A Dragon’s Dogma-sorozatban mindig is nagy szerepet kapott a kalandvágy. A legutóbbi Zelda-játékokhoz hasonlóan szabadon felfedezheted a világot anélkül, hogy sejtenéd, mi vár rád. Egy rutinmisszió hirtelen egy bitang nagy bestiával vívott harcba torkollhat, mivel a társad felelőtlenül észrevett valami érdekeset a távolban. Könnyű letérni a jól kitaposott ösvényről, de minden lakott településen kívüli útjainkat alaposan meg kellett terveznünk, hiszen, ha nem viszünk magunkkal megfelelő felszerelést, kiváltképp lámpaolajat, vagy rossz csapatösszetételt választottunk, előfordult, hogy a vadonban ránk esteledik, az élelmünk elfogy és az orrunkig se látunk. A bozótosból pedig több világító szempár mered a társaságunkra. Veszélyes, de ellenállhatatlan az egész, amit nyakon öntöttek sajátos japán hangvétellel.
Hasonlóan az első részhez, a Dragon’s Dogma 2 is megkapta a saját Dark Arisen kiegészítőjét, és bár az alapokon nem változtat, van néhány olyan aspektus, ami további finomításra szorult. Ilyen az endgame is, ahol szinte megállíthatatlanná vált a karakterünk, tovaillant a fő kampányra jellemző feszültség. Még jó, hogy a főbb játékmeneti változásokért nem kell fizetni, a Title Update 3.2-vel a Pawnok is sokkal okosabbak lettek, megvédenek, ideiglenesen sebezhetetlenné válnak, amikor újraélesztenek téged. A fegyverképességek száma négyről hatra nőtt, de lettek új kiosztható parancsok, felszerelésszűrő, két új alapskill és sok más életminőségbeli javítás, amelyekre már nagyon szükség volt.
Az alapjáték narratíváját illető hiányosságoknak a Dark Arisenben nyoma sincs. Korában, mikor áthajóztunk Vermundból Battahlba a tempó sietőssé vált, több karakter és cselekményszál sem kapta meg azt a gondoskodást, amit megérdemeltek. A DLC sokkal fókuszáltabb megközelítést kapott. Az új fagyos régióban, Norganban egy teljesen új sztoriszálat nyomhatunk végig. A készítők szerint a 40. szint alatt nem érdemes belevetni magunkat, de a veterán játékosok korábban is elkezdhetik. Ehhez először el kell látogatnunk a wernworthi kocsmába, ahol Brant kapitánnyal elbeszélgetve indul be a történet. Hamarosan megismerkedünk egy titokzatos nővel, Eirrel, és persze egy újabb ősi sárkány, a Fallen Dragon is képbe kerül. Nem kell végigjátszanunk hozzá az alapjáték kampányát, csakis az Unmoore Worldben (az endgame-ben) elérhetetlenek a Dark Arisen küldetései. Ez esetben irány a New Game+.
Norgan pedig kíméletlen, ahogy azt vártuk. Hófödte hegyormok ölelésében, ahol civilizált településekből nem sok van a barbár csoportokon kívül. Vannak viszont új, szívósabb ellenfelek, vagy a meglévő rémségek helyi változatai. Ez utóbbiak mozgáskészletét átdolgozták, sokkal agresszívebbek lettek, mint korábban. Egy aprócska falu szolgál majd előretolt bázisként az éjszakai expedíciónkhoz. Hiába hisszük magunkat erősnek, az új régióban kevésnek érezzük magunkat, a kihívás nőtt, de soha nem vált frusztrálóvá. Hangsúlyozom, hogy normál nehézségen játszottam, és jó párszor így is meghaltam. A folyamatos zord időjárás még a sokat látott hősöket is kikezdheti, ha messzire merészkedünk, mindig gondoskodjunk testünk melegen tartásáról.
A kisebb szereplőgárdának hála a történet feszesebb, a karaktereket pedig jobban ki tudták bontani a Capcom írói, az átvezetőket is jobban megrendezték. Az egész téma ráadásul sokkal sötétebb, ami remekül illik Norgan hangulatához, ám ettől még a sztori egésze nem lesz túlzottan emlékezetes, de mindenképp jobb, mint amilyen az alapjátéké volt. A Pawn-rendszer továbbra is a Dragon’s Dogma 2 csúcsa. Ezek a társak a kaland során folyamatosan csatlakoztak a hősünkhöz, mindenkinek saját hivatása és személyisége van, segítenek a harcban és a felfedezésben, néha útba igazítanak. A viselkedésük is idővel átalakult, sokat tanultak a közös kalandból, később már igazi társakká váltak, akik velünk együtt fejlődtek. A Dark Arisenben sincs ez másképp, egyszerűen zseniális az egész!
Norganon kívül érdemes visszatérni az alapjáték területére is, hiszen a Lost Rites kazamaták saját kihívásokkal várják a veteránokat, jutalmunk pedig még több egyedi loot lehet. Az első pár rövidebb dungeon még könnyen abszolválható, de folyamatosan eszkalálódnak, a bossharcokba könnyen beletörhet a bicskánk. Főleg, hogy szinte védtelennek érezzük magunkat, hiszen olyan feltételeket szabhatnak, hogy csak a fő Pawnunkat hozzuk magunkkal, vagy direkt arra mennek, hogy kevés gyógyító cucc legyen nálunk, mert súlykövetelményeket írnak elő. Minden kazamata más és más taktikát kíván, sokszor csak a szerencse segít, főleg, amikor nem használhatunk tűzvarázslatokat vagy mérgeket sem. Ennek ellenére én nagyon élveztem az új dungeonokat, de messze járok még attól, hogy az összeset kipipáljam.
Az új játékmeneti fejlesztések határozottan jót tettek a játéknak, minden hivatást (vocationt) új képességekkel vérteztek fel, a fegyverképességek számának növelése pedig még több teret enged a kísérletezésnek. Bevezették a páncélokkal és fegyverekkel kapcsolatos Relic Appraisalt, amely véletlenszerű képességekkel vértezi fel a cuccainkat, amikor azonosítjuk őket. Hatalmas piros pont, hogy az RPG-elemeket tekintve a Dark Arisen simán jutalmazóbb élményt nyújt, ez is volt a Capcom célja, hogy egyhamar ne álljunk fel mellőle. Az új képességek szerencsére jól használhatók, minden hivatást képviselői néhány új piszkos trükkel gazdagodtak, bár a kiterjedtebb csatáknál még mindig hajlamosak káoszba torkollani. A Pawnokkal közösen még mindig az a cél, hogy egymást erősítsük és támogassuk, igazán pusztító támadást végrehajtva a nagyobb behemótokon. Amire szükség is lesz főellenfelekkel vívott harcok során, a finálé pedig – minden spoiler nélkül - nemcsak látványos, hanem kétségkívül a sorozat eddigi csúcspontja.
A teljesítménygondok is megszűntek, a RE Engine végre jó barátságot ápol a nyitott világgal, végre úgy fut, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A lecserélés előtt álló RTX 3070-emmel simán 90-100 fps-t értem el bekapcsolt DLSS mellett 1440p-ben. A zimankóba burkolódzó Norgan tömve van lélegzetelállító tájakkal, sziklás kaptatókkal, fenyvesekkel, hóval borított hegycsúcsokkal, az alacsonyabb területeken még a vegetáció is sűrű. Lépéseink nyomán felkavarjuk a havat, az effektekkel gazdagon felvértezett harcok pedig továbbra is látványosak, de van, amikor nincs kedvünk missziózni, csak csodáljuk a tájat és szinte eggyé válunk a világgal – ezekben a pillanatokban is nagyon erős a Dragon’s Dogma 2.
A Dark Arisen endgame-je végre nem unalmas, ásítozásokkal teli elfoglaltság, hanem érdemes bármikor visszatérni hozzá. Nem csupán azért, mert itt ütheti a markunkat a legerősebb loot, hanem mert bármikor újrajátszható, mindig érezzük magunkban a késztetést, hogy jobbak legyünk. A Capcom megrázta magát, és letette az asztalra azt a Dragon’s Dogma 2-t, amit mindig is kellett volna. Ha az alapjátékot imádtad, akkor a Dark Arisentől egyenesen el leszel ájulva. Továbbra is egy kicsit fura, de attól még az egyik legjobb RPG a piacon, amibe szívvel-lélekkel mindent beleadtak.
A Dragon’s Dogma 2: Dark Arisen 2026. október 9-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 5-re és immáron Nintendo Switch 2-re. Mi számítógépen teszteltük az alábbi konfiguráción: Intel Core i7-10700K, 32 GB RAM, GeForce RTX 3070, a lehetőségért köszönet a CENEGA Hungary Kft csapatának!