A most megjelenő Warrior Cats játék első ránézésre szimplán egy körökre osztott harcrendszerrel operáló akció-RPG benyomását kelti, a valóságban azonban egy 90 millió feletti eladással büszkélkedő regénysorozat adaptációjával van dolgunk. Az elvárás és a nyomás hatalmas lehet a rajongók részéről, hiszen a jelenleg is futó történetíven kívül nyolc másik hatkötetes sorozat jelent eddig meg, a többi kiadást és egyéb extra könyveket számolva pedig 100 fölé rúg az Erin Hunter neve alatt kiadott művek száma – írói álnév, amit köztudottan többen használnak. A többször is bestseller címmel kitüntetett könyvek macskaklánok viszontagságairól mesélnek a könyörtelen vadonban, a 2003 óta futó fantasy magyar kiadásai pedig szintén roppant népszerűek – nincs 90% alatti értékelés a Harcosok Törzse című szériában.
A Bamtang Games alkotása egy új történetet mesél el – négyet – a Warrior Cats univerzumában a négy ikonikus klán bevonásával, a főszereplő viszont egy általunk kreált saját macska lesz. A stúdió 2020 óta főként Nickelodeon és DreamWorks tematikájú gokartos címek készítésével foglalatoskodott, de láthattunk tőlük Looney Tunes sportjátékot, Hot Wheels versenyt és egy Avatar (a léghajlítós) kalandot is. Ezek mindent összevetve vegyes értékeléseket kaptak, ez a trend pedig folytatódni látszik az idei jövevénnyel is. Az előzetesek alapján egy könnyed macskás RPG-re számítottam mászkálós, ugrálós és csatangolós részekkel, a végeredmény viszont ennél árnyaltabbra sikeredett.
A főképernyő egy gyönyörű digitális illusztrációval fogad, ahol a módok közül kezdetben csak a Próféciás rész indítható el, ezután a négy klán közül kell választanunk az alapján, hogy melyik frakcióval tudunk leginkább azonosulni. A tóvidéki erdős térképen szinte tökéletesen négyfelé van szelve egy függőleges és egy vízszintes vonallal a cica törzsek élőhelye, így ha bármikor földmérőt kéne hívnom, akkor biztosan a felosztásért felelős cirmosokat pisszegném magamhoz néhány alutasakos eledellel. A megjelenített macskák jellemzik az adott klánt, de a kreálásnál teljesen szabad kezet kapunk az átalakításhoz. A lépés előtt amúgy elolvashatjuk röviden, hogy milyen felállásra számíthatunk a Mennydörgés, az Árnyék, a Szél vagy a Folyami klán kiválasztása esetén, a történetünk pedig ez alapján kezd el kibontakozni a szimpatikusnak ítélt csoportosulással.
Karakterünk lehet üszkös nagy Maine Coon típus, vagy apró és agilis négylábú is, a főbb paramétereknél viszont érdemes számításba venni, hogy ezek némileg a tulajdonságainkra is kihatással lesznek – a végén kapunk extrát a klán, méret és egyéb dolgok alapján. A karakterkreálóban nincs túl sok menüpont, de ennek ellenére meglepően részletesen felépíthetjük a szőrös harcost, a méretén kívül a bundája dússágát, a színét, a fej és arcformáját, valamint a farkat is pontosan belőhetjük – van még mintázat, szem és egyéb apróságok is. A macskakedvelőknek valószínűleg már itt nagyon be fog jönni a játék, a fehér monstrumomat én is eléggé megkedveltem a sokadik óra után, az elnyújtott pofácskáját, a szűk szemeit és az extra „bajuszkáját” egészen mesterien lőttem be – mint a Dragon Ball bölcs macskamestere.
Az indulásnál a beavatást követően végigvezetnek minket a betanulón, ahol az irányítás alapjait tanítják meg, majd az első egy-két órában a mechanikák csínját-bínját is elsajátítjuk. A komótos sétán és futáson kívül mászhatunk fákra és átugorhatunk tereptárgyakat, valamint az egyszerűbb platformok között is ugrándozva közlekedhetünk. A szaladgáláson és az ugráson kívül a lopakodás is rendkívül fontos lesz, hiszen az ellenséges betolakodókat és a prédának szánt állatokat is meglephetjük hátulról egy extra találattal megfűszerezve. A harci előny mellett a nálunk sokkal gyengébb vagy alacsonyabb szintű kisállatok azonnal megsemmisülnek a lopakodós támadástól, így ötletes módon kerülhetjük el a fölösleges töltőképernyőket és az egy pöccintésből álló összecsapásokat – az XP és a loot menet közben jóváíródik a jobb felső sarokban.
