minket, ha idegállapotba jönnek, vagy ha egyedi módon hat rájuk egy-egy hangulat, de mégsem nevezném őket ellenségeknek, inkább a körülmények áldozatainak. Pont emiatt nem is lehet bántani senkit, jobb híján csak hatástalanítani tudjuk a dühös lényeket, de ki is kerülhetünk néhányat. A színek jól átgondoltan hatnak mindenkire, a piros dühöt tehát hasznunkra fordíthatjuk a széttörni kívánt falak esetében, de a rák boss után például már nem csak a falról tudunk ugrálni ezzel az állapottal, a levegőben dashelni is enged majd – az első főellenség után a láthatatlanná válást/eltűnést kapjuk a zöldhöz. A sárga, kicsattanóan vidám szín hatására széles mosolyt kapnak az állatkák, így némelyik kedvére sétálgathat, de a többség valami hasznos megoldást nyújt nekünk a fejtörőkhöz – átdobnak/átköpnek a szakadékon, kiássák a homokvárat, stb. Nekünk ez a nagyobb ugrás miatt fontos.
A játék elején bemelegítésként csak egy számunkra hasznos színe lesz az állatoknak, így például a krokodil csak a zöld, ugrást segítő színezetével tudunk mit kezdeni, de ahogy haladunk a történet végéhez, úgy kell majd egyre többet és többet színezgetni őket. Ez nem fogja túlzottan megbonyolítani az életünket, inkább a változatosság és az élvezet hatványozódik, elakadni pedig nem igazán fogunk. Erről gondoskodik még a menüben található enciklopédia is, amiben minden állatnál leírással szemléltetik a különböző állapotokat és az azokhoz tartozó viselkedést. A főellenségeket szintén részletes rajzokkal mutatja majd be egy másik fül, de a pályákon felbukkanó tereptárgyak, interaktálható akadályok és veszélyes elemek is kapnak leírást szemléltetőkkel. Ez a gyűjthető cuccok sorát picit kibővíti, egy apró csillaggal jelzi is, ha minden árnyalatot megkapott az adott állatka.
A búbánatos kéktől Mono résekbe tud befolyni vagy alacsony helyeken tud átszivárogni, környezetünkben pedig lesüllyednek a repülő és úszó egyedek. Máshol vizet köpnek, de lesz olyan is, aki mély letargiájában teljesen használhatatlanná válik, szóval itt is a következetességre törekedtek a fejlesztők. A gyűjthető tárgyak tekintetében szinte kivétel nélkül minden pályán akad 3 cucc, ezeket eleinte egészen könnyen fel lehet szedegetni a rövidebb pályákon, de később a bonyolultabb állatok és manőverek érkeztével már gondolkodni és tervezgetni is kell – a jobb karral szépen lehet pásztázni mindent. Néhány puzzle darab is akad, az imént említett motyókért pedig sorban nyílnak majd meg a sapkák, parókák, orrok, ruhák és egyéb mókás kiegészítők, Mono így egészen változatos külsővel tud zarándokolni a kitűzött cél felé.
A készítők egy kooperatív módot is tettek a játékba, de ez egy egészen aszimmetrikus mókát rejt, Mono mellett egy prizmával repülhet a második játékos, a képességek pedig szinte a csalással érnek fel. Szabadon repkedve pajzsot emelhetünk a lövések elé, érzelmeket adhatunk át, platformot alkothatunk és fényforrásnak is hasznos lesz a bitang erős társ. Ez picit megtöri a pályák puzzle-kialakításból fakadó jellegét, de egészen szórakoztató is lehet, fiatalabb segítővel pedig egyenesen remek kiegészítés. A kihíváshoz úgyis ott van még a külön jelzett hard mód is, ahol jóval nehezebb dolgunk lesz a 3 életerő pontunkkal. Összességében normal és hard esetében a nehézségi szint inkább a baráti besorolás felé hajlik, a fejtörők egyáltalán nincsenek túlbonyolítva, mindig teljesen világos, mihez milyen képességgel tudunk hozzáférni, ritkán volt olyan, hogy szakaszokat többször kellett újra próbálni – az 5. bónusz világ azért ütősebb már, de ott is sok a checkpoint.
A könnyed puzzle részeken kívül néhol precíziós platformerként jeleskedik a Monowave, előbbi esetén megoldást ad a másfél tucat állatfaj, utóbbinál pedig erőteljesen akadályozhatnak is. Tetszetős volt, hogy a különböző világokban nem csak a főellenségek egészítették ki a hozzájuk tartozó érzelmünket egy plusz képességgel, de mindig bejött valami extra mechanika is. A szelekben függőlegesen és vízszintesen vitorlázhatunk kékként, az árnyékban megfordul teljesen a gravitáció, a víz alatti úszós részeknél pedig kagylókkal és hőforrásokkal kell átmelegedni a jeges veszedelmek közepette – itt konkrétan ki lehet hűlni és elpatkolni a jégtől. A főellenségek hardra állítva tudnak bosszúságot okozni, de ott is ötletes és élvezetes formában kell kicselezni őket, majd a megfelelő érzelmeket jó sorrendben átadva tudjuk lehámozni róluk a védelmet és visszavenni az eltulajdonított színt.
A fejlesztők dallamos kis OST-t készítettek a neonkrétás külsőhöz, amit amúgy külön is meg lehet vásárolni, a játék kifejezetten baráti áron került a digitális boltok polcaira, így az egybecsomagolt akciós bundle kihasználása nélkül sem lesz vészes az árcédula. Az ugrás, lépegetés és hasonló hangeffektek egyediek és passzolnak minden téren, de az animációk is meggyőztek. A falon vagy tüskén ugrásnál, de sok más esetben is előjönnek színtől eltérően kis rajzolt szimbólumok vagy figurák, a gyerekrajznak beillő állatok pedig roppant bájosak. A játék nem valami hosszú, viszont kellően változatos és nem válik unalmassá, szerencsére a srácok pályadizájn szempontjából nem a túlbonyolítást választották, ezért a frusztráció sem fenyeget minket a negyedik világ környékén. A dzsungel, vulkán, tenger és felhős helyszínek többnyire a hozzájuk köthető állatfajokat hozzák mindig el, de néhol variáltak is azért a változatosság kedvéért.
A töltési időt a játék végéig nehezen tudtam felmérni, az utolsó hosszú bónusz pályánál viszont már befigyeltek a sorozatos elhalálozások, na itt bosszankodtam egy sort a jelentős várakozási idők miatt. Negatívumnak igazából ezen kívül sok mindent nem tudok említeni, néhol a falonugrás és a levegőben váltott képességek meg tudnak tréfálni keményen, ott precízen és jó időben kell nyomni az inputokat – néha még úgyis fura volt. Talán egy dolog mégis akadhat, a játékot érdemes mások társaságában fejhallgatóval nyomni, a fütyörészős mechanika miatt könnyen kikezdhetjük az ártatlan családtagok/társak idegeit, de amúgy egy kellemes kis puzzle kalandba csöppenhetünk, ami bárkit leköt arra a néhány órácskára.
A MONOWAVE szeptember 16-án jelent meg Nintendo Switch és PC platformokra, jelen teszt a Nintendo Switch verzió alapján készült handheld üzemmódban. A játék még idén megérkezik PlayStation 5 és Xbox Series X/S konzolokra is.