Kár lenne érte, mert az Octopus Panic csapatának első próbálkozása egyáltalán nem egy rossz játék, csak hát mindez senkit sem fog érdekelni, hogyha már korábban elkötelezte magát egy sikeresebb nagyágyúhoz. Arc Raiders, Escape from Tarkov, Hunt: Showdown 1896, Arena Breakout: Infinite, hogy csak pár címet említsek közülük, ráadásul ezek szinte minden egyes műfajon belüli ár-, illetve alkategóriát lefednek, legyen szó akár ingyenesen játszható árkád akciózásról, vagy épp zsigerekig hatoló, könyörtelen realizmusról. A piac olyannyira telített, hogy még a nemrégiben hatalmas reményekkel elstartoló, a Bungie következő nagy dobásának szánt Marathon sem volt képes hosszabb távon odaférkőzni a nagyok asztalához, ami nem igazán biztató előjel a GRAVHOUNDS számára.
Főleg úgy nem, hogy a főszereplő cuki kutyusokat leszámítva az összes játékmechanikája máshonnan lett kölcsönözve, amik bár így, egybegyúrva is jól működnek, a játékot egyik sem képes kiemelni a tipikus extraction shooterek tömegéből. Ahogy azonban fentebb már említettem, a GRAVHOUNDS mindennek ellenére működik és kifejezetten szórakoztató élményt nyújt, feltéve persze, ha sikerül feltöltenünk a kutyafalkánkat, mert egyedül játszva sajnos piszkosul hamar unalmassá és túlságosan nehézzé válik a nyersanyaggyűjtés. Társakkal együtt viszont ezek a problémák nem állnak fent, a teendőink terheit kényelmesen eloszthatjuk egymást között, a hullámokban érkező bogarakat pedig még a legnagyobb káosz közepette is sokkalta egyszerűbben és látványosabban tudjuk likvidálni, mintha egymagunkban próbálkoznánk vele.
A fauna visszaszorítása ugyanakkor nem az egyetlen feladatunk, mert bizony miközben ritkítjuk a helyi élővilágot, még egyéb teendőket is kapunk nyakunkba, sőt az adott bolygón megtalálható ásványkincsek minél gyorsabb kitermelésére is figyelnünk kell. Ez utóbbi azért fontos, mert ennek függvényében indulhatunk vissza a központi hubként funkcionáló űrhajónkra, hogy aztán az időközben megszerzett pontjainkat permanens fejlesztésekre költhessük a talentfákon. Így tehetünk szert új és masszívabb lövegtornyokra, erősíthetünk a karaktereinken és a fegyvereinken, de akár teljesen új, az aktuális menetek közben véletlenszerűen megszerezhető bónuszokat biztosító buffokat is kioldhatunk. Az ezeket tartalmazó podokat egyébként bizonyos mennyiségű akciópont megszerzése után kérhetjük le, majd kedvünkre választhatunk a három felkínált lehetőségből. Ami viszont furcsa, hogy ezen opciókat semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni, nem kérhetünk új leosztást és bannolni sem tudunk, amik miatt egyelőre igencsak nehézkes értelmes szinergiákat kiépíteni.
Utóbbi pedig meglehetősen fontos lenne, mert ahogy egyre több időt szöszölünk egy-egy planétán, úgy jön a nyakunkra az egyre nagyobbra hízott bogárhadsereg, akik ellen a szimpla fegyverpuffogtatás már korántsem lesz elég. Hatalmas szerencse, hogy a mordályainkon kívül más segédeszközöket is bevethetünk a rovarirtásba, egészen pontosan gyorstüzelő lövegtornyokat, amikkel felszerelkezve némileg azért könnyíthetünk az életünkön. Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy ezen halálosztókat nem telepíthetjük bárhová, mivel csakis a kitermeléshez szükséges csővezeték gócpontjainál pakolhatjuk le őket (ezáltal csempészve bele némi tower defense utánérzést a játékmenetbe). A siker receptje tehát egyszerű, leszállunk egy bolygóra, felmérjük a terepviszonyokat, megtervezzük a csőrendszert, a segítségükkel bekötjük a nyersanyagkitermelőket, majd várjuk a hullámokban ránk törő ellenfeleket, miközben még néhány mellékes feladatot is megoldunk.
Hogyha sikerül életben maradnunk és begyűjtenünk a megfelelő mennyiségű ásványkincset, akkor elindul egy félperces visszaszámláló, ami alatt vissza kell érnünk a landolási helyünkre, máskülönben ott hagynak minket a francba. Szerencsére akármelyik blökit is válasszuk, a helyváltoztatás sosem fog gondot okozni, mivel a jetpack, a vetődés és a csővezetéken való csúszkálás hármasának segítségével pillanatok alatt átsuhanhatjuk a pályákat, amik egyébként nem procedurálisan generáltak. Ennek előnye, hogy a pályatervezés átgondolt, hátránya viszont, hogy nagyon gyorsan kiismerhetőek és onnantól kezdve nem igazán tartogatnak kihívást. Mondjuk a karcsú tartalom az egész játékra jellemző, fegyverből és ellenfélből is kevés van, a fejlesztések sem túl ötletesek, de ami komolyabb probléma, hogy kutyusokból sincs elegendő választék.
Egyelőre ugyanis mindösszesen csak öt áll rendelkezésünkre, ami még úgyis kevésnek érződik, hogy eltérő képességekkel és alaptulajdonságokkal rendelkeznek. A legnagyobb poén viszont az, hogy már így is sikerült kevésbé használható fajtákat a kennelbe terelni, mert például az, amelyik bármikor, bárhol tetszhalottá tud válni, nos, az mondanom sem kell, de nem igazán nyújt nagy segítséget az óriási hordák ellen. Természetesen a fejlesztőknek még bőven lesz idejük javítani az összképen, mivel a korai hozzáférést fél évre tervezik, bár azt is elmondták, hogy a visszajelzések függvényében ez az idősáv akár még ki is tolódhat valamicskét. Szerencséjükre néhány kisebb bugot és az időnkénti szerver gondokat leszámítva a játék már most is korrekt állapotban van, az összecsapások szórakoztatóak, az építkezés jópofa, a látvány kellemes és akad benne néhány kifejezetten ötletes megoldás is (a gravitációs segédfegyverünk széles-körű használata, a halott társaink plüsskutyává válása, az újraéledés után a nyakunkon megjelenő védőgallér), szóval nyugodtan fókuszálhatnak a fentebb már emlegetett fájóbb hiányosságokra.
Most már csak egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul: mindez elég lesz az üdvösséghez? Nos, remélem igen! Én ugyanis már most is kifejezetten élveztem ezt a fajta addiktív kutyakomédiát, ugyanakkor nagyon félek attól, hogy érdeklődés hiányában a GRAVHOUNDS imádnivaló szőrmókjai úgy tűnik majd el az extraction shooterek óriásira duzzadt tengerében, mint szürkekorcs a ködben.
A GRAVHOUNDS november 2-án jelent meg XBOX-ra, illetve PC-re. Mi utóbbin jelöltük meg a bolygóközi területeinket.