A csaták eleinte magányosan telnek, de idővel már három cicát fogunk instruálni a körökre osztott kő-papír-olló rendszerű ütközetekben, itt lényegében az adott körben a szokásos JRPG menüpontokon mehetünk végig minden karakterrel, majd a bal felső sarokban lévő sorrendet követve zajlanak le a kiválasztott cselekvések. A támadáson belül többféle képességünk is lesz, amiket a mellékküldetések és a hasonló feladatok után cserélgethetünk majd újabbakra és erősebbekre. A támadás mindig staminába kerül, ezért egy pihenés menüpontot is kaptunk közvetlen ezalatt, ezt kötelezően be kell nyomni, ha nincs elég szufla egyik képességhez sem – vagy gyógyítunk. A vadonban számos olyan növény, termés és virág van elszórva, amiket önmagában is betolhatunk a szabadban vagy a csatákban – itt a gyógynövények menüpont alatt –, de kraftolhatunk is potensebb készítményeket az egyik erre szakosodott cicánál.
A menekülés maradt még választható opciónak, ez is hasznos lehet a véletlenül magunkra húzott túlerőnél – HP büntivel jár, de lehet gyógyítani a térképen is. Ha egy ellenség észrevesz, akkor rakéta módjára indul ránk, ilyenkor legtöbbször a szintkülönbség vagy a szerencse állhat csak a perpatvar közé – még az egerek is izomból megindulnak. Győzelmünket alapanyagokkal, kajával és felvehető tárgyakkal jutalmazza a rendszer, de a jól megérdemelt tapasztalati pont sem marad el. A szintekhez egyre több és több XP kell, de cserébe minden szinten HP-t, staminát és aranyat érő értékeket kapunk, a mellékküldetések után megnyíló képességekkel együtt pedig fel is van vértezve a macsekunk. Az említett harcrendszerben az agresszív támadás előnyt élvez a trükkös akció ellen, a trükkös akció a védekező manővert használó macskát üti keményebben, a „védelmi támadásnál” pedig az agresszív fél kap be kritikusabb találatot. Ezeket a beállásokat a macskák testén is megfigyelhetjük – sajnos nincs southpaw, höhö –, de egy külön ikon is van rá a képességeknél és a bekészült állatok névtábláján.
Itt nem egy bemozdulással egybekötött sebzés effekttel olcsóskodtak a készítők, hanem konkrét animációkat is kapunk minden egyes támadáshoz és képességhez, ami elég imponáló részlet. A domborodó macskahátak, a cikkcakkban megiramodó pofonosztások, a homokszórás és a hátsólábbal katapultált kövek elég menőn néznek ki, de a buffok és erősítések is szépen mutatnak. Ellenfelek és állatfajok terén nem vagyunk eleresztve, de ezt a nagyszámú változatban felbukkanó rivális cirmosok kárpótolják a sokszínűségükkel. A patkányok, egerek, mókusok és madarak igazából úgyis a friss préda kupacra kerülnek, a 100 egységre felosztott éléskamrából pedig valós időben falatozik majd az egész klán – 90 másodpercenként esznek belőle egyet. Ezt érdemes minél magasabban tartani a bónusz százalékok miatt, az éhezés hatására ugyanis az értékeink is megcsappanhatnak. A kaja kupacot amúgy élőben is láthatjuk a hozzárendelt macsek mellett, ez pedig vizuálisan is dagad vagy apad a töltöttség fényében. Aggódni nem kell az utánpótlás miatt, a küldetések és a felfedező hadjáratok során lesz bőven legyőzött préda, a térkép ránk eső része pedig nem olyan hatalmas, hogy ne érnénk vissza időben – no meg néhol van gyorsutazás is.
A grafika nem váltja meg a világot, igazából egy ilyen kaliberű címhez még pont megfelel, viszont igény szerint be lehet kapcsolni a cell shadert, ami teljesen más megvilágításba hozza a karaktereket – a fekete kontúrok szépek. A játék időnként sajnos megszenvedi kicsit a sprintelő tappancsaink végsebességét, ilyenkor és a sok cuccal operáló helyszíneken a szaggatás minimális szinten előkerül. Ez nem annyira zavaró, de a zökkenőmentesebb élmény azért mégis jobb lett volna, lehetséges, hogy a PC kiadást választóknak nem lesz ilyen gondja vele. Gyorsutazásnál és a csatáknál nem tölt sokat a játék, ami szintén pozitívum.
A játékmenet pár küldetésfajtával operál a fő és mellékküldetések esetében is, a cuccok begyűjtése, a terület megjelölése, a betolakodók elriasztása és a különleges feltételekkel teljesített harcok nagyjából le is fedik az egészet, de a történet vége felé azért az adott próféciára vonatkozó szálak is beindulnak. A végigjátszás nagyjából 6 órát vesz igénybe mellékküldetésekkel, nézelődéssel és tápolással együtt, így a „főellenséget” kb. három szinttel erősebb macska bandával verhetjük bucira, majd lehetőséget kapunk: további felfedezésre ott maradunk, vagy jöhet egy másik klán. A játékidőt kitolja, hogy vannak rejtett főellenségek és permanens extra staminát is szerezhetünk napozófészkekkel, de a táborban még „online módok” is vannak, ahol mások csapatait hívhatjuk ki becsületpontokért, illetve a barátok üregeit látogathatjuk még meg – segíthetünk dekorálni is.
A cicánkat szerzett vagy eszkábált kiegészítőkkel csinosíthatjuk ki, de a saját és klántársaink otthonait is berendezhetjük ízlés és elérhető alapanyagok szerint. Második bekapcsolásra már ott lesz a menüben a Defender mód, ahol 1v1, 2v2 vagy 3v3 felállásban lehet végtelen számú és egyre erősödő ellenfelekkel harcolni, itt ráadásul jutalmakat is gyűjtögethetünk a sztorihoz – attól függ, hogy meddig bírjuk. A történeten túljutó hősöket egy dicsőségcsarnokban csodálhatjuk meg, itt még részletes statisztika is akad a kedvenc támadásról, a lenyomott párbajokról és az egyéb dolgokról. A szeles klán nem éppen a legérdekesebb területet foglalta be, a nyitott területek és a tisztások egészen hasonlóan festenek. Valamennyire át lehet kolbászolni a többiekhez is, de ha túl közel merészkedünk, akkor egy igazán fenyegető illusztrációval fordítanak vissza.
Az árnyékos klán a sűrű fenyvesekben tanyázik, ahol a térképen hegyeket is lehet látni szegélynek, de valami felvonó pózna szerűségeket is felfedezhetünk – erre még nem próbáltam rá, lehet magasfeszültségű tornyok. A vizes maccsok egy hatalmas fa környékén éldegélnek és sekély folyamokkal van tele az élőhelyük, ők amúgy a könyvek szerint úszni is tudnak, de itt a mély víz nekik is tabu. A viharos klán tagjai az erdők erős vadászai, viszont itt egy szolidabb rengeteget kell elképzelni. Minden területnek lesznek specifikus ellenfelei, így biztos akad olyan is, amit még én se láttam, a második végigjátszásban például elég hamar belebotlottam egy borzba, ami a másik 6 órás futam alatt nem volt.
Az animációk eléggé vegyesek, a harcnál tök jól mutatnak, viszont a sprintnél kicsit túl nagy távolságot ugrunk, az ugrás és mászás pedig szintén kicsit esetlen és pontatlan. Tetszett, hogy a klántagok mellett elhaladva kis dorombolások és egyéb hangok színesítik a sétákat, a hangrendszer pedig többször megtréfált a hátulról érkező macskaneszekkel – mintha a mögöttünk lévő szobába nyávogna egy igazi cirmos. A karakterek nem tudnak beszélni, ezen a téren valósághű megközelítést alkalmaztak a fejlesztők, de megértik egymást a szereplők és feliratozva van minden. A lágy gitárral megtámogatott fúvós és billentyűs zenék tetszettek, de mintha kicsit túl gyakran ismétlődne ugyanaz a két-három dal – azért a harcnál és más helyeken is változik még. Az állatok testbeszéde jól sikerült, a mérges és ideges macsekok a korábban említett domború háttal és mérges pofával mutatják ki nemtetszésüket, de a lassú lopakodás is elég pontos.
Akad még fotómód is, amiből a galériába is beraktam két képet, az egyiket a választható opciók, filterek és egyebek miatt, a másikat pedig a kezelőfelület nélküli végeredmény kedvéért. Sajna akció közben nem engedi beaktiválni a fotózást, ami egészen érthetetlen, a kőoszlop kaparása közben pl. nem lehet rányomni a menüben. A választékos pózok és a keretek miatt ez egy frankó opció lesz a rajongóknak, de a fiatalabbak is kedvükre fotózgathatják majd kedvencüket. A játék több szempontból igényesen van összerakva és sok részletre figyeltek a készítők, viszont az animációk, a mechanikák és a lehetőségek hamar kifulladnak, valamint a harc sem fog lekötni túl sok időre. Ha mind a négy klánt számításba vesszük, akkor a történet már nem annyira karcsú (négyszer 4-6 óra kb.), de azért el tudtam volna képzelni egy komplexebb megvalósítást is. Így a közepesnél valamivel jobb ítélet lehet a valós, de a fiatalabb és macskakedvelő közönségnek ez több is lehet.
A Warrior Cats-rajongók egy része nosztalgikus érzéssel viszonyult a megjelenés előtti időszakhoz, de vannak, akik a végeredményt várják inkább. A karakterkreálás vonzó lehet nekik és az ikonikus helyszíneket is jó lehet végre bejárni ilyen formában, viszont laikusként én nem tudom megítélni, hogy mindezek mennyire hozzák az általuk várt szintet – játékmenetes videók nézése javallott erre. A dialógusok során vannak választható opciók, így bevágódhatunk kicsit az adott NPC-knél, valamint a StarClan vonulat is felbukkan kötelező elemként, plusz a könyvből ismert macskák közül is lesz pár ismerős pofácska.
A Warrior Cats: Clans of the Forest október 23-án jelent meg PlayStation 5, Xbox Series X/S, Nintendo Switch, Nintendo Switch 2 és PC platformokra, jelen teszt a PlayStation 5 verzió alapján készült.