Korai hozzáférésbe lépett a Studio Kerosene lövöldéje, a FIRESTARTERS, amiben börtönviselt animelányok teszik kockára életüket robotok ellen harcolva a futurisztikus Japánban. Pörgős akció, zúzós soundtrack, kíméletlen nehézség, tomboy hősnő, van itt minden, ami kell, de vajon elég lesz-e? Jöjjenek az első benyomások!
A játék története tipikus cyberpunk toposzokból épül fel: valamikor a jövőben ismét legalizálják a gladiátorharcokat, amiknek hála az elítélt fegyencek esélyt kapnak a szabadulásra. A STEEL névre keresztelt sportban ugyanis, ha egy-egy börtönviselt egyén úgy dönt, hogy részt vesz és meg is nyeri azt, akkor kegyelmet kap és bármilyen bűncselekményt is követett el, szabadlábon távozhat. Ehhez persze hordányi katonai androiddal kell leszámolni, mindezt élő adásban, úgy, hogy még érdekfeszítőnek is kell lennie az összecsapásoknak, máskülönben bezuhan a nézettség, a delikvens pedig likvidálva lesz.
Hősnőink, a heves természetű tomboy Kera, a szelíd mérnökzseni Match, és a szeduktív menedzserhölgy Stryker is rabokként tengődnek az egyik börtönkomplexumban (ami egyébként egy hatalmas lakótelepre emlékeztet), amikor úgy döntenek, hogy egye fene, beneveznek ők is a versenyre. A sztárjátékos Kera lesz, hiszen amúgy is meglehetősen harcias, így nem fél kockára tenni az életét a szabadságért (és persze a barinőiért). Így a Match által elkészített power armort magára öltve ringbe száll, hogy megküzdjön a már említett gyilkos robotok garmadájával, mi pedig ekkor vesszük át felette az irányítást.
A játék maga egy visual novel és egy aréna FPS keresztezéseként jött létre, amelyben a narratívát előre mozdító átvezetők animestílusú párbeszédekként jelennek meg, míg a játékmenet az olyan movement shootereket idézi, mint a DOOM Eternal (vagy OG arcok kedvéért a Tribes). Ebből kifolyólag a mozgás kulcsfontosságú szerepet tölt be a harcokban, mivel az ellenségek szüntelen próbálkoznak Kera életének kioltásával, illetve az idő is hősnőnk ellen dolgozik, mivel folyamatosan pörög a visszaszámlálás, amit egy-egy ellenfél kivégzésével tudunk meghosszabbítani. Ehhez pedig nem szabad megállni, mert Kera bármennyire is vagány csajszi, könnyen fűbe haraphat, ha nem vigyáz eléggé és hagyja, hogy telibe találja egy-egy plazmalövedék vagy fejbe kólintsa az egyik acélgorilla.
FPS révén szintén kulcsfontosságú szerepet töltenek be a fegyverek is. Alapjáraton három halálosztóval kezdünk: pisztolyok, baseballütő és egy lézerpisztoly. Ezeket folyamatosan váltogatva kell ócskavassá változtatnunk a gonosz robotok seregét. A hullámok közti szünetekben a meccsek alatt összeszedett kreditekért aztán vehetünk fejlesztéseket, amikkel bővíthetjük a fegyverarzenált, ez a három viszont továbbra is a legfontosabb részét fogja képezni az eszköztárunknak és ez most nem túlzás. Mivel a játékban nincsen se lőszer, se medikit, se páncél szétszórva a pályán, ezeket az ellenségektől kell elvennünk, méghozzá úgy, hogy a megfelelő fegyverrel sebezzük meg őket. Ez úgy néz ki, hogy a pisztolylövéssel az életerő csomagokat, a baseball ütővel a pisztolytöltényt, a lézerrel pedig a pajzsokat tudjuk kinyerni a ránk rontó masinákból. A helyes kombináció megtalálása és fenntartása így szintén életmentő lehet, máskülönben nehéz helyzetben találhatjuk magunkat és kezdhetjük elölről az adott kört.
Ezek után már sejthető, hogy a FIRESTARTERS egy meglehetősen brutális lövölde, ahol egy-egy kört többszöri nekifutásra fogunk tudni csak teljesíteni, főleg a játék utolsó szakaszában. Ez viszont nem negatívum, mivel hűen érzékelteti a STEEL kegyetlen jellegét, ahol tényleg csak a legjobb harcosok képesek fennmaradni, így a hangulat mindenképpen csillagos ötös. Ehhez a hangulathoz az animestílusú látvány is nagyon sokat hozzáad, az erősen rajzfilmes, cel-shaded grafika pedig a Warsow legszebb pillanataira emlékeztetheti a játékost. Ezentúl üdvözölendő a játék soundtrackje is, ami mindig tökéletesen passzol az éppen történő eseményekhez. Az átvezetőkben nyugodt, a harcokban a legtöbbször zúzós, olykor fennkölt, viszont minden esetben inspiráló. Valamint a háttérzene magas BPM-je is segíthet lendületben maradni.
A karakterdizájnt tekintve viszont vegyes érzéseket táplálok a Kerosene játéka iránt: míg a főszereplők megjelenése tökéletesre sikerült, addig az ellenségek inkább fantáziátlanok, vagy éppen gagyik. Talán csak a már említett robotgorilla néz ki pont annyira veszélyesnek, mint amilyen valójában is az, a fel-alá rohangáló robotkatonák és az egyhelyben álló közelharci gépek inkább idétlenek, a lila plazmát lövellő őrtorony pedig meglehetősen ötlettelen megvalósítást kapott. Oké, hogy ezek funkcionális harcosok, de azért lehetett volna fantáziadúsabb dizájn is, ha már a csajok ennyire jól lettek ábrázolva.
Szintén meglehetősen szegényes érzetet kelt maga az aréna is, ami valójában egy hatalmas narancssárga homokozóra emlékeztet. Bár az első alkalommal még nem is tűnik rossznak, az epizód végére már igencsak unalmassá válik ugyanazon az akadálypályán navigálni. Másrészről viszont így legalább ki lehet ismerni a helyszínt, ami végső soron előnyt jelenthet az összecsapásokban, ugyanakkor tény, hogy eléggé önismétlőként hat a sokadik küzdelemben. Szerencsére a játék early access státuszából adódóan van még remény arra, hogy ez javulni fog a jövőben. Apróbb negatívumként felróható a karaktermodell hiánya, emiatt a fegyverek szinte csak lebegnek a képernyőn, remélhetőleg ezt is orvosolják és láthatóvá válnak Kera kezei ahogy fogják a fegyvereket.
Összességében a FIRESTARTERS jelenleg még nem az igazi, de elég stabil alapokon áll és az eddigiek alapján meglehetősen ígéretesnek bizonyul, így érdemes lesz figyelemmel követni a Studio Kerosene FPS-ét. Akinek bejönnek az olyan kegyetlenül gyors és kíméletlenül nehéz lövöldék, mint a DOOM Eternal magasabb fokozaton, vagy csak kedveli a harcias animelányokat, az nyugodtan tehet vele egy próbát.
A FIRESTARTERS jelenleg korai hozzáférésben érhető el kizárólag PC-n, a teljes verzió megjelenésére még várni kell.