Mindannyiunknak vannak meghatározó videójátékos élményei, ez lehet akár egy első találkozás is, ami örök szerelemmé válik. Nálunk ilyen volt az első, szürke PlayStationön a horrorok egyik nagy örege, a Resident Evil – vagy ahogy egyik telepi cimboránk hívta, a Bentlakott Gonosz :D -, ami leírhatatlanul megváltoztatta gyermeki lelkünket. Az erősen korhatáros stuffot abban az időben bátran hazavihette bárki kis hazánkban, a környezetünkben senki sem ezektől a címektől fejlődött vissza, azt garantálom.
A legendás rendező, Shinji Mikami a Capcom égisze alatt hozta tető alá kis csapatával a modern 3D-s horrorok meghatározó alapkövét, ami azóta gigantikus franchise-zá nőtte ki magát. Béna élőszereplős nyitófilmmel indítva egy kastélynyi borzalmat tártak elénk, szerintem a mai napig többen fel tudjuk idézni milyen volt a rögzített kamerás folyosón állni, miközben az élőhalottak csoszogtak felénk hörögve, de nem mertünk elindulni. Majd, amikor lelkierőt merítve nekiveselkedtünk, természetesen pont akkor ugrott a nyakunkba kameraváltásnál a dög, rosszabb esetben pedig egy egész szobányi kamasz ordított fel ijedtségében. Számtalanszor végigjátszott, kedves szoftverünk az évtizedek alatt szintet is lépett, egy remake formájában több konzolra is ellátogatott, hogy tovább borzolja immáron felnőtt énünket.
Resident Evil: The Boardgame
Kiadó/Partner: Steamforged Games
BGG adatlap: boardgamegeek.com/boardgame/349523/resident-evil-the-board-game
Tarsasjatekok.com: tarsasjatekok.com/tarsasjatek/resident-evil-the-board-game-2023
Kiegészítők: BGG link
Típus: kooperatív
Játékosok száma: 1-4 fő
Játékidő: 60-90 perc
Korcsoport: 14+
Nehézség: 2.70/5
Ára: A hivatalos oldalon már nem érhető el, de használtan és viszonteladoktól még be lehet szerezni drágábban, ami árfolyamtól függően változhat. A DLC tartalmak és a kampány cuccok viszont nem olcsók.
A Resident Evil Remake-ek azok az alkotások, amik pont úgy néznek ki, mint ahogy az eredetit emlékünk megszépítette volna, mert amikor a ’96-os játékra gondolunk nem egy pixeles elavult program jut eszünkbe. Ezért is ment mennybe többször a Capcom az évek alatt, mert talán nincs még egy ilyen cég a piacon, aki az egyik hóna alatt ne cipelné magával az olyan kritikus, veterán muppet figurákat, mint mi, akik rajongók lévén sokszor csak károgni tudunk. Egy hasonló vállalat évek óta a társasjátékok vonalán valósít meg olyan videójátékos és egyéb projekteket a Warhammer mellett, ami pont telibe találja azokat a dolgokat, amiket mi is szeretünk. A Steamforged Games millió dolláros projekteket szállított le, illetve éppen futtat, mint a Dark Souls, Monster Hunter, Horizon, valamint a Resident Evil széria. Az első három epizódból készült adaptáció RE2, RE3, RE1 sorrendben, így a bemutatásra kerülő cikkünkben a legfrissebb, 2023 őszén megjelent első rész került asztalra.
A Resident Evil The Boardgame egy 1-4 fővel játszható kooperatív forgatókönyv-alapú társas szép, kifesthető minifigurákkal tálalva. Az alapjátékban az Alfa csapattal hatolunk be a végzetes kúriába, amit az őrült Spencer nem kevés meglepetéssel hagyott hátra, élőhalottak csokra várja, hogy felfedezzük a létesítményt és környékét bajba jutott társaink után kutatva. Remek kiegészítés, hogy Jill Valentine és Chris Redfield mellett Barry és Rebecca is játszható hős, akik a videójátékban támogató szerepet töltöttek be. Akiket nem választunk ki, tartalékos szerepkörbe kerülve csatlakoznak a kastélyban rekedt túlélők csoportjához, velük kisebb küldetéseket oldhatunk meg jutalmakért cserébe – lásd: küldetéskártyák. Térkép lapkákat használunk, amit hála a jó égnek nem jelöltek meg semmilyen kóddal, így a setup nem fog +20-30 perc keresgéléssel telni (Homályrév és társai khmm), egyedül a formákra kell figyelni, így a kétoldalas lapkákkal valóban Mi fogjuk alakítani a hodályt saját szájízünk szerint. A kartonlapkákon természetesen egy csomó ikonikus helyszín feltűnik, mint a bejárati csarnok a lépcsősorral, az ebédlő, a lovagi páncélok terme, a padlás, de a mansion külső és titkos területei is képviseltetik magukat – kert, őrház, labor és kripta. Közel 20 scenario játszható végig kampányban vagy külön-külön is, de az egésznek a borsát az adja meg, ha sorban, metodikusan haladunk. A kezdőhelyszínek teljesítésével nyílnak meg a kastély további területei, egyes lokációkhoz pedig kulcsfontosságú tárgyak begyűjtése szükségeltetik, mint például kulcsok, medálok és a videójátékból ismert huncutságok.
Mire az aktuálisan vizsgálódásra váró helyszínt felállítottuk az ellenséges egységekkel, elhelyeztünk rajta minden tárgyat, kiválasztottuk hőseinket, addigra a dashboard-on lévő összes kártya remegve várja sorát a húzópaklijában. Taktikus túlélő horror révén nem mindig a harc lesz a megoldás, így akár el is iszkolhatunk az ocsmány zombik és más rémségek elől, természetesen ehhez próbát kell dobnunk. Induló felszerelésünk minimálisan tér el egymástól, így mindenki kap egy kézifegyvert 15 lőszerrel, sokan viszont kést is vészhelyzet esetére, mert nagyon hamar el lehet törpölni azt a tárat – egy akcióból 3 golyó is mehet egyszerre. Három fázisból az első az aktív játékos akciója, amiben négy cselekvést hajthat végre: bejárhatjuk a termeket, felfedezhetünk területeket, lootolhatunk és likvidálhatjuk a zombikat – a fegyvertöltés is akció. Ismerős helyszíneken mezőről mezőre lépkedünk, ha pedig jelölővel ellátott új szobába/lapkára lépünk, az ellenség paklijából kell húznunk valami rémséget. Ezt úgy képzeljük el, mint egy felderítést, a kártyák utasítása szerint meglátunk egy gyanús hullát, meghallunk a sarokban egy csoszogó rémet vagy valami váratlan dolog történik. Gyűjthetünk ellátmányt, például töltényt, vagy jól ismert színes növényeket, csereberélhetünk tárgyakat egymással, esetleg használhatjuk a meglévőket. Az eszköztárunk egy stílusos, autentikus playmaten foglal helyet, ahol az életünket szimbolizáló EKG is kedves ismerősként integet – mint a videójáték- inventory-ja. Csapatunk tagjai eltérő képességekkel lettek felvértezve, például Jill tolvajkulcsa a szoftverből jól lett átültetve a társasba, plusz neki az összes inventory slot rendelkezésre áll – Chris csak 6 cuccot vehet fel.
A küldetéseket irányító füzetben szuper illusztrációk gondoskodnak a megfelelő hangulatról, a felállítandó pálya a játék térképére hasonlít, a bevezető szöveg pedig kicsit regényes hatást is kölcsönöz. A küldetések végén megkapjuk a mansion további részéhez vezető belépőket, a megszerzett cuccokat bepakolhatjuk a közös ládánkba, illetve eldönthetjük merre is induljunk tovább. A rendszer lehetővé teszi, hogy mi döntsük el, milyen sorrendben haladunk majd az ódon kastélyban, de persze itt is lesz egy ideális útvonal az extra fegyverek és kulcsok miatt. Számos olyan mechanikával találkozhatunk, ami színesíti vagy bonyolítja az életünket, a csillag, hold, nap és szél medálok a puzzle feladványokhoz lettek beépítve, a későbbi részeken pedig például egyes területeket elönthet a víz egy aktiválás után. Utóbbi roppant fontos a zombik miatt, ugyanis a sima megölésükkel ott marad a földön a hullájuk – menő ezekhez a 3D jelölő. Ha ezeket nem gyújtjuk fel, akkor minden áthaladásnál 1:6 eséllyel felkelhetnek, de legrosszabb esetben a feszültség kártya miatt Crimson Headként terrorizálhatnak tovább. Ez amúgy nagyon faszán lett megoldva, mert így az alacsony életerő mellé bőven kapnak kompenzációt a csoszogó halottak.
A gyújtogatás nem minden esetben szükséges, ugyanis a shotgun a játékhoz hasonlóan le tudja loccsantani a buksijukat, a gránátvető robbanása szétszaggathatja a testüket, a lángszórót pedig gondolom nem kell elmagyarázni. Az erősebb fegyverekkel élvezetesebb a játék, viszont itt már erősen limitált lesz a lőszerkészlet, de nem kell aggódni, ugyanis az „A” jelzésű nyersanyagok mennek vissza a loot poolba, ami egyre csak hízni fog a küldetések alatt – meg a speciális lőszerekből 2-2-t ingyen kapunk a sikeres küldetések után. Ez szintén a videójáték egyik rendszerét mutatja be, hiszen a felvehető „A” cuccokkal lesz egy minimum beosztható készlet, a B jelölősek viszont mennek a vesztőhelyre használat után, ezáltal nem lehet még jobban harácsolni – a játékban is mindig voltak a Bossoknál vagy a keményebb részeknél kihelyezett lőszerek és növények. A kerozin lesz még roppant fontos a gyújtogatások miatt, a tárolónkban pedig fixen elfoglal majd egy helyet az öngyújtó. Ezt kihelyezett kannákból lehet újratölteni, ha olyan itemet lootolunk valahol, valamint a kis cseppekkel lehet megtölteni a lángszórót is – 1 csepp = 3 löket.
Sok más játékhoz hasonlóan ez is használja a line-of-sight rendszert, azaz, ha a figuránk látja a rémet képes megtámadni is, amit kockadobással fogunk kivitelezni. Minden fegyver egyéni paraméterekkel rendelkezik, pisztoly esetében egy a hathoz az esélye a biztos gyilkolásnak, mert az ellenség legtöbb egysége ennyitől kimúlik. Sokszor mellé lövünk majd, vagy nagy eséllyel a golyó ellöki a delikvenst, ami jó, mert általában csak a velünk közös mezőn történik a retorzió. Felhasználhatunk a pisztolyos támadáshoz plusz 1-2 kockát, de ez ugyanennyi lőszerbe kerül, így simán előfordulhat, hogy 3 lövést leadva nem történik semmi, csak pocsékba ment a skuló, a hangos zajra pedig közelebb léptek hozzánk a szomszédos rothadó nyavalyások. Szigorúnak hangzik, de ha belegondolunk ez a source matériában se volt másként, mialatt egy fél tárral tele lyuggattuk a zombit és meg se kottyant neki – a pisztoly így remekül átadja a régi Resik critical találatokra építő rendszerét.
Kihagytam az egyik legfontosabb akciónkat, az ajtók nyitásának és zárásának lehetőségét, aminek menedzselése létfontosságú lesz a későbbiekben. Mivel a szörnyeknek nincsen saját akciója, ezért csak utánunk, a Reakció fázisban fognak reagálni dolgokra, ami egy tök érdekes mechanika, lényegében eddig egyszer találkoztam vele életemben. Ha egy teremben állnak velünk és nem érnek el, akkor közelebb lépnek hozzánk, de a nyitott ajtók miatt összekapcsolt terület lévén a kinti veszedelmek is elindulnak a hús irányába. Egyetlen támadás érhet minket a fázisban, amire a már korábban taglalt kockákkal fogunk kitérés próbát dobni. Minél többen állnak körülöttünk, annál nehezebb lesz a próba, így a három egyre nagyobb nyíl ikon közül kell majd a megfelelőt megdobni, általában két kockával. Sikeres támadás esetén az ellenség megsebez, ami roppant kellemetlen. A videójátékhoz hasonlóan nem sok sebet bírunk ki, de a növények és az EÜ spray nagy segítség lesz a kaland alatt, térdelés esetén pedig egymást is fel tudjuk húzni. Az utolsó harmadik fázis egyfajta hangulatjelentés lesz, a Feszültség pakliból húzhatjuk ki éppen mennyire veszélyes a környezet. Ezeken a lapokon többsoros szöveg szerepel, ami az atmoszférát hivatott megteremteni, mint amikor a leírás szerint beugrik egy eb az ablakon, vagy a lágy szellő fújdogál csak és minden a legnagyobb rendben. Viszont akadnak küldetések és sztori kártyák, amikor az aktuális tartalék túlélők közül küldhetünk el valakit egy-egy melóra. Ezek egy része visszaköszön az eredetiből, így találkozhatunk a Bravo csapat bajba jutott alakjaival, a sikeres manőver után pedig még jutalmak is potyoghatnak. A feszültségkártyák szimbólumai (X és kereszt) meghatározzák az ellenséges egységek viselkedését is, például a kutyák kétszer annyit mozognak, a zombik már egy mezőről elérnek, a combosabb biofegyverek pedig sokkal halálosabbak. Sikertelenül ér véget a küldetésünk, ha kimerül ez a Tension pakli, de az első kampányokban még megengedő a rendszer, később pedig lehetőségünk lesz írógépet használni, ahogy az állást is mentettük régen a programban – újrakevert paklival folytathatjuk.
Lényegében ez a 3 fázis ismétlődik játékosonként, célunk pedig mindig más lesz, például egy bizonyos szobába való eljutás, egy fontos tárgy megtalálása, vagy egy főellenség legyőzése, mert ilyen is lesz – nem is egy. A nagyobb dögök, mint a kígyó, pók vagy cápa kiegészítő dobozokban kaptak helyet, ami további küldetéseket csatolnak az amúgy sem rövid játékhoz és a területeikhez tartozó lapkák is egyediek. Másfél órát simán számolhatunk egy ilyen scenario alkalomra, amit a sok alkatrész miatt nem 5 perc lesz felállítani, de elpakolni sem, viszont az élmény mindenért kárpótol. Az asztalkép minden esetben remekül fest majd, ahogy felépítjük a pályát, az először csak részlegesen tárja elénk borzalmait, majd a felfedezetlen felé haladva tovább épül a térkép. Pont, mint a játékban, sose tudjuk előre mi lapul az ajtó mögött. Szépek a dobókockák, a rendszer már egy kiforrott, finomított mechanikát követ két hasonló társas után, de ezekkel már az előző két alkotásnál sem volt gond. A tárgyakkal való bíbelődés is megidézi a Resi hangulatát, ahogy a szépen kidolgozott minik pakolgatása is jó érzéssel tölti el az embert. Sok extra tartalommal érkezett a Kickstarter játék, így az alternatív figurák mellett újabb túlélők és játékmódok is kerültek a dobozokba. Egyedül is kiállhatunk egy terembe a hullámokban érkező rusnyaságok ellen, de a Resident Evil Remake-ből ismert Dangerous Zombie, Only Knife módok is adaptálásra kerültek. A Retro pakk a társasjáték MINDEN kártyáját lecseréli a PS1-es játékot idéző pixeles grafikára, ami sokak kedvence volt a korábbi társasok alkalmával is (RE2, RE3).
A körökre osztott, izgalmas játékmenetben említettem, hogy el lehet menekülni az ellenség elől, viszont a feszültség pakli gyakran ránk nyithat közeli ajtókat, vagy felkelhetnek a zombikat is, a küldetéseket pedig sokszor csak veszélymentes szobában lehet befejezni. Ezen kívül a túl sok hátrahagyott dög büntetőpontokat ad, ezután pedig pluszban fel kell csavarni a küldetések utáni veszélyességjelző-tárcsát. Ha elérünk bizonyos szinteket, akkor onnantól a zombik és az egyéb teremtmények konstans a durvább támadásokat fogják végrehajtani, szóval ezzel nem éri meg szórakozni. Ráadásként a társunk is beszorulhat a tömegek mögé, amit nem lesz egyszerű megoldani, a körök után fogyatkozó feszültséglapok pedig még tovább növelik a kortizolunkat. A kényelmetlenül magas Danger szintet Bossok elintézésével több egységgel is mérsékelhetjük, ezért mondhatni erősen ajánlott őket megfingatni, de némelyiket úgyis kötelező lesz elpusztítani.
A lőszeres és egyéb tárcsák baromi menők, kiválóan lehet rajtuk nyomon követni mennyit durranthatunk még, a kis számozott golyó ikonok kedvesen kandikálnak ki a lyukakon, ráadásul minden fegyver sajátot kapott – pont annyi rubrika van, amennyi elfér bennük. A kék és piros dobókockákon szépen mutatnak a fehér ikonok, a koromfekete extrán pedig az 1-es helyén egy hatalmas Umbrella logó van – erre kelnek fel a zombik, ha éppen lépkedünk át rajtuk. A remake resikbe bevezetett önvédelmi tárgyak itt is megtalálhatók, szóval igény szerint az egyszer használható kés vagy sokkoló automatikusan megment egy találattól, Chris egyedi képessége miatt pedig a 3 feletti dobásnál el se kell köszönnünk a hasznos kiegészítőktől. A zombikból többféle variációt adtak a dobozba, felső limit pedig nem nagyon van, emiatt egész hordák gyűlhetnek össze, ha nem ritkítottuk az állományt. A kutyák fürgébben közlekednek és messzebbről ránk tudnak ugrani, a varjak nem tudnak lépni és látszólag békések, viszont lövésnél ránk repülhetnek, a pókok és kígyók pedig szintén egyedi szabályok szerint garázdálkodnak – a kígyókon büntetlenül át lehet lépni, de a mérgező természete miatt érdemes hamar kinyiffantani a csúszómászókat.
A főellenségharcok más mederben folynak, mint a sima küldetések, de ezek közül is többféle van. A figuráik baromi menők és mutatósak, de a kártyán látható illusztrációk is hozzák a Resi érzést, amihez az egyedi harcrendszer is hozzátesz. Van hirtelen ránk törő Boss Lisa személyében, aki nagyon kitartóan próbálja megakadályozni a menekülésünket, de saját harctérrel megspékelt egyedeket is kapunk. Náluk a cápa ugyanolyan trükkös, mint a játékban, a kígyó és a pók pedig szintén szűkebb helyen veti ránk magát a különleges támadásokkal. A Boss paklikban vannak egyszerűbb megmozdulások, de a fázisoknál bekevert extra lapok már durván próbára teszik a védelmünket, ráadásul az életerejük is jóval magasabb, mint az alapellenfeleknek. A cápa egyik keményebb megindulása pl. háromszor is sebez, ha ügyetlenül dobjuk a védekezést.
Negatívumként felhozható, hogy a lapkákon lehetett volna jóval világosabb a grafika, illetve egy picit több eltérő is szerepelhetett volna, mert így gyakran lesz olyan felállás, amikor annyi mindent fel kellett használni, hogy a belső terekbe kerültek kerti, földalatti barlangos vagy labort jelképező képek. A társashoz külön pénzért kimért rendező valamivel jobb, mint amit kapunk az alaphoz, de így sem lesz felhőtlen móka az elpakolás, továbbá, ha kampányban játszunk, külön kell pakolászni mindent, hogy a következő alkalommal képben legyünk a felállással. A játékszabály fejtörést okozhat a tanulási időszakban, mert nem igazán jól szerkesztett, kihagy dolgokat, amiket úgy kell összevadászni magunknak a füzetkékben vagy a neten. Az alapfelszereltséghez tartozó ajtójelölők borzasztóak, a sötét grafika miatt nehéz megkülönböztetni, hogy nyitott állapotban vannak-e, így a 3D-s kiegészítő elengedhetetlen, ha élvezni akarjuk – vagy 3D nyomtassunk pár ajtót. Az elején, amíg nincs rendes fegyverünk a szerencsefaktor is sokat nyom a latba, de erről már regéltem, negatívumnak nem nevezném, de nem minden játékos szereti az ilyen módon nehezített rendszert.
Bár a scenariokat lehet önállóan is nyomni (ehhez egyedi setup tartozik minden esetben), de fényévekkel izgalmas kampányban játszani az elejétől, ha pedig sikerül a kiegészítőket is bezsákolni, akkor még hosszabb és részletesebb kaland vár ránk. Nem bonyolult játék, ezért viszonylag hamar tisztázódnak a szabályok, feloldódnak az ellentmondások, így akinek lehetősége van rá, szereti a témát és talál belőle (hazánkban nagyon limitáltan érhetőek el az efféle társasjátékok, ráadásul drágák is), az jól fog szórakozni.
A Resident Evil: The Boardgame 2023 őszén jelent meg angolul a Steamforged Games Kickstarter kampánya által, majd nem sokkal később viszonteladókhoz is került. - a társas saját szerzemény.