Call of Duty 3

Fel nem fogható, hogy egyes játékfejlesztők, milyen frusztrálóan képesek megjelentetni egy videójátékot... például egy cím sikere azon múlhat, hogy egy kis dolgon változtatnak-e, hogy ezúton jó vagy nagyszerű játék szülessen belőle. Vegyük például az Activision Xbox360-as Call of Duty 3-t, a tavalyi év egyik legjobb és leginteraktívabb háborús lövöldözős játékának folytatását. A múltbéli sikereinek köszönhetően mindenki azt hiszi, hogy ez a játék is biztosan nagyon jól sikerült – de a jó szerintem nem a megfelelő szó erre. Igen, még mindig intenzív akciódús játékot kapunk kézhez, de hiányzik belőle az a dolog ami „egyedivé” tenné.

Mielőtt ízekre szedném a játékot, nézzük meg a Call of Duty 3 stáblistáját. A fejlesztést a Treyarch-t végezte (Call of Duty 2: Big Red One is az ő munkájuk) és nem az Infinity Ward (Call of Duty 2), de a játék tartalmazza a COD2 igazi erősségeit – intenzív harci szituációk, változatos küldetések, és filmes hatást keltő második világháborús csaták. A gamert egyből a sűrűjébe dobja a játék, ahol az életben maradás a legfőbb cél, mint a többi részben is, és ami ezúttal sem változott... úgy tűnik hiába dolgoztak rajta új fejlesztők.


Ez a folytatás „A Normandiai Kitörés"-sel kezdődik. A nyári hadjárat, ami rögvest a D-Nap után kezdődött és a hadjárat, amelyben felszabadították Franciaországot a náciktól. Nem úgy mint az előző részben, a Call of Duty 3 megpróbál történelmi szituációkat is mesélni nekünk egy amerikai, kanadai, brit, és egy lengyel katona szemszögéből. A történetek nem hosszúak és nem is érdekesek, de ez is jobb a semminél, ami a korábbi részben volt.


Az azonos karakterek és az átvezetőkön kívül, a Call of Duty-ba kerültek filmszerű közelharcok is. A kontroller rángatásával szabadulhatunk meg a szorult helyzetből - ez az újszerű fegyver nélküli harc kicsit jó móka, hogy ne unjuk meg a lövöldözős részeket, de sajnos csak négyszer kapjuk meg a lehetőséget erre a 14 fejezet alatt. Legalább nem tudjuk hol bukkanhatnak föl (soha nem látod őket, mindig meglepetés szerűen jön elő, például egy ház elfoglalásakor a fal mögül), és a játékos a nem szkriptelt jeleneteknél a fegyver végével fejbe csaphatja ellenfeleit.


A másik újdonság a járművek vezetésében történt. A Call of Duty 2-ben a játékos utasként volt jelent, a lövöldözős jeleneteknél és tankot is csak külön pályán irányíthattunk. A Normandiai Kitörésben a tankcsaták visszatértek ám, most már a teljes irányítás a mi kezünkben van és akár jeepet is vezethetünk. Sajnos túl érzékeny lett a járművek irányítása, így egy kis mozdulattal is 180 fokos fordulatokat tehetünk. A másodlagos (és hagyományosabb) analóg kontrollernek jobb hasznát veszed itt és a járművezetés sokkal könnyebb lesz. Az extra irányításra is néhol szükséged lesz – mert néhány járműves pálya eléggé nehézre sikerült.


De, hogy őszinte legyek, Call of Duty szíve a lövöldözés és a COD3-ban rengeteg van. A pályák lineárisak, de hosszúak – néhány esetben kiszakadunk a valóság tudatából és oda képzeljük magunkat a harcoló katonák közé köszönhetően a valósághű robbanásoknak, sikolyoknak, és a lövöldözésnek, mely körülöttünk folyik. Mint az ősöknél is, Call of Duty 3-ban is a játékos felveheti és használhatja, mind a szövetséges mind a tengelyhatalmi fegyvereket, ami azt jelenti, hogy különböző puskával, gépfegyverrel, mesterlövészpuskával, és sörétessel játszhatsz. Gránátok, telepített gépágyúk, és a járművek használata is változatossá teszi a játékot. Treyarch pár szétrombolható tereptárgyat is benne hagyott a játékban és a küldetések is többféle módon megoldhatók.


A Call of Duty 3 tényleg szórakoztatóra sikerült. Valóban könnyű hozzá szokni és eléggé különbözik a COD2-től, hogy más háborúba érezzük magunkat. A játék internetes mókája is jól sikerült – különböző kasztokkal és olyan módokkal, mint a deathmatch, team deathmatch, capture the flag és még egy nagy rakás, amely játékra vár. Pár órát eltöltve a közösségi szervereken, kijelenthetem, hogy szuper gyorsan fut a kicsike még 24 játékossal egyszerre is.


Egy ilyen elemzés után nehéz elhinni, hogy a COD nem meggyőző. Végül is, izgalmasan hangzik, tehát én éreztem csak így? Sajnos, sok bug található még a játékban, különösen az Xbox 360-as vezióban, amelyet már korábban kiadtak. A Call of Duty 3 két legnagyobb hibája még is a pálya kialakítás és a sok hiba. A pályák azért nem annyira rosszak; sőt az utolsó pályák (The Mace, Chambois, and the Corridor of Death) segít elfelejteni a lineáris, bután lezárt részeket (ami vicces, mert néha ugyan az a tereptárgy állja utunkat). Továbbá a hibák és a fagyások sem nézhetőek el. A 10 órában, mikor az egyszemélyes hadjáratban játszottam, hatszor kellet egy részt újratöltenünk, mert egy adott ponton nem engedett tovább a játék (pl. ajtók amiknek ki kellet volna nyílniuk nem nyíltak ki, a falnak ki kellet volna robbannia, de nem történt meg ez se, és azok a karakterek, melyeknek meg kellet volna halniuk nem haltak meg).


Továbbá, a katonák, melyek tetőn vagy egy tank tetején halnak meg lebegnek a levegőben vagy csak átesnek a falakon (és elég gyakran történik meg ez); gránátok robbanhatnak fel katonák közt, melyek hatalmasat durrannak, de a katonák meg se sérülnek; hang effektek hol vannak, hol nincsenek, és néha némává válik a játék ok nélkül. De a legrosszabb, hogy a Call of Duty 3 könnyen kifagyaszthatja a gépedet - néha mikor kiléptem a többjátékos módból, néha mikor a Dashboard-ra léptem ki, és néha ok nélkül.


A Call of Duty 2 és a sorozat rajongói nem fognak csalódni és biztosan élvezni fogják a Call of Duty 3-at is. Visszahozza a második világháborús események élményét egy erős motorral, mely könnyedén kezeli a játék grafikáját. Persze kicsit gyengének tűnik a COD2-höz képest, de az igazán rossz a játékban, hogy sok bugot hagytak benne, és a játék Normandiai Kitörésből teljesen átment a Normandiai Kifagyásba. Igen szomorú ez, mert belegondolva, hogyha ezek a hibák nem lennének, milyen nagyszerű játékot kaphattunk volna kézhez